- Oh, dr�g�im – borult a nyakukba a nagymam�juk, amint meg�rkeztek a farmra az �reg, rozsd�s kocsijukkal. – Annyira sajn�lom! �gy sajn�lom!

Bill �s Tom szavak helyett csak vissza�leltek, �s hagyt�k, hogy az id�s h�lgy kis�rja mag�t a v�llukon. Elv�gre a l�ny�t vesztette el. El sem tudt�k k�pzelni, min mehet most kereszt�l, de tal�n nem is akart�k. Abban sem voltak biztosak, �k min mennek kereszt�l.

Tomot a holtest �jra fel-fel villan� k�pe k�s�rtette, ahogy a k�dban fek�dt h�tborzongat� k�pet festve; hogy mit fognak tenni ez ut�n; hogy mik�nt mennek vissza az iskol�ba; hogy mi lesz Billel. De tal�n ez ut�bbi zavarta legink�bb, ugyanis a cs�kuk �ta Bill egy sz�t sem sz�lt, csak azt k�rte, hogy hadd b�jhasson Tomhoz, am�g meg�rkeznek a nagyi�k. Semmit nem mondott, semmilyen �rzelmet nem mutatott ki, �s semmit sem csin�lt, csak mozdulatlanul �lt Tom �l�ben, a b�tyj�hoz b�jva, mint valami kisgyerek, aki megr�m�lt a vihart�l. �s most, hogy a nagysz�leik itt voltak – a nagyanyjuk bel�j�k kapaszkodva zokogott, a nagyapjuk pedig maga el� b�mulva, s�t�t tekintettel a korm�nyt b�multa - ,m�g mindig rezzen�stelen volt az arca.

- Sajn�lom… - ism�telte m�g egyszer az id�s h�lgy, majd v�g�l eleresztette �ket, egy zsebkend�vel let�r�lte az arc�r�l a k�nnyeit, �s a szem�kbe n�zett. – Hozz�tok, ami kell. Haza megy�nk!

Egy szomor� mosollyal mondta mindezt, majd h�tat ford�tott nekik, �s vissza�lt a f�rje mell� a rozoga j�rm�be. Olyan melankolikus �rz�s volt �ket n�zni, mint egy kifakult polaroid k�pet. Minden felett elj�rt m�r az id�, �s ak�rmilyen felt�n�en m�land� is az �let, tal�n azoknak a legrosszabb, akik m�r k�zelebb vannak a befejez�shez, - legyen az boldog vagy boldogtalan. Csak v�rnak valamire, ami elker�lhetetlen, v�gign�zik, ahogy a r�gi ismer�seik, akikkel egy�tt n�ttek fel egyre csak elt�nnek, �s pr�b�lnak hinni abban, hogy egy nap majd �jra l�thatj�k egym�st egy jobb helyen. Az �rz�s, amikor r�j�ssz, hogy minden, ami�rt eddig harcolt�l, v�g�rv�nyesen v�get �r egyszer. Ebbe fiatal fejjel nem gondol bele az ember, de most, hogy Tom sorra vesz�tette el azokat, akiket legjobban szeretett, �s m�r csak Bill maradt neki, elt�prengett, vajon neki mennyi ideje van h�tra.

�s Billnek mennyi ideje van h�tra?

Nem, ebbe m�r nem akart belemenni. Nem akarta, hogy valaha is �gy kelljen l�tnia �t, ahogy az anyj�t l�tta aznap.

- Tom? K�sz vagy? – dugta be Bill a fej�t az ajt�n. Az �veges tekintet�vel �t figyelte, ahogy az eddig f�lre szegezett tekintet�vel feln�z r�, �s halv�nyan b�lint. Amikor minden reakci� n�lk�l el�re sietett, Tom is v�g�l fel�llt, a h�t�ra csapta a h�tizs�kj�t, majd miel�tt m�g elindult, m�g egyszer v�gign�zett a szob�j�n. Egy h�nappal ez el�tt azt gondolta, enn�l kihaltabb m�r nem is lehet. T�vedett.

                �t k�zben nem sz�lt sem a r�di�, sem egy agyonj�tszott dalokkal tele�rt CD. Nem is besz�lgettek, vagy nevettek, �s a csendet csak a n�ha kifulladni l�tsz� motor hangja t�rte meg. Semmi sem eml�keztetett a k�t �vvel ez el�tti ny�rra, amikor a szomsz�d megy�ben l�v� strandra mentek a nagysz�leikkel. Tom el�l �lt a nagyapjukkal, Bill h�tul a nagyival, �s amikor �pp nem egym�st �s a r�di�t t�lkiab�lva besz�lgettek, akkor Bill �nekelte az �pp akkor sz�l� dalt. Eml�kezett, hogy m�g eb�delni is meg�lltak egy gyrosoz�ban, �s mivel Tom nem tudta id�ben megenni a saj�tj�t, mag�val vitte a kocsiba, egy �lesebb kanyarban azonban kiborult a kez�b�l az eg�sz.
„- Ugye tudod, hogy ezt te fogod feltakar�tani?

- T�l �lesen vetted a kanyart!

- Az lehet, neked viszont lyukas a kezed, �des fiam!”

Ahogy most viszont a mellette �l�, szint�n az ablakon kib�mul� b�tyj�ra n�zett, k�ptelen volt elk�pzelni, ahogy f�lig teli sz�jjal azt �v�lt�zi, hogy nem az � hib�j�b�l ter�ti be a f�l ablakot a tejf�l�s sz�sz. L�tszott, hogy nagyon gondolkodik valamin, val�sz�n�leg t�bb valamin, �s Bill teljes m�rt�kben biztos volt benne, hogy �nmag�t okolja. Pedig nem az � hib�ja. Ez egy olyan l�ncreakci� eredm�nye, aminek � csak az elszenved�je volt. Tal�n a legjobb az lenne, ha besz�lne vele, �s kimondatn� vele, amit �rez. Nincs a vil�gon olyan rossz dolog, amin�l m�g rosszabb ne lehetne!

- Meg�rkezt�nk – mondta komor hangon a nagyapjuk, majd h�tra se n�zve r�juk, kisz�llt a kocsib�l, �s a bej�rati ajt� fel� indult. Bill �s Tom egym�sra n�ztek, majd �k is kisz�lltak.

Miut�n felm�sztak az emeletre, �s becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�, mintha egy hatalmas felh�nyi fesz�lts�g sz�llt volna el a semmibe. Ahogy kettesben maradtak, �s egyszerre fels�hajtottak, megk�nnyebb�lten n�ztek egym�sra, mintha csak erre a pillanatra v�rtak volna eg�sz nap. A r�gi szob�juk, ahol az �sz�medence megl�togat�sa ut�ni �jszak�t t�lt�tt�k, olyan l�gk�r volt, amiben �gy �rezt�k, v�gre kicsit fell�legezhetnek a nap fojtogat� esem�nyei ut�n. Nem �rezt�k lez�rtnak magukban a t�rt�nteket, de j� �rz�s volt v�gre kicsit megszabadulni a tegnap �s a holnap fenyeget� �rny�k�t�l.

Tom ledobta a h�tizs�kj�t a f�ldre, �s elter�lt a matracon. Az egyik karj�val eltakarta a szemeit, �s mozdulatlanul fek�dt, Bill pedig mereven n�zte, az ajt�nak d�lve. L�tfontoss�g�, hogy akik elszenvedik az er�szakot, elt�n�djenek a jelent�s�n. Szomor�, keser�, de fontos igazs�g ez.

- Mi�rt nem megy a s�r�s? – t�rte meg v�g�l a csendet Tom, �s hirtelen fel�lt, annyira, hogy bele is sz�d�lt, de nem foglalkozott vele t�ls�gosan. – Annyival k�nnyebb lenne csak kib�gni magam, �s t�llenni lelkileg az eg�szen…

- Tudod, ezen �n is gondolkodtam Gordon ut�n – vallotta be Bill, amjd elrugaszkodott az ajt�t�l, Tom t�sk�ja mell� dobta a saj�tj�t, �s a b�tyja mell� �lt. – S�rsz, ha meghal a h�zi�llatod, ha elhagy, akit szeretsz, vagy ak�r egy szomor� filmen…

- Azokon csak te szokt�l – v�gott k�zbe Tom.

- V�gigmondhatom? – n�zett r� �sszesz�k�tett szemekkel Bill, de halv�nyan elmosolyodott, mire Tom b�lintott, �s az � arc�n is valami mosolyf�les�g villant �t egy pillanatra. – Sz�val, ezeken s�rsz. De a csal�d m�s. Ha egy csal�dtagodat vesz�ted el, akkor nem el�g kis�rnod magad. Az egy hossz� folyamat, mire t�lteszed magad rajta. El�sz�r j�n a sokk, azt�n a zsibbadts�g �rzete, majd a tagad�s. Ut�na j�n a lejtmenet: a f�lelem, a harag �s a depresszi�. Ha ezen t�lvagy, ut�na j�n a meg�rt�s, az elfogad�s, �s v�g�l a tov�bbl�p�s. A depresszi�n, ami a legm�lyebb pont, arr�l a legnehezebb tov�bb l�pni. Gyakran, ha nem r�nt fel valaki a m�lyb�l, lent ragadsz, �s mag�val r�nt.

Tom ezt hallva nagyot nyelt, �s �rezte, ahogy kiss� els�pad. Ak�rmennyire is egy�rtelm� volt, hogy az anyjuk nem tudott tov�bbl�pni a depresszi�b�l, valahogy m�gsem ez k�t�tte le a figyelm�t.

Bill v�gigment ezeken?

Belegondolva, hogy amikor a szob�ja ablak�b�l a t�jat k�mlelte, egyre csak lejjebb haladt ezeken a fokokon, Tomot elfogta a b�ntudat. Mi�rt nem vette �szre, hogy seg�ts�gre van sz�ks�ge? Ekkor l�tta meg, hogy az �ccse egyenesen az szem�be n�z, �s h�l�san mosolyog. � lenne az, aki seg�tett neki t�ll�pni a legm�lyebb pontj�n?

Val�ban megmentette volna?

- �s �n most hol tartok?

Bill egy darabig gondolkozott, majd v�laszolt.

- Azt hiszem most vagy a sokk ut�ni zsibbadts�g �llapot�ban. Amikor m�g nem fogod fel igaz�n a t�rt�nteket; amikor m�g nem �rzed igaz�n az �rt, ami benned keletkezett. Ez ut�n j�n majd a tagad�s, amikor nem akarod elhinni, hogy ez t�nyleg megt�rt�nhet veled, �s nem �rted, mivel �rdemelted ki – magyar�zta, lassan besz�lve.

Tom mag�ba roskadva hallgatta az �ccse szavait, �s minden elhangzott gondolat ut�n egyre nagyobb lett a mellkas�t mardos� f�jdalom.

- Ezt most tapasztalatb�l mondod. – Halkan mondta, ink�bb csak suttogta, �s hallani lehetett, hogy nem k�rd�snek sz�nta, hanem kijelent�snek.

- Igen.

Ett�l csak m�g rosszabb lett, �s �gy �rezte, nyomban �sszezsugorodik apr�csk�ra. Ki nem �llhatta a gondolatot, hogy Bill ezeken �tment, �s � ezt k�ptelen volt megakad�lyozni. Ilyen fiatalon ez embertelen.

- Annyira sajn�lom – mondta, tiszt�n hallhat� f�jdalommal a hangj�ban, �s a k�vetkez� pillanatban �rezte, ahogy k�t kar oldalr�l szorosan �t�leli. P�r pillanatig nem tett semmit, majd olyan er�vel �s szenved�llyel �lelt vissza, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami ott tarthatn� Billel. M�g mindig k�ptelen volt egy k�nnyet kier�ltetni mag�b�l, �s ez�rt ut�lta �nmag�t, de tudta, hogy Bill meg�rti. Sajnos meg�rti.

                El�keresett a szekr�ny alj�r�l egy r�gi, kiss� dohos pokr�cot, majd betakarta vele az id� k�zben elszender�lt b�tyj�t. Szomor� volt n�zni, ahogy ennyire kimer�tette a f�jdalom �s a gy�sz, de tudta, hogy ezen most v�gig kell mennie. �s ez�ttal neki kell benne tartania a lelket. Az �lni akar�s igen hasznos lehet, ha egy napon a nyakunkra �l a kegyetlen gy�sz.

Amilyen b�k�sen ott szuszogott mellette �pp, hogy egy karny�jt�snyira, k�ptelen volt ak�r csak hangosan leveg�t venni is. Nem akarta megt�rni ezt a m�l�kony nyugalmat, �gy amikor m�r egy ideje ott �lt mozdulatlanul, �s biztos volt benne, hogy a b�tyja m�lyen alszik, hangtalan l�ptekkel kiosont a szob�b�l, �s r�nyire nyitva hagyva maga m�g�tt az ajt�t, elindult lefel� a konyh�ba. A sz�ja ki volt sz�radva, �s az �hs�g majd kilyukasztotta a gyomr�t. A reggelit lesz�m�tva eg�sz nap egy falatot sem evett, �s ak�rmennyire is pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni, megr�misztette, mennyire gyorsan v�gigment benne a gy�sz. Tal�n a ’v�gigment’ nem is j� sz�; ink�bb ’v�gigrohant’. Nem k�v�nta vissza azokat a napokat, heteket, h�napokat, amikor a farm vend�gszob�j�nak ablak�ban kuporogva az �let �rtelmetlens�g�r�l filozof�lt, de akkor is megd�bbentette a hirtelen v�ltoz�s. Furcsa lesz v�gign�zni, ahogy Tom is v�gigmegy ezen a saj�t temp�j�ban.

Ahogy ninj�t megsz�gyen�t� hangtalans�ggal v�gigosont a f�ldszinten, meghallott egy furcsa hangot. El�sz�r figyelmen k�v�l akarta hagyni, de amint �jra meghallotta, elindult, hogy kider�tse, honnan j�n.

A nagysz�lei h�l�szob�j�nak ajtaja f�lig nyitva volt, �s ahogy a falnak pr�sel�dve a k�zel�be osont, r�d�bbent, hogy a hang, amit hallott, szipog�s volt.

- Szerinted tehet�nk �rt�k valamit? – k�rdezte a nagymam�juk. A hangja olyan sz�vszaggat�an f�radtnak t�nt, hogy Bill az ajk�ba harapott, ahogy meghallotta.

- Id�t kell hagynunk nekik. �s magunknak is – felelte a nagyapjuk.

- De h�t �k m�g gyerekek, nem �rted? – csattant fel k�ts�gbeesetten a n�. – Egy ny�r alatt elvesztett�k a nevel�apjukat, az anyjukat, �s az otthonukat is. Egy korukbeli m�g nem �ll k�szen, hogy ekkora v�ltoz�sokat k�zben tartson.

- Hogy mi?

Egy darabig csend volt, majd egy m�ly leveg�v�tel ut�n a n� folytatta.

- A farm Gordon nev�n volt. Miut�n meghalt, �gy volt int�zve, hogy Simone kapja, mindennel egy�tt – mondta monoton hangon. – De mivel a pap�rokat m�g nem rendezt�k el, �s Simone nem �rt al� semmit, a t�rv�ny szerint a birtok az �llam� lesz. Az �gyv�d mondta el, miel�tt m�g elindultunk a fi�k�rt.

- Te j� �g… - mondta elhal� hangon. – �s err�l mi�rt nem sz�lt�l kor�bban?

- En�lk�l is �ssze volt�l t�rve…

- Igen, de… - pr�b�lt tiltakozni a f�rfi, de v�g�l a leveg�ben l�gni hagyta a mondatot. – Mi lesz a fi�kkal?

- H�t, hivatalosan mi lett�nk a gy�mjaik – s�hajtotta az id�s n�.

- Nem, azt tudom – morogta. – �gy terveztem, hogy visszak�lt�z�nk vel�k a farmra, hogy legal�bb ne �rezz�k �gy, hogy teljesen elszakadnak mindent�l. De ha a farm se lesz t�bb�, akkor… J�zusom…

Ezut�n csend k�vetkezett be.

Bill viszont nem v�rta meg, hogy folytass�k a besz�lget�st, �s m�g t�bbet megtudhasson. Neki ennyi is �pp el�g volt.

Elhagyva a konyha �s az �tel gondolat�t, felosont a l�pcs�n, visszament a k�z�s szob�jukba, �s �vatosan beb�jt Tom mell�, aki erre kicsit mocorogni kezdett, majd �lm�ban �tkarolta, �s csak aludt tov�bb. A fi�t megnyugtatta kiss� az �lel�s, de m�g ezzel is �r�kig csak maga el� b�mult a s�t�tben, gondolatok kavalk�dj�val a fej�ben.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s