-�breszt� �lomszusz�k!

Bill ezeket a szavakat hallotta meg el�sz�r m�snap. Lassan kinyitotta a szemeit �s Tom arca jelent meg el�tte. Amint a raszta megl�tta, hogy bar�tja �bren van, egy mosoly ter�lt el az arc�n.

-J� reggelt! – k�sz�nt�tte lelkesen.

-J� reggel! – ny�sz�r�gte a fiatalabb, ahogy fel�lt az �gy�ban. A cuccai m�r tegnap �ssze lettek pakolva �s a ruh�i is ki voltak k�sz�tve a sz�k t�ml�j�ra.

-J�l aludt�l? – k�rdezte mosolyogva a raszta.

-Ja, fogjuk r�…

-M�g mindig a tegnapi miatt vagy morcos?

-Nem vagyok morcos! Nincs semmi bajom – morogta Bill, majd felkapta a ruh�it �s kiviharzott a szob�b�l. A f�rd�be ment, ahol nyugodtan �t tudott �lt�zni. Ezt k�vet�en felkent egy egyszer� sminket, majd belen�zve a t�k�rbe ism�t b�ntudata t�madt. Egy darabig m�g tanulm�nyozta a t�k�rk�p�t, majd visszas�t�lt a szob�j�ba, ahol az �gyon �cs�r�gve Tom v�rt r�.

-Na? – k�rdezte. – Lehiggadt�l?

-Full nyugodt vagyok…

-Sz�val nem – s�hajtotta a raszta. – �lj ide!

Bill egy darabig m�g hezit�lva �llt a csomagjait n�zve, majd felugrott Tom mell�.

-N�zz r�m!

-Nem – mondta nyersen Bill.

-Ahogy gondolod – r�ntott v�llat Tom. – Csak azt akartam mondani, hogy ne rajtam vezesd le a fesz�lts�get, ok�?

A fi� nem v�laszolt. Sz�tlanul �s kifejez�stelen arccal n�zett maga el�. Tom nem tudta mi lelte. Hisz tegnap m�g mosolyogva b�cs�zott el t�le.

-A nagyim majd sz�l, ha megvannak a pap�rok – szak�totta meg a cs�ndet a raszta. A fi� ism�t nem mondott semmit.

-Arra gondoltam, hogy hazak�s�rlek, de csak ha te is szeretn�d…

-Ok� – v�gta r� a fi�, majd egy pillanatra behunyta a szem�t. Amikor kinyitotta Tomra n�zett �s bocs�natk�r�en elmosolyodott. – Bocs az el�bbi�rt.

-Semmi baj – �lelte �t a raszta. – Csak legk�zelebb sz�lj, ha valami b�nt �s ne hisztizz…

-Nem is hisztiztem!

-Bill! – mondta figyelmeztet�en Tom, mire a fiatalabb felnevetett.

Hazafel� menet az �ton csendben mentek egym�s mellett. Tom azon gondolkodott, mi lehetett az a hirtelen hangulatv�ltoz�s. Egyszer�en nem tudta hov� tenni. Az egyik pillanatban m�g �lni tudott volna a tekintet�vel, �s egy szempillant�s visszav�ltozott azz� a mosolyg�s Bill�, akit � ismert.

Ek�zben Bill azon gondolkodott mi�rt adta fel. Csak el kell tasz�tania mag�t�l Tomot. Ilyen egyszer� lenne, �s akkor m�r nyugodtan el tudna menni. De nem megy! Egyszer�en nem tudja sz�nt sz�nd�kkal megb�ntani…

A kocsi lef�kezett a h�z el�tt, de nem �llt meg. A k�t fi� kisz�llt – Tom elb�cs�zott a nagymam�j�t�l – �s betrappoltak a h�zba, ahol szokatlan csend volt. �gy t�nik anya szabadnapos, gondolta Bill, majd ledobta a cuccait a saj�t �gya mell�, majd beled�lt. Az �gynem�nek megnyugtat�, ismer�s illata volt, amit�l Bill ellazult. V�gre nem kell azon a k�nyelmetlen�l magas �gyon aludnia…

Tom is le�lt az �gy sz�l�re. Hossz� percekig csak n�zt�k egym�st sz�tlanul.

-Holnap j�ssz suliba, nem? – sz�lalt meg hirtelen a raszta.

-De – felelte Bill, majd �jra csend lett.

Nem tudott egyik�k sem megsz�lalni.

Miut�n Tom este Tom elment, Bill olyan k�l�n�sen �rezte mag�t. Megint felt�madt benne az el�z� este is �rzett v�gy, de tudta, hogy megint csak megh�tr�lna, �gy nem kelt fel. �lvezte, hogy v�gre a saj�t �gy�ban fekhet. Aznap este m�g f�r�dni sem ment el, �t sem vette a pizsam�j�t, csak ott helyben elaludt.

M�snap reggel, amint felkelt elment bep�tolni az este kimaradt tiszt�lkod�st. Azt�n gyorsan fel�lt�z�tt, megcsin�lta a sminkj�t, bepakolt a t�sk�j�ba, majd elindult az iskol�ba.

�t k�zben megkapta a szok�sos undorod� �s furcs�ll� pillant�sokat, de most m�g azokkal sem t�r�d�tt. T�ls�gosan el volt mer�lve a gondolataiban.

Amint bel�pett az oszt�lyterem ajtaj�n megl�tta Tomot, aki szok�s szerint a hely�n �lve nyomkodta a mobilj�t.

-Szia – k�sz�nt neki, mik�zben ledobta a cuccait a padra.

-Szia – k�sz�nt vissza a raszta, mik�zben elrakta a mobilj�t. – J�ssz b�f�be?

-Hova? – csod�lkozott Bill.

-Nem mes�ltem?

-Ezek szerint…

-Na, sz�val – kezdett bele Tom. – Am�g te nem volt�l itt fel�j�tott�k a r�gi takar�t�szert�r�t �s b�f�t �p�tettek a hely�re. Biztos nem mondtam?

-Biztos, mert akkor hoztam volna p�nzt – nevetett a fiatalabb, majd elindultak az eml�tett b�f� fel�. Amint oda�rtek Billnek leesett az �lla. N�gy- �t emeletes polcok sorakoztak a falak mellet. A folyos� fel�li falat �t�p�tett�k �s tettek oda egy elh�zhat� �vegablakot. �s a v�laszt�k…

-Azta – ny�gte ki a fekete haj�. Csak ennyit tudott mondani.

-Ugye? – mosolygott Tom, majd odas�t�lt az ablakhoz, ahol egy 70 �veiben lev� n�ni mosolygott r�. V�g�l kiszolg�lta a fi�t egy sajtos meleg szendviccsel, ami m�g Bill sz�m�ra is hallhat�an ord�tott, hogy: Egy�l meg!

-Vigy�zz! A v�g�n m�g a ny�lad is elkezd cs�p�gni – nevetett Tom megl�tv�n Bill s�v�rg� tekintet�t.

-Csak… egy harit… l�gyszi! – ny�sz�r�gte Bill, mire Tom ism�t felnevetett. Let�rt egy falatnyit a sark�b�l �s a fekete haj�nak ny�jtotta, aki egyb�l be is kapta azt.

-Na? Milyen?

-Rohadt finom! – vigyorgott Bill. – Kapok m�g?

-Nem!

-Nem?

-Egyr�l volt sz�!

-Nagy francokat! Add m�r ide! – nevetett Bill.

-Lemaradt a var�zssz�! – vigyorgott a raszta, mire kapott egy „ezt most te sem gondoltad komolyan” pillant�st a fiatalabbt�l.

Az �r�k most m�r komolyabban teltek. A tan�rok elkezdtek a tananyagra �sszpontos�tani, de di�koknak ez esze �g�ban sem volt ugyan ezt tenni. Ink�bb sz�rakoztak volna m�g egy kicsit, �gy a komoly �r�b�l komoly fegyelmez�s lett, ami rend szerint a cseng�sz�val abba is maradt. Az eb�dsz�netben Bill kedvetlen�l kapargatta a t�ny�rj�ban lev� palacsint�t.

-Bill! – sz�lt Gustav. – Azt m�g megeszed?

-Meg – s�hajtotta, majd visszafordult a t�ny�rj�hoz.

-Melyik �letedben? – r�h�g�tt Georg.

-Hagyj�tok! Szeg�nyt igen nagy vesztes�g �rte – mondta Tom r�zk�d� v�llal. – Reggel nem ehetett meleg szendvicset.

-Te szeg�ny – forgatta a szem�t Gustav, mik�zben �tegyens�lyozta Bill palacsint�j�t a saj�t t�ny�rj�ra.

-H�j, ki engedte meg? – kapta fel a fej�t Bill. Ak�rmennyire is pr�b�lt komolynak t�nni, a mosoly�t nem tudta elrejteni.

-Visszaadjam? – k�rdezte Gustav, mik�zben lenyelte a falatot.

-�hm… ne, tartsd meg nyugodtan! – d�lt h�tra a sz�k�ben a fekete haj�, mire a t�bbiek csak nevettek, Gustav pedig b�szk�n falta be a palacsint�t.

Eb�d ut�n Bill korg� gyomorral sietett vissza a konyh�ra rem�lve, hogy m�g maradt valami.

-Kaja! Kaja! Kaja! Kaja! Kaja! – motyogta, mik�zben halk l�ptekkel osont �t az asztalok k�z�tt. Szerencs�re tal�lt m�g egy t�ny�rnyi palacsint�t, ami igaz, hogy ki volt h�lve, de ehet� volt.

Hazafel� menet Tom azon r�h�g�tt, hogy k�pes volt kaj��rt visszamenni a suliba, ami elmond�sa szerint „egy f�ldi pokol”.

Bill csak v�llat r�ntott �s j�kedv�en evett tov�bb.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s