-Ne!

-De!

-De nem!

-De igen!

-De Tom!

-De Bill!

-De… ezt nem fogadhatom el!

-Mi�rt nem?

-Mert ez olyan…

-Olyan, milyen?

-Olyan… dr�ga lehetett.

-Annyira nem volt az…

-De…

-De?

-… ahhj! – ny�g�tt fel Bill. Tov�bb vizsg�lgatta a telefont, amit aj�nd�kba kapott Tomt�l. Annyira �j volt, hogy �rint�k�perny�j�n meg- meg csillant a f�ny, ahogy forgatta. Fekete h�tlapja volt �s egyetlen egy gombja el�l. Billnek eddig csak egy r�gi, sok- gombos, betont�r�s telefonja volt – amikor a falhoz v�god, �s a fal bereped, de a telefonnak semmi baja –, amit nem is nagyon szeretett. Csup�n SMS k�ld�sre �s h�v�sra volt j�. M�g csak f�nyk�pez� sem volt benne. De ebben… minden volt. M�g r�gebben n�zegette az ilyen kaliber� telefonok �rait �s n�ha r�h�gni t�madt volna kedve. De most, hogy ott volt egy a kez�ben, nemhogy nevetni, mosolyogni sem volt kedve. Egyszer�en nem hitte el. V�rta a pillanatot, hogy Tom kikapja a kez�b�l �s k�z�lje, hogy csak viccelt. De e helyett csak diadalittas mosollyal �lt az �gyon �s v�rta, hogy Bill reag�ljon valakit.

-�n… nem is tudom, mit mondjak – dadogta v�g�l a fi�.

-Csak k�sz�nd meg �s egy�nk v�gre s�tit – mondta Tom, mire mindketten felnevettek.

-K�sz – tette vissza a csomagba a k�sz�l�ket, majd neki�llt, hogy megk�stoljon egyet az �g�retesnek t�n� muffinokb�l.

-Apuk�m csin�lta ezeket – mondta Tom, mik�zben � is elvett egyet a t�lc�r�l. – Azt mondta, hogy mivel ez egy „p�tsz�linap”, ez�rt ne tort�t csin�ljunk, hanem valami m�st. �n mondtam, hogy ez h�lyes�g, de ragaszkodott ezekhez…

-Semmi baj – v�gott a szav�ba Bill. – Ezek is t�k�letesek. �s finomak…

-Ugye? – vigyorodott el Tom. – Seg�tettem, csak az�rt!

A fiatalabb felnevetett. – Miben? Te raktad be a s�t�be?

-Is… - forgatta a szemeit a raszta. – De �n sz�rtam meg ilyen sz�nes bisz-baszokkal!

-�gyes vagy! – nevetett Bill.

-H�t… igaz�b�l a fel�t mell�sz�rtam, mert remegett a kezem a r�h�g�st�l, de h�j! Maradt rajta!

Erre mindketten felnevettek �s tov�bb ett�k a s�tijeiket. Miut�n „rejt�lyes m�don” mind elt�nt �s az egyik k�l�s�veg is ki�r�lt, neki�lltak baromkodni.

-Mi�rt hordasz ekkora ruh�kat? – tette fel a k�rd�st Bill.

-Te mi�rt vagy mindig kisminkelve? – k�rdezett vissza Tom.

-Mert vicces, ahogy megb�mulnak – mondta. – De �n k�rdeztem el�bb. Mit rejtegetsz ezek alatt a s�trak alatt?

-A harmadik l�bamat – nevetett fel a raszta. – Nem n�z�nk meg egy filmet?

-De, persze – b�logatott az �nnepelt. – Milyen filmjeid vannak?

Ezt k�vet�en neki�lltak �ttanulm�nyozni Tom filmgy�jtem�ny�t. Majd f�l �r�n kereszt�l vitatkoztak, mivel ami Tomnak tetszett, az Billnek, nem �s ami Billnek tetszett, az Tomnak nem volt meg. V�g�l megegyeztek egy akci�filmben, amikor hirtelen megsz�lalt a cseng�.

-NYITOOOM! – ki�ltotta Tom, majd vill�msebess�ggel felugrott �s az ajt�hoz futott. Bill csendben maradt �s f�lelt. Nem igaz�n tudta kivenni a besz�lget�st, de amikor becsuk�dott az ajt� �s egy id�s n�ni jelent meg az ajt�ban, kiss� �sszezavarodott.

-Cs�kolom! – k�sz�nt a fi�, mire a n�ni csak intett egyet, majd a raszt�ra kacsintott, aki elv�r�s�dve intett Billnek, hogy �lljon fel �s k�vesse. A konyh�ba bez�rk�zva elkezdtek suttogni.

-Ki ez a n�ni?

-� a nagymam�m – mondta Tom. – Elfelejtettem, hogy ma j�n.

-Oh… Ha… �n elmehetek, ha…

-Nem! – ki�ltotta az id�sebb, majd p�r percig f�leltek, hogy vajon az id�s h�lgy hallotta- e vagy sem. – Figyelj! Ez a te p�tsz�linapod, sz�val maradsz! Majd… majd csak meglesz�nk valahogy.

-Ha te mondod… - h�zta el a sz�j�t Bill, majd k�vette a fi�t vissza, a szob�ba, ahol Tom nagymam�ja m�r az �gyon �lt.

-Nagyi, � itt Bill! – mutatta be �ket egym�snak. A h�lgy kezet r�zott az �nnepelttel, de ahelyett, hogy elengedte volna, ler�ntotta maga mell�. Nagy szemekkel kezdte vizslatni, mire a fi�ban el�t�rt a menek�l�si �szt�n.

Egy pillanat m�lva a h�lgy elmosolyodott. – Nagyon aranyos bar�tn�d van, Tomik�m!

A kijelent�st k�vet�en a k�t fi� �sszen�zett – hatalmas szemeket meresztve a m�sikra – majd Tom ravaszon elvigyorodott.

-Ugye? K�sz t�nd�r…

A n�ni felkuncogott, mik�zben Bill �lla szab�lyosan leesett. Ezt l�tv�n Tom is a fi� mell� �lt �s egy puszit nyomott az arc�ra.

-Olyan �desek vagytok – vigyorgott tov�bb a n�ni. – Blair, dr�g�m, te is abba az oszt�lyba j�rsz, mint az �n kis unok�m?

-A… aha… - dadogott Bill. Annyira zavarban volt, hogy nem tudott �rtelmes v�laszt adni.

-�s rendesen viselkedik veled ez a csib�sz? – r�zta meg a mutat�ujj�t figyelmeztet�en Tom fel� pillantva.

-H�t persze, nagyi – karolta �t a fi� v�ll�t Tom. – �gy szeretem ezt a kis aranyost, mindj�rt megeszem!

-H�t, akkor �n haza is megyek. �gyis csak megn�zni j�ttem, hogy j�l vagy-e, Tomi – �llt fel a nagymama. – De l�tom, j�l meglesztek.

Tom kik�s�rte a nagymam�j�t az ajt�hoz, mik�zben Bill pr�b�lt mag�hoz t�rni. Ez most t�nyleg megt�rt�nt vagy csak �lmodta?

Amikor a raszta ism�t felt�nt a szoba ajtaj�ban �s azt mondta, hogy: - Blair, dr�g�m! – akkor m�r biztos volt benne, hogy nem �lmodta.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s