-Itt laknak? Hmm… �n egy lak�sra sz�m�tottam – jegyezte meg Moe az any�s�l�sen.

-Hajolj arr�bb, nem l�tom! – hajolt k�zelebb Olivia, hogy � is szem�gyre vehesse a h�zat. A s�rga kapucnij�nak nyuszi f�lei eltakartak mindent.

-Azt hiszem m�r v�rnak – nevetett fel Moe, majd az emeleti ablakra mutatott. Olivia odan�zett, de nem l�tott semmit. – Minden esetre, az egyik�k m�r kisz�rt…

-Akkor ideje becsengetni – mondta, majd kinyitotta az ajt�t. – Itt v�rj meg!

-De unatkozni fogok – panaszkodott, majd elt�nt �s �jra megjelent a csomagtart� mellett. – �n is megyek veled!

-Nem.

-Mi�rt nem? �gy sem l�tnak – gy�zk�dte tov�bb Moe, amit Olivia kezdett unni. M�skor �ltal�ban sz�rakoztatta a l�ny, de most am�gy is ideges volt �s nem nagyon volt kedve foglalkozni vele.

-De �n l�tlak �s zavarni fogsz – mondta, majd becsukta az ajt�t �s elindult a bej�rat fel�.

-Meg�g�rem, hogy �szre sem fogsz venni – Moe a mellkas�ra tette az egyik kez�t, a m�sikat pedig felemelte �s pr�b�lt hal�losan komoly arccal n�zni Olivi�ra.

-Aha – morogta, majd megnyomta a cseng�t. �gy t�nt Moe t�nyleg betartotta a szav�t, ugyanis amikor visszafordult, hogy kioktassa, m�r nem volt ott.

A k�vetkez� pillanatban ny�lt az ajt� �s Olivia el�vette a legszebb mosoly�t, azonban el�gg� meglep�d�tt, amikor nem �llt ott senki.

-Hah�! – ki�ltott be, de nem j�tt v�lasz. Kiss� kir�zta a hideg, de v�g�l bel�pett �s amint becsukta maga ut�n az ajt�t, a legk�zelebbi fal m�g�l k�t fej b�jt el� �s k�t k�v�ncsi szemp�r kezdte m�regetni �t. – Oh, sziasztok!

-Szia – mondt�k egyszerre, nem t�l lelkes hangon.

-Na, gyertek m�r el�, hadd n�zzelek meg titeket. Biztos v�lt… Azta!

Bill l�pett ki els�k�nt. Egy sz�k fekete farmert viselt �s egy szint�n sz�k, sz�rke p�l�t. Tom pedig egy majdnem t�rdig �r� p�l�t �s egy szint�n nem neki val� gaty�t. Ugyan �gy n�ztek ki, mint m�sf�l �ve, amikor utolj�ra l�tta �ket, m�gis v�konyabban lettek �s Tom m�r egy�ltal�n nem volt izmosnak nevezhet�.

-Csal�dott vagy, mi?

Moe libbent el� m�g�l�k egy pillanatra, de egyb�l el is t�nt.

-Te is v�ltozt�l – sz�lalt meg f�l�nken Bill. – A hajad…

-Igen, ezt nem r�g csin�ltuk any�val – mosolyodott el, majd �tdobott a v�lla f�l�tt p�r tincset. Most jutott csak esz�be, hogy amikor legut�bb tal�lkoztak, m�g tizenhat �vesen, fekete volt a haja. – M�r kezdtem unni a r�git, �s befestett�k ilyenre. M�g nekem is szoknom kell.

-J�l �ll a barna – dics�rte meg Bill, majd szer�nyen elmosolyodott.

-K�szi! �hm… sz�val, mi minden t�rt�nt veletek?

-Semmi �rdekes – v�gta r� Tom morcosan, majd gyorsan t�m�t v�ltott. – Hol az Xbox?

-A csomagtart�ban – mutatott maga m�g�, ezzel jelezve, hogy ak�r ki is mehetn�nek �rte.

-J�, behozod?

Olivia el�gg� elk�pedt, pedig m�g egy perce sem volt, hogy bej�tt a h�zba. Bill, aki mindig hallgatag t�pus volt, most a kezdem�nyez�bb kettej�k k�z�l, Tom pedig elgyeng�lt �s morg�s lett.

-Mi�rt nem ti hozz�tok be? – k�rdezett vissza. �gy d�nt�tt nem j�tsza az esetlen kisl�ny szerep�t, ami l�tsz�lag Tomnak nem tetszett. – �s k�l�nben is, mi�rt van idebent ilyen s�t�t?

-Ahelyett, hogy h�zod az id�, be is hozhatn�d… - t�relmetlenkedett Tom, ami pedig Billnek nem tetszett.

-�hm… Olivia! K�rlek, hozd be nek�nk, �n addig besz�lek kicsit Tommal – mondta, kiss� bizonytalanul.

Olivia v�g�l egy s�hajjal sarkon fordult �s elindult a kocsija fel�. Amint becsuk�dott m�g�tte az ajt�, Bill kif�jta a leveg�t, amit eddig bent tartott, majd Tomhoz fordult. Nem sz�lalt meg, csak v�dl�n n�zett r�.

-Most mi�rt n�zel �gy? – k�rdezte v�g�l. – Ink�bb nyaljam a segg�t?

-Nem, de az�rt lehetn�l vele kedvesebb is… - mondta enyh�ltebb hanggal, mint ahogy el�tte n�zett.

Vett egy nagy leveg�t, majd elmosolyodott.

-De nagyon b�szke vagyok magunkra!

-Mi�rt?

-Idej�tt valaki, �s nem kaptunk fr�szt. – Tom kicsit elh�zta a sz�j�t a kijelent�st k�vet�en, mire Bill halkan felnevetett. – Na j�, el�gg� megijedtem, �s ahogy l�ttam te is, de… Kib�rtuk, �s meg tudtam sz�lalni.

-�n is megsz�laltam! – kapta fel a fej�t Tom �ldurc�san.

-Persze, de �n voltam az els� – vigyorogta, mire a b�tyja megsimogatta a fej�t �s nyomott a homlok�ra egy puszit. Legsz�vesebben a nyak�ba ugrott volna, de ny�lt az ajt� �s Olivia l�pett be rajta egy nagy, feh�r-z�ld dobozzal.

-Itt van! – mondta, majd miut�n becsukta az ajt�t elfordult, hogy l�tsz�djon az arca. – Hol a t�v�tek?

Az ikrek kiss� lefagytak a k�rd�s hallat�n. T�v�? Minek ehhez t�v�? T�k mindegy milyen monitorhoz csatlakozik, am�g fogja a netet, nem?

-G�phez nem lehetne? – sz�lalt meg v�g�l f�l�nken Bill, amin Olivi�nak musz�j volt mosolyognia.

-Dehogy nem! – v�gta r�. – Na, de mondj�tok m�r hol van!

-Erre gyere! – mondta, majd elindult felfel� a l�pcs�n, de Tom visszar�ntotta.

-Hagyd itt, majd mi megoldjuk!

-El�g bonyolult. Sok a k�bel �s nem biztos, ho…

-Megoldjuk! – ism�telte Tom agressz�vebb hangon, amit�l Olivia kiss� megijedt. Egy pillanatra megfordult a fej�ben, hogy t�nyleg otthagyja a dobozt �s m�r megy is, amikor meghallotta Moe hangj�t maga m�g�l.

-Ha nem er�lteted, nem fog menni…

Megfordult �s Moe biztat�an mosolygott r�.

-Megb�ntottalak valamivel? – k�rdezte, amint visszafordult. Kezdetben azt hitte Billel lesznek probl�m�k, �s nem sz�m�tott arra, hogy Tom lesz az ellenszenvesebb.

-Nem – felelte egyszer�en, mire Olivia a kez�be nyomta a dobozt.

-Akkor hozd, l�gysz�ves! – mondta, majd Billhez fordult. – Mehet�nk!

Tom egy darabig leblokkolt �s nem tudott megmozdulni. A dobozt a kellet�n�l kicsit nehezebbnek tal�lta, de ink�bb az zavarta, hogy mennyire otthonosan �rzi mag�t Olivia. V�g�l viszont k�nytelen volt k�vetni �ket.

-Azta…

Olivia teljesen elk�pedt, amikor megl�tta a szob�t. Egy polc volt, �s k�t �r�asztal. A polcon k�l�nb�z� j�t�kok voltak, valamint figur�k, k�nyvek, CD- k �s hasonl�k. Egy- egy nagy teljes�tm�ny� g�p �s egy duplamonitor volt �r�asztalonk�nt speci�lis billenty�zettel �s eg�rrel. A g�pek mellett egy- egy tablet �s persze a mobilok…

-Nem rossz, mi?

Tom furakodott be k�zt�k, hogy letehesse v�gre a dobozt. Csak egy pillanatra l�tta az arc�t, de az �nel�g�lt mosoly�t kilom�terekr�l kisz�rta volna.

-Egy k�l�n szob�tok van a g�peknek?

-Ez a j�tsz�szob�nk – mutatott k�rbe Bill. – T�bbnyire itt vagyunk nap k�zben, a szob�inkban csak aludni szoktunk �s…

-Ink�bb mutassa meg, hogy kell ezt bek�tni, ha annyira ragaszkodott hozz� – v�gott k�zbe Tom. Els�sorban az�rt, hogy Bill ne kotyogja el, hogyan szoktak est�nk�nt j�tszani.

-Kicsit s�t�t van. Kapcsolhatn�nk villanyt? – Olivia m�r kereste is a tekintet�vel a kapcsol�t, �m a reakci�t�l kiss� �sszerezzent.

-NEM!!! – v�gt�k r� egyszerre.

-Ok� – emelte fel v�dekez�n a kezeit, majd odas�t�lt az asztalhoz.

V�g�l abban egyeztek meg, hogy Bill g�p�hez k�tik hozz�. Olivia k�nnyed�n megtal�lta a csatlakoztat�kat �s tapasztaltan dugdosta be a k�beleket, amit mindketten figyelmesen k�vettek v�gig. V�g�l mire teljesen siker�lt be�ll�taniuk, elment k�t teljes �ra.

-�s k�sz vagyunk – d�lt h�tra Olivia az �tkez�sz�ken, amit fel kellett hoznia mag�nak, mivel csak abba engedt�k, hogy bele�lj�n. Az � sz�k�k az � sz�k�k, mondt�k. – Lezsibbadt az agyam…

-Gyorsan elf�radt�l – jegyezte meg g�nyosan Tom, de a tekintet�t tov�bbra sem vette le a k�perny�r�l.

-Mi… Mi�rt kellett ezen a szaron �ln�m, ha �gyis az �ledben �l? – morogta.

-Hmm? Oh… Billel jobban szeret�nk �gy j�tszani. De ikrek vagyunk, sz�val ez term�szetes. Rem�lem, nem �rtetted f�lre…

-Nem �n! – v�gta r�. – Hogy halad?

-Mindj�rt nyer�nk.

-Milyen j�t�k?

-League of Legend.

-Sz�val LoL – jav�totta ki Olivia, de Tom nem v�laszolt. – Sokat j�tszotok vele?

-Ne kezd te is! – Tom figyelmeztet�en n�zett r�, de a l�ny m�r kezdte megszokni.

-�n nem vagyok Andreas… - mosolyodott el, mire �gy t�nt meglepet�st okozott. – �s is j�tszom, ha eddig nem t�nt volna fel.

-De – morogta, majd visszafordult a meccshez.

-T�bbnyire �n is LoL- ozok. Szeretn�k esportol� lenni, csak nincs csapatom – s�hajtott, majd f�l szemmel kettej�k fel� fordult.

Sz�val ez volt a terve…

-Nem – v�laszolt egyszer�en Tom, rem�lve, hogy ennyivel letudhatja az eg�szet, de legbel�l �rezte, hogy Olivia enn�l kitart�bb.

-Mi�rt? – k�rdezte ink�bb k�v�ncsian, mint meglepetten.

-H�vhatlak Liv- nek? – fordult ism�t a l�ny fel�, �s valami furcsa tekintettel n�zett r�, ami egyb�l elvar�zsolta �t, de csak egy pillanatra. El�t�rt benne a r�gi �rz�s, de gyorsan el is hessegette.

-Nem.

-Mi�rt?

-Mert ut�lom a beceneveket – mondta.

-Mi pedig emberek k�z� menni – vigyorodott el gy�zelemittasan. – Szerinted mi�rt �gy n�z ki a h�z, ahogy?

Hogy �szinte legyen, gondolt erre, de nem sz�m�tott arra, hogy t�nyleg err�l lenne sz�. Miel�tt Tom �s Bill elt�nt, semmi jelet nem mutattak arra, hogy irt�zn�nak a t�rsas�gt�l, s�t, kifejezetten bar�ts�gosnak �s nyitottnak t�ntek.

Mi t�rt�nt veletek?

Ahogy ott �lve v�gign�zett rajtuk, nem �gy t�ntek, mint akik szomor�ak, vagy mag�nyosak. Persze, olyanok voltak, mint k�t alult�pl�lt v�mp�r, de ezeken t�ltekintve, mintha ig�nyelt�k is volna egym�s k�zels�g�t. R�gen sem lehetett �ket elv�lasztani, most pedig �gy t�nt m�g annyira sem.

-Mi�rt van egy olyan �rz�sem, hogy te m�ris arra gondolsz? – k�rdezte Moe. A falnak d�lve �lt az ajt� mellett.

-Nem, csak… furcsa, �rted? – A megsz�lal�s�t k�vet�en Tom fel� fordult �s k�rd�n n�zett r�, mire Olivi�nak esz�be jutott, hogy csak � l�tja Moe- t. – Nem �rdekes…

-K�sz – d�lt h�tra Bill el�gedetten, majd Olivia fel� fordult. – Mir�l besz�ltetek?

-Csak arr�l, hogy Olivia is szeret j�tszani – mondta Tom, majd egy pillant�ssal meg�zente Olivi�nak, hogy enn�l t�bbet nem kell mondania.

-Csak ennyi? – k�rdezte Bill, mire Olivia nem tudta eld�nteni, hogy hallgasson Tomra, vagy ink�bb haszn�lja ki a lehet�s�get. � jobban ismeri az �ccs�t, �s… H�t, igaz�b�l nem tudott annyira szokatlan reakci�t elk�pzelni egy ilyen felaj�nl�sra. Van olyan okos, hogy egyszer�en elutas�tja, ha nem akar r�szt venni.

-�s arr�l, hogy szeretn�k egy esport csapatot, �s ha szeretn�tek besz�llni, annak �r�ln�k – Egy gyors pillant�st vetett Tomra, aki �gy t�nt m�r nem foglalkozik vele, ink�bb v�r Bill reakci�j�ra.

-Milyen j�t�k? – k�rdezte.

-Ezt nem gondolod komolyan? – h�rd�lt fel Tom, miel�tt Olivi�nak es�lye lett volna v�laszolni. – A nagyobb versenyeken k�z�ns�g van. Emberek. �s minket figyelnek.

L�tszott, hogy ez egy kicsit elt�ntor�totta Billt, de nem hagyhatta annyiban.

-A nagyobb versenyeken, igen. De azok m�r bajnoks�gok. El�sz�r csak kisebb meccseken induln�nk, �s ha esetleg felfigyelnek r�nk, ami nem val�sz�n�, akkor el�fordulhat p�r bajnoks�g. De a kisebb meccseket szabadon v�lasztott helyr�l j�tszhatjuk. Semmi k�z�ns�g, kamera, mikrofon, vagy b�rmi, amivel zavarba hozhatnak. Csak a karaktereket l�tj�k, �s a meccset.

�gy t�nt ezzel meg is gy�zte Billt, ugyanis egy ismer�s f�ny csillant meg a szem�ben, mire Olivia gyorsan el is ford�totta a tekintet�t. A szerencs�je az volt, hogy Tom elkezdett besz�lni, �gy nem volt ideje visszaeml�kezni.

-�s ha kijutunk egy bajnoks�gra? Tudod, mi t�rt�nik, ha idegenek k�z� megy�nk. A m�ltkori szerel� is betett rendesen, ott pedig sokkal t�bben lesznek…

-Emiatt r��r�nk k�s�bb agg�dni – mosolyodott el bar�ts�gosan Olivia.

-Mi�rt s�rsz? – k�rdezte meglep�en szel�den Bill. A szem�hez kapott �s gyorsan megt�r�lte. �szre sem vette, hogy k�nnyek sz�ktek a szem�be.

-Csak allergi�s vagyok a porra, ami itt van b�ven – jegyezte meg, majd fel�llt. – Azt hiszem lassan haza kellene mennem. Egyeseknek h�zit kell… h�t… m�solnia. – Felnevetett, majd elb�cs�zott mindkettej�kt�l �s kisietett a h�zb�l.

-Te �rted ezt? – fordult Tom fel�.

-L�tott valamit.

-De mit?

-Nem tudom, de val�sz�n�leg valami rossz eml�k… Mire haza�r kiheveri – legyintett, majd Bill szemeibe n�zett. – De visszat�rve, nem gondolod komolyan, ugye?

-Szerintem megpr�b�lhatn�nk…

-Bill, k�rlek, tudod, hogy…

-Tudomtudomtudom! – v�gott a szav�ba. – De megpr�b�lhatn�nk. El�sz�r �gy is csak kicsi meccsek lesznek, ahogy Liv mondta.

Tom s�hajtott, de amint megl�tta Bill szemeinek a ragyog�s�t, musz�j volt elnevetnie mag�t.

-Mi az?

-H�t m�r megint tal�lt�l valami �j j�t�kot? – Ink�bb kijelent�s volt, mintsem k�rd�s, de �gy is j�l sz�rakozott rajta. – Vonzod magadhoz az ilyesmit…

-M�g az el�z�t sem nyert�k meg, ne feledd! – emelte fel a mutat�ujj�t. – De ezzel annak is v�get vethet�nk.

-Andreasra gondolsz? – B�lintott. – Akkor nem �rtem…

-Elmagyar�zn�m, - h�zta el a sz�j�t – de tudod, hogy �res gyomorral nem megy…

                -Megj�ttem! – d�rm�gte, de �gyis tudta, hogy csak a falnak besz�l, hisz nem figyel r� senki. Egyenesen beviharzott a szob�ba, becsapta maga m�g�tt az ajt�t �s a fej�t a p�rn�ba d�ntve elter�lt.

Az a csillog�s Bill szemeiben, annyira hasonl�tott az �v�ire. Mi�rt kellett ennek pont most el�ker�lnie? Mi�rt pont Bill? �s mi�rt nem tudott uralkodni mag�n? �gy viselkedett, mint egy �vod�s, elrohant. Vajon mit gondolhatnak most r�la az ikrek?

-Nem t�k mindegy ki mit gondol? – Moe hangja sz�lalt meg valahol a szob�ban.

-Menj innen! – k�rlelte. – K�rlek!
-Olivia…

-Menj m�r! – ism�telte, imm�ron agressz�vabb hangon. – T�N�S! – Felkapott egy p�rn�t, �s elhaj�totta a fotel fel�, ahol felt�telezhet�en Moe volt. A t�rgy �trep�lt a l�ny fej�n, mintha ott sem lett volna.

Mert ott sincs, idi�ta!

-Azt hiszem, most megyek – s�hajtotta szomor�an Moe, majd elt�nt. Olivia percekig harcias tekintettel b�mult a hely�re, majd amint kezdett kitisztulni a feje, megd�rzs�lte a homlok�t �s �jra odafordult.

-Moe! Moe? – sz�longatta. – Nem �gy gondoltam, csak ideges vagyok. Ne haragudj, k�rlek! Moe? Moe- chan? Moe!

Nem t�rt�nt semmi.

-Moe…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s