Bill felnevetett. – Nem is! … De… de nem…

M�r vagy negyed �r�ja folyamatosan besz�ltek Gustav- val �s egyik�k sem akarta lerakni. A konyh�ban voltak, Tom �pp kevergette a t�szt�t, ahogy Bill mondta. M�r eg�sz j�l n�zett ki, de az egyetlen hozz� �rt� �pp „el volt foglalva”…

Tom megkopogtatta az asztalt, mire a raszta odakapta a fej�t. A t�szt�ra mutatott, majd k�zelebb tolta Billhez.

-J� lesz! Most rakd be a tepsibe, azt�n mondom tov�bb – mondta, de a figyelme egyb�l visszaterel�d�tt Gustav- ra. – Nem, nem neked mondtam…

Csak kopna m�r le, gondolta mag�ban Tom. Nem tudott �s ut�l is f�zni, de Billel egy�tt sz�vesen csin�lta volna. Viszont am�g le nem teszi azt a kibaszott telefont, addig itt gondok lesznek…

-Figyelj, leteszem! Seg�tenem kell Tomnak f�zni… Majd k�s�bb elmes�lem – mondta. �r isten, csak vissza ne h�vja, k�ny�rg�tt mag�ban a m�sik. – Nem… Ok�, szia! … Na, letetted?... Tedd m�r le! – nevetett fel Bill, �s Tom itt m�r nem b�rta tov�bb. Kikapta a kez�b�l a mobilt �s kinyomta.

-Majd �n leteszem! – morogta, majd lerakta a k�sz�l�ket az asztalra �s folytatta a t�szta eligazgat�s�t a tepsiben.

-Ez… mi volt? – n�zett fel meglepetten Bill.

-M�r �gyis befejezt�tek, gondoltam r�seg�tek – n�zett vissza r�, amolyan „h�t nem egy�rtelm�” tekintettel.

-De letettem volna magamt�l is!

-Most m�r �gyis mindegy – r�ntott v�llat Tom, majd tov�bb lapogatta a t�szt�t.

-Tulajdonk�ppen mi a bajod? – k�rdezte Bill. – Eddig j� kedved volt.

-Csak nem �rtem mi�rt nem lehet egyszer�en letenni a telefont – mondta, majd egy l�p�st h�tr�lt a tepsit�l. – Szerinted j� lesz �gy?

-Aha – morogta Bill, majd az asztalon pihentetett karjaira d�nt�tte a fej�t. – Valami bajod van Gustav- val? Nem is ismered…

Tom kicsit meg�llt. �pp ez az, hogy nem tudott r�la semmit, m�gis m�r ha csak r� gondolt, elfintorodott. Semmi oka nem volt ut�lni, de m�gsem tudott megb�k�lni a gondolattal, hogy kedvelje.

-Vele nincs bajom, csak azzal, hogy folyamatosan a telefonon l�gsz – hazudta, majd a tepsit betolta a s�t�be.

-Akkor mi zavar?

-H�ny percre?

-�ll�tsd 180�- ra, azt�n majd kivessz�k, ha j� – hadarta. – Na, de mi zavar?

-Hagyjuk – legyintett, majd le�lt Billel szemben.

-H�t, j� – mondta kiss� lemond�n a raszta. Szerette volna tudni, hogy mi a baj, de annyit m�r megtanult Tomn�l, hogy nem t�l eredm�nyes er�ltetni semmit. – Jut is eszembe! M�g mindig nem mondtad el, hogy milyen szakra akarsz menni…

-�n semmilyenre – nevetett fel Tom. – Nekem t�k�letes a mostani munk�m is, vagy valami ilyesmi. Mindig is git�ros akartam lenni egy band�ban, de a sz�leim �gy gondolt�k, jobb lesz, ha matematikus szakra megyek.

A ’matematikus’ sz� hallat�n Bill csak a homlok�t r�ncolta. – Valahogy nem tudlak elk�pzelni �lt�nyben, ahogy egy csapat egyetemist�nak magyar�zol valami egyenletet…

-�s nem is akarok – nevetett fel Tom.

-De akkor mi�rt gy�jtesz egyetemre?

-Van m�s v�laszt�som? – n�zett m�lyen a szemeibe, majd les�t�tte a tekintet�t. – El�sz�r arra gondoltam, hogy elv�gzem majd valahogy, de nem hiszem, hogy menni fog. Legal�bb, majd ha megbukok a sz�leim is l�tni fogj�k, hogy ez nem nekem val�.

-Nem lenne k�nnyebb elmondani nekik, hogy nem akarod ezt az eg�szet?

-Te nem ismered �ket – mosolyodott el szomor�an Tom. – Ha valamit elterveznek, akkor f�ty�lnek r� te mit akarsz. Csak az a fontos, amit �k akarnak. Kiv�ve, ha pof�ra esnek, akkor veszik csak �szre, hogy mi van…

-De ez neked nem j� – vil�g�tott r� a l�nyegre Bill.

-Majd csak lesz valahogy – r�ntott v�llat. Eln�zve Bill agg�d� tekintet�t, elmosolyodott. – Ink�bb hagyjuk…

-Mm… - h�zta el a sz�j�t a raszta.

-Hogyan lett�l �r�? – k�rdezte Tom, megt�rve az egyre csak k�noss� v�l� cs�ndet.

-�rtam egy k�nyvet – r�ntott v�llat Bill.

-K�sz, most m�r tudom…

-De csak ennyi – nevetett fel. – Kicsi korom �ta �rogattam le az eszembe jut� t�rt�neteket. Azt�n tizen�t �vesen meg�rtam egy hosszabb, r�szletesebb sztorit. A tan�raim �s a sz�leim arra b�ztattak, hogy adassuk ki. �s ja… kiadattuk. Az embereknek meg tetszett.

-�s h�ny k�nyved is van?

-N�gy.

-Azta – pislogott elismer�en Tom. – Plussz az a csom� f�zet…

-Szeretek �rni – h�zta ki mag�t Bill.

-�s mir�l sz�lnak a k�nyvek?

-H�t, legink�bb szomor� befejez�s�ek, �s a f�h�s meghal.

-J�zusom! –r�ncolta a szem�ld�k�t Tom. – Te mindig ilyeneket �rsz?

-Jobb, mintha magamban tartan�m…

M�g egy j� darabig elbesz�lgettek Bill k�nyveir�l. Igaz�b�l egyik�k sem figyelt semmire, csak a m�sikra, �s mondta, ami els�re esz�be jut. Bill pr�b�lt min�l t�bb szem�lyes gondolatot bele�ltetni a mondand�j�ba, �s min�l t�bbet mes�lni a k�nyveir�l �s azoknak mondanival�j�r�l. Tom pedig hallgatta �s elmondta mindenr�l a v�lem�ny�t. N�ha mondott p�r �tletet, de legink�bb csak Billre hagyta, elv�gre az � reg�nyei. Teljesen belefeledkeztek a besz�lget�sbe, amikor is �gett szagra lettek figyelmesek.

-Mi ez a szag?

-Basszus, a pisk�ta! – ki�ltott fel Tom, majd ugrott is a s�t�h�z. Lehajtotta, majd felvett egy keszty�t �s �vatosan el�h�zta a sz�t�gett t�szt�t.

-Mi�rt van az, hogy mindent el�getsz? – r�h�g�tt fel Bill.

-Elterelted a figyelmem – mondta Tom, mik�zben egy k�ssel pr�b�lta kikaparni a tepsib�l a szenet.

A fiatalabb csak r�h�gve figyelte, ahogy Tom egy darabig szenved a dologgal, majd egy „Oh, hagyjuk a francba!’” felki�lt�ssal bedobja a k�st a mosogat�ba.

-Majd esz�nk m�zlit – legyintett r�h�gve Bill. – Azt nem lehet el�getni. Hab�r lehet, hogy te megoldan�d…

-K�sz, �n is t�ged – rogyott le a sz�kre Tom.

Nagyj�b�l egy �r�val k�s�bb m�r s�t�tedett odakint. Tom nemr�g vitte ki Billt a pavilonba, � maga pedig a teraszon �lve itta a sutyiban megbontott s�r�t, amikor odabent hirtelen megsz�lalt a raszta mobilja. Tom kelletlen�l fel�llt a sz�k�b�l �s becammogott a nappaliba, ahol Bill mobilja volt. �pp indult volna vele ki, amikor megl�tta a k�perny�n villog� feliratot.

Gustav h�v

Egy darabig m�rlegelgetett mag�ban, majd kinyomta a h�v�st, a nyomokat pedig kit�r�lte. M�g mindig nem tudta, mi�rt teszi, de meg volt gy�z�dve arr�l, hogy ez a helyes. Tal�n…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s