�gy t�nt nem dobta fel t�ls�gosan a dolog. Tom nem �rtette. Mindenki szereti a sz�linapj�t. M�g a feln�ttek is, csak azt hazudj�k, hogy nem. Ilyenkor mindenki neked �r�l, sok aj�nd�kot kapsz, „ez az �n napom” c�msz� alatt azt csin�lsz, amit akarsz… De �gy t�nt Billt ink�bb csak lehangolja a dolog. �s az id�sebbet �rdekelte a dolog mi�rtje.

-�s mi a baj ezzel? – k�ny�k�lt Tom az asztal falapj�ra. A vele szemben �l� fi� lehajtotta a fej�t �s a sz�nyeg mint�j�t kezdte tanulm�nyozni.

-Neked mikor van a sz�linapod? – k�rdezte v�g�l halkan.

-Augusztus 31.

-�s t�ged felk�sz�nt�ttek a sz�leid?

-Csak apuk�m. Anyuk�m egy ideje… tudod… elment – morogta Tom. Ez a besz�lget�s kezdte mindkett�j�k hangulat�t t�nkre tenni. Pedig eg�sz j�l indult ez a nap…

-Minket apuk�m hagyott el, amikor 6 �ves voltam – s�hajtotta Bill. – Az �ta anyuk�m egyre kevesebbet foglalkozik velem.

  Tegnap �tj�tt hozz�m Georg �s Gustav. K�s� d�lut�nig sz�linapoztunk. Nem sokkal az ut�n, hogy elmentek megj�tt anya is. Be volt r�gva �s hozott valamilyen pasit is. Leordib�lt, hogy menjek fel a szob�mba, majd ber�ngatta a fick�t a saj�tj�ba. Miut�n elment, �tmentem any�hoz megk�rdezni, hogy mi volt ez az eg�sz, de � csak tov�bb ordib�lt velem. A sz�linapomon…

Mire Bill befejezte a t�rt�netet, Tom arca teljesen les�padt. Nem is tudta mit gondoljon vagy mondjon. Az eg�sz olyan sz�rny� volt. M�g hallani is. �s Billnek ezt �t kellett �lnie, m�ghozz� tegnap.

-Ez… - kezdett bele, de nem tudta folytatni. Nem akarta megb�ntani a fi�t.

-Retard�lt? Borzalmas? Szar �gy? – sorolgatta a fekete haj�. – K�rlek, Tom! Mondj valamit! Ez �gy olyan… nem is tudom… rossz!

De a raszta nem sz�lt semmit. Nem tudta, erre mit lehet mondani. J� p�r percig �ltek ott cs�ndben, majd a folyos�r�l l�ptek zaja hallatsz�dott. A k�t fi� ijedten �sszen�zett, majd ugrottak az ablakhoz.

-Nem m�r! – ny�sz�tette Bill. P�r tan�r m�g mindig odalent �csorgott. A fej�ket kapkodva kerestek egy helyet, ahol elb�jhatnak. V�g�l Tom ber�ntotta magukat egy asztal al� �s odah�zott egy sz�ket rem�nykedve, hogy az eltakarja �ket. Ha csak egy kicsit is.

A k�vetkez� pillanatban m�r ny�lt az ajt� �s az igazgat�n�, Mrs. Every �s az fi�k oszt�lyf�n�ke, Mr. Oliver l�ptek be. Mindketten helyet foglaltak ott, ahol az im�nt a fi�k �ltek.

-Nos? – kezdte az igazgat�n�. – Mi h�r van Patrick fel�l?

-Az apja vagy hatszor h�vott. D�h�ng, mert a fi�t k�zr�hej t�rgy�v� tett�k – morogta.

-Majd csak elfelejti… - legyintett Mrs. Every. – �s az �j fi�? Tr�mper?

-Thomas? – pillantott fel Mr. Oliver. Bill nagyon nehezen b�rta ki, hogy ne nevesse el mag�t. – Nagyon rendes fi�nak l�tszik. Rem�lem ugyan ilyen szorgalmas is.

-�s vannak m�r bar�tai? Vagy olyanok, akik k�zelednek hozz�? – faggatta tov�bb a kolleg�j�t az igazgat�n�.

-A padt�rs�val igen j�l kij�nnek. A sz�netekben t�bbsz�r is l�ttam �ket egy�tt – mondta.

-De nem a Kaulitz fi� mell� �ltetted? – k�rdezte meglepetten Mrs. Every.

-De igen – folytatta. – Ez engem is meglepett. Azon a k�t m�sik fi�n k�v�l nem enged senkit k�zel mag�hoz. F�leg az �ta az eset �ta tavaly…

-Igen, arra mind eml�ksz�nk, nem kell felid�zni, k�sz�nj�k! – morogta az igazgat�. – Ink�bb igyunk m�g egy k�v�t, rendben?

A tan�r b�lintott, majd csendben elhagyt�k az irod�t.

A k�t fi� gyorsan kib�jt az asztal al�l �s nagyot s�hajtva fell�legeztek. Rohamtemp�ban kislisszoltak az ajt�n �s kiszaladtak az udvarra. Kellett egy kis friss leveg�.

-Ezt soha t�bbet – sz�gezte le Tom, amint ki�rtek. Bill csak felnevetett, majd odas�t�lt egy k�zeli padhoz. A t�sk�j�t a f�ldre dobta, majd kiny�jt�ztatta v�gtagjait.

-Mi volt az a „tavalyi eset”, amir�l besz�lt a k�t �sember? – huppant le a padra Tom is.

-Semmi k�l�n�s.

-De azt mondt�k…

-Tom! Semmi! K�l�n�s! – n�zett r� inger�lten Bill. – Felejts�k el, j�? Nem akarok besz�lni r�la.

A raszta fi� arc�n egy ravasz mosoly jelent meg.

-Am�g te nem mondod el mi t�rt�nt, �n sem mondom el, ami tudni akarsz – mondta.

-Ahogy �rzed… - morogta Bill, majd becsukta a szem�t �s h�trad�lt.

Amint v�ge lett az eb�dsz�netnek a di�kok hazamehettek. Bill ennyire m�g sohasem akart a suliban maradni csak az�rt, hogy ne kelljen addig se otthon lennie. A suli kapuj�ban �csorgott, mik�zben a t�meg elsodr�dott mellette. T�bbnyire nevet�, vid�m arcokat l�tott. Mindenki boldog volt. Akkor � mi�rt nem tudott most az lenni?

-Szia – sz�lalt meg valaki a h�ta m�g�tt.

-Szia, Gustav – k�sz�nt�tte egy m�mosollyal bar�tj�t.

-Haza m�sz?

-K�ne, de… nem akarok – r�ntott v�llat Bill.

-Ne kezd te is ezt a r�ngat�z�st! A haverod �pp eleget csin�lja – n�zett figyelmeztet�en Gustav, mire a fiatalabb felnevetett. – Akkor nem akarsz elj�nni velem haza? Anyuk�m majd hazavisz.

-Ezt anyuk�d is tudja?

-Majd fogja… - legyintett Gustav. – De eg�sz nap unatkozn�k. Akkor j�ssz?

-Persze – mosolyodott el Bill, imm�ron �szint�n.

Am�g a sz�ke fi� megbesz�lte a sz�leivel a dolgokat, addig � �rt egy SMS- t az a anyj�nak. Arra viszont nem sz�m�tott, hogy vissza�r…

Bill: ma d�lut�n gustav�kn�l leszek, majd este j�v�k

Anya: �s a h�zikat is ott csin�lod??

Bill: m�sodik nap, anya!

Anya: igaz  :/

Az ilyen virtu�lis besz�lget�sekben az anyja sokkal ink�bb otthon volt, mint a val�sakban. T�bbnyire po�nkodott is �s n�ha m�g vicces is volt, amit �rt.

Gustav- �k h�za fel� a kocsiban csend volt. De egy�ltal�n nem volt nyomaszt�, ink�bb csak nyugodt. Azonban Bill fej�ben teljes volt a k�osz. Hol a tavalyi balesetre, hol a tegnap est�re, hol Tomra gondolt. M�g azt sem vette �szre, amikor meg�llt a kocsi.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s