Menschen suchen menschen
Tartalmak
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Isteni beavatkozás (Lara)
 
Új esély (Emily)
 
Enyém, tiéd, miénk (Lara)
 
3 hónap Görögországban (Lara)
 
Kísértő múlt (Emily)
 
7. rész

                -Itt laknak? Hmm… Én egy lakásra számítottam – jegyezte meg Moe az anyósülésen.

-Hajolj arrébb, nem látom! – hajolt közelebb Olivia, hogy ő is szemügyre vehesse a házat. A sárga kapucnijának nyuszi fülei eltakartak mindent.

-Azt hiszem már várnak – nevetett fel Moe, majd az emeleti ablakra mutatott. Olivia odanézett, de nem látott semmit. – Minden esetre, az egyikük már kiszúrt…

-Akkor ideje becsengetni – mondta, majd kinyitotta az ajtót. – Itt várj meg!

-De unatkozni fogok – panaszkodott, majd eltűnt és újra megjelent a csomagtartó mellett. – Én is megyek veled!

-Nem.

-Miért nem? Úgy sem látnak – győzködte tovább Moe, amit Olivia kezdett unni. Máskor általában szórakoztatta a lány, de most amúgy is ideges volt és nem nagyon volt kedve foglalkozni vele.

-De én látlak és zavarni fogsz – mondta, majd becsukta az ajtót és elindult a bejárat felé.

-Megígérem, hogy észre sem fogsz venni – Moe a mellkasára tette az egyik kezét, a másikat pedig felemelte és próbált halálosan komoly arccal nézni Oliviára.

-Aha – morogta, majd megnyomta a csengőt. Úgy tűnt Moe tényleg betartotta a szavát, ugyanis amikor visszafordult, hogy kioktassa, már nem volt ott.

A következő pillanatban nyílt az ajtó és Olivia elővette a legszebb mosolyát, azonban eléggé meglepődött, amikor nem állt ott senki.

-Hahó! – kiáltott be, de nem jött válasz. Kissé kirázta a hideg, de végül belépett és amint becsukta maga után az ajtót, a legközelebbi fal mögül két fej bújt elő és két kíváncsi szempár kezdte méregetni őt. – Oh, sziasztok!

-Szia – mondták egyszerre, nem túl lelkes hangon.

-Na, gyertek már elő, hadd nézzelek meg titeket. Biztos vált… Azta!

Bill lépett ki elsőként. Egy szűk fekete farmert viselt és egy szintén szűk, szürke pólót. Tom pedig egy majdnem térdig érő pólót és egy szintén nem neki való gatyát. Ugyan úgy néztek ki, mint másfél éve, amikor utoljára látta őket, mégis vékonyabban lettek és Tom már egyáltalán nem volt izmosnak nevezhető.

-Csalódott vagy, mi?

Moe libbent elő mögülük egy pillanatra, de egyből el is tűnt.

-Te is változtál – szólalt meg félénken Bill. – A hajad…

-Igen, ezt nem rég csináltuk anyával – mosolyodott el, majd átdobott a válla fölött pár tincset. Most jutott csak eszébe, hogy amikor legutóbb találkoztak, még tizenhat évesen, fekete volt a haja. – Már kezdtem unni a régit, és befestettük ilyenre. Még nekem is szoknom kell.

-Jól áll a barna – dicsérte meg Bill, majd szerényen elmosolyodott.

-Köszi! Öhm… szóval, mi minden történt veletek?

-Semmi érdekes – vágta rá Tom morcosan, majd gyorsan témát váltott. – Hol az Xbox?

-A csomagtartóban – mutatott maga mögé, ezzel jelezve, hogy akár ki is mehetnének érte.

-Jó, behozod?

Olivia eléggé elképedt, pedig még egy perce sem volt, hogy bejött a házba. Bill, aki mindig hallgatag típus volt, most a kezdeményezőbb kettejük közül, Tom pedig elgyengült és morgós lett.

-Miért nem ti hozzátok be? – kérdezett vissza. Úgy döntött nem játsza az esetlen kislány szerepét, ami látszólag Tomnak nem tetszett. – És különben is, miért van idebent ilyen sötét?

-Ahelyett, hogy húzod az idő, be is hozhatnád… - türelmetlenkedett Tom, ami pedig Billnek nem tetszett.

-Öhm… Olivia! Kérlek, hozd be nekünk, én addig beszélek kicsit Tommal – mondta, kissé bizonytalanul.

Olivia végül egy sóhajjal sarkon fordult és elindult a kocsija felé. Amint becsukódott mögötte az ajtó, Bill kifújta a levegőt, amit eddig bent tartott, majd Tomhoz fordult. Nem szólalt meg, csak vádlón nézett rá.

-Most miért nézel így? – kérdezte végül. – Inkább nyaljam a seggét?

-Nem, de azért lehetnél vele kedvesebb is… - mondta enyhültebb hanggal, mint ahogy előtte nézett.

Vett egy nagy levegőt, majd elmosolyodott.

-De nagyon büszke vagyok magunkra!

-Miért?

-Idejött valaki, és nem kaptunk frászt. – Tom kicsit elhúzta a száját a kijelentést követően, mire Bill halkan felnevetett. – Na jó, eléggé megijedtem, és ahogy láttam te is, de… Kibírtuk, és meg tudtam szólalni.

-Én is megszólaltam! – kapta fel a fejét Tom áldurcásan.

-Persze, de én voltam az első – vigyorogta, mire a bátyja megsimogatta a fejét és nyomott a homlokára egy puszit. Legszívesebben a nyakába ugrott volna, de nyílt az ajtó és Olivia lépett be rajta egy nagy, fehér-zöld dobozzal.

-Itt van! – mondta, majd miután becsukta az ajtót elfordult, hogy látszódjon az arca. – Hol a tévétek?

Az ikrek kissé lefagytak a kérdés hallatán. Tévé? Minek ehhez tévé? Tök mindegy milyen monitorhoz csatlakozik, amíg fogja a netet, nem?

-Géphez nem lehetne? – szólalt meg végül félénken Bill, amin Oliviának muszáj volt mosolyognia.

-Dehogy nem! – vágta rá. – Na, de mondjátok már hol van!

-Erre gyere! – mondta, majd elindult felfelé a lépcsőn, de Tom visszarántotta.

-Hagyd itt, majd mi megoldjuk!

-Elég bonyolult. Sok a kábel és nem biztos, ho…

-Megoldjuk! – ismételte Tom agresszívebb hangon, amitől Olivia kissé megijedt. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy tényleg otthagyja a dobozt és már megy is, amikor meghallotta Moe hangját maga mögül.

-Ha nem erőlteted, nem fog menni…

Megfordult és Moe biztatóan mosolygott rá.

-Megbántottalak valamivel? – kérdezte, amint visszafordult. Kezdetben azt hitte Billel lesznek problémák, és nem számított arra, hogy Tom lesz az ellenszenvesebb.

-Nem – felelte egyszerűen, mire Olivia a kezébe nyomta a dobozt.

-Akkor hozd, légyszíves! – mondta, majd Billhez fordult. – Mehetünk!

Tom egy darabig leblokkolt és nem tudott megmozdulni. A dobozt a kelleténél kicsit nehezebbnek találta, de inkább az zavarta, hogy mennyire otthonosan érzi magát Olivia. Végül viszont kénytelen volt követni őket.

-Azta…

Olivia teljesen elképedt, amikor meglátta a szobát. Egy polc volt, és két íróasztal. A polcon különböző játékok voltak, valamint figurák, könyvek, CD- k és hasonlók. Egy- egy nagy teljesítményű gép és egy duplamonitor volt íróasztalonként speciális billentyűzettel és egérrel. A gépek mellett egy- egy tablet és persze a mobilok…

-Nem rossz, mi?

Tom furakodott be köztük, hogy letehesse végre a dobozt. Csak egy pillanatra látta az arcát, de az önelégült mosolyát kilométerekről kiszúrta volna.

-Egy külön szobátok van a gépeknek?

-Ez a játszószobánk – mutatott körbe Bill. – Többnyire itt vagyunk nap közben, a szobáinkban csak aludni szoktunk és…

-Inkább mutassa meg, hogy kell ezt bekötni, ha annyira ragaszkodott hozzá – vágott közbe Tom. Elsősorban azért, hogy Bill ne kotyogja el, hogyan szoktak esténként játszani.

-Kicsit sötét van. Kapcsolhatnánk villanyt? – Olivia már kereste is a tekintetével a kapcsolót, ám a reakciótól kissé összerezzent.

-NEM!!! – vágták rá egyszerre.

-Oké – emelte fel védekezőn a kezeit, majd odasétált az asztalhoz.

Végül abban egyeztek meg, hogy Bill gépéhez kötik hozzá. Olivia könnyedén megtalálta a csatlakoztatókat és tapasztaltan dugdosta be a kábeleket, amit mindketten figyelmesen követtek végig. Végül mire teljesen sikerült beállítaniuk, elment két teljes óra.

-És kész vagyunk – dőlt hátra Olivia az étkezőszéken, amit fel kellett hoznia magának, mivel csak abba engedték, hogy beleüljön. Az ő székük az ő székük, mondták. – Lezsibbadt az agyam…

-Gyorsan elfáradtál – jegyezte meg gúnyosan Tom, de a tekintetét továbbra sem vette le a képernyőről.

-Mi… Miért kellett ezen a szaron ülnöm, ha úgyis az öledben ül? – morogta.

-Hmm? Oh… Billel jobban szeretünk így játszani. De ikrek vagyunk, szóval ez természetes. Remélem, nem értetted félre…

-Nem én! – vágta rá. – Hogy halad?

-Mindjárt nyerünk.

-Milyen játék?

-League of Legend.

-Szóval LoL – javította ki Olivia, de Tom nem válaszolt. – Sokat játszotok vele?

-Ne kezd te is! – Tom figyelmeztetően nézett rá, de a lány már kezdte megszokni.

-Én nem vagyok Andreas… - mosolyodott el, mire úgy tűnt meglepetést okozott. – És is játszom, ha eddig nem tűnt volna fel.

-De – morogta, majd visszafordult a meccshez.

-Többnyire én is LoL- ozok. Szeretnék esportoló lenni, csak nincs csapatom – sóhajtott, majd fél szemmel kettejük felé fordult.

Szóval ez volt a terve…

-Nem – válaszolt egyszerűen Tom, remélve, hogy ennyivel letudhatja az egészet, de legbelül érezte, hogy Olivia ennél kitartóbb.

-Miért? – kérdezte inkább kíváncsian, mint meglepetten.

-Hívhatlak Liv- nek? – fordult ismét a lány felé, és valami furcsa tekintettel nézett rá, ami egyből elvarázsolta őt, de csak egy pillanatra. Előtört benne a régi érzés, de gyorsan el is hessegette.

-Nem.

-Miért?

-Mert utálom a beceneveket – mondta.

-Mi pedig emberek közé menni – vigyorodott el győzelemittasan. – Szerinted miért úgy néz ki a ház, ahogy?

Hogy őszinte legyen, gondolt erre, de nem számított arra, hogy tényleg erről lenne szó. Mielőtt Tom és Bill eltűnt, semmi jelet nem mutattak arra, hogy irtóznának a társaságtól, sőt, kifejezetten barátságosnak és nyitottnak tűntek.

Mi történt veletek?

Ahogy ott ülve végignézett rajtuk, nem úgy tűntek, mint akik szomorúak, vagy magányosak. Persze, olyanok voltak, mint két alultáplált vámpír, de ezeken túltekintve, mintha igényelték is volna egymás közelségét. Régen sem lehetett őket elválasztani, most pedig úgy tűnt még annyira sem.

-Miért van egy olyan érzésem, hogy te máris arra gondolsz? – kérdezte Moe. A falnak dőlve ült az ajtó mellett.

-Nem, csak… furcsa, érted? – A megszólalását követően Tom felé fordult és kérdőn nézett rá, mire Oliviának eszébe jutott, hogy csak ő látja Moe- t. – Nem érdekes…

-Kész – dőlt hátra Bill elégedetten, majd Olivia felé fordult. – Miről beszéltetek?

-Csak arról, hogy Olivia is szeret játszani – mondta Tom, majd egy pillantással megüzente Oliviának, hogy ennél többet nem kell mondania.

-Csak ennyi? – kérdezte Bill, mire Olivia nem tudta eldönteni, hogy hallgasson Tomra, vagy inkább használja ki a lehetőséget. Ő jobban ismeri az öccsét, és… Hát, igazából nem tudott annyira szokatlan reakciót elképzelni egy ilyen felajánlásra. Van olyan okos, hogy egyszerűen elutasítja, ha nem akar részt venni.

-És arról, hogy szeretnék egy esport csapatot, és ha szeretnétek beszállni, annak örülnék – Egy gyors pillantást vetett Tomra, aki úgy tűnt már nem foglalkozik vele, inkább vár Bill reakciójára.

-Milyen játék? – kérdezte.

-Ezt nem gondolod komolyan? – hördült fel Tom, mielőtt Oliviának esélye lett volna válaszolni. – A nagyobb versenyeken közönség van. Emberek. És minket figyelnek.

Látszott, hogy ez egy kicsit eltántorította Billt, de nem hagyhatta annyiban.

-A nagyobb versenyeken, igen. De azok már bajnokságok. Először csak kisebb meccseken indulnánk, és ha esetleg felfigyelnek ránk, ami nem valószínű, akkor előfordulhat pár bajnokság. De a kisebb meccseket szabadon választott helyről játszhatjuk. Semmi közönség, kamera, mikrofon, vagy bármi, amivel zavarba hozhatnak. Csak a karaktereket látják, és a meccset.

Úgy tűnt ezzel meg is győzte Billt, ugyanis egy ismerős fény csillant meg a szemében, mire Olivia gyorsan el is fordította a tekintetét. A szerencséje az volt, hogy Tom elkezdett beszélni, így nem volt ideje visszaemlékezni.

-És ha kijutunk egy bajnokságra? Tudod, mi történik, ha idegenek közé megyünk. A múltkori szerelő is betett rendesen, ott pedig sokkal többen lesznek…

-Emiatt ráérünk később aggódni – mosolyodott el barátságosan Olivia.

-Miért sírsz? – kérdezte meglepően szelíden Bill. A szeméhez kapott és gyorsan megtörölte. Észre sem vette, hogy könnyek szöktek a szemébe.

-Csak allergiás vagyok a porra, ami itt van bőven – jegyezte meg, majd felállt. – Azt hiszem lassan haza kellene mennem. Egyeseknek házit kell… hát… másolnia. – Felnevetett, majd elbúcsúzott mindkettejüktől és kisietett a házból.

-Te érted ezt? – fordult Tom felé.

-Látott valamit.

-De mit?

-Nem tudom, de valószínűleg valami rossz emlék… Mire hazaér kiheveri – legyintett, majd Bill szemeibe nézett. – De visszatérve, nem gondolod komolyan, ugye?

-Szerintem megpróbálhatnánk…

-Bill, kérlek, tudod, hogy…

-Tudomtudomtudom! – vágott a szavába. – De megpróbálhatnánk. Először úgy is csak kicsi meccsek lesznek, ahogy Liv mondta.

Tom sóhajtott, de amint meglátta Bill szemeinek a ragyogását, muszáj volt elnevetnie magát.

-Mi az?

-Hát már megint találtál valami új játékot? – Inkább kijelentés volt, mintsem kérdés, de így is jól szórakozott rajta. – Vonzod magadhoz az ilyesmit…

-Még az előzőt sem nyertük meg, ne feledd! – emelte fel a mutatóujját. – De ezzel annak is véget vethetünk.

-Andreasra gondolsz? – Bólintott. – Akkor nem értem…

-Elmagyaráznám, - húzta el a száját – de tudod, hogy üres gyomorral nem megy…

 

                -Megjöttem! – dörmögte, de úgyis tudta, hogy csak a falnak beszél, hisz nem figyel rá senki. Egyenesen beviharzott a szobába, becsapta maga mögött az ajtót és a fejét a párnába döntve elterült.

Az a csillogás Bill szemeiben, annyira hasonlított az övéire. Miért kellett ennek pont most előkerülnie? Miért pont Bill? És miért nem tudott uralkodni magán? Úgy viselkedett, mint egy óvodás, elrohant. Vajon mit gondolhatnak most róla az ikrek?

-Nem tök mindegy ki mit gondol? – Moe hangja szólalt meg valahol a szobában.

-Menj innen! – kérlelte. – Kérlek!
-Olivia…

-Menj már! – ismételte, immáron agresszívabb hangon. – TÜNÉS! – Felkapott egy párnát, és elhajította a fotel felé, ahol feltételezhetően Moe volt. A tárgy átrepült a lány fején, mintha ott sem lett volna.

Mert ott sincs, idióta!

-Azt hiszem, most megyek – sóhajtotta szomorúan Moe, majd eltűnt. Olivia percekig harcias tekintettel bámult a helyére, majd amint kezdett kitisztulni a feje, megdörzsölte a homlokát és újra odafordult.

-Moe! Moe? – szólongatta. – Nem úgy gondoltam, csak ideges vagyok. Ne haragudj, kérlek! Moe? Moe- chan? Moe!

Nem történt semmi.

-Moe…

Még nincs hozzászólás.
 
Szavazás!
Lezárt szavazások
 
CHAT
A chat használatához nem kell regisztrálni!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Népszámláló
Indulás: 2014-10-11
 
Minden megváltozott (Lara)
 
Start a new game (Lara)
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre