Reggel a napf�ny �ts�t�tt a red�ny�n, ez keltette fel Billt, aki ezt felfedezv�n a has�ra fordult �s az arc�t a p�rn�j�ba nyomta. Nem tudta mennyi az id�, de semmi kedve nem volt felkelni. Ez az elhat�roz�sa k�r�lbel�l �t percig maradt meg benne, mivel f�stszag csapta meg az orr�t. Abban a pillanatban, hogy ez tudatosult benne, kipattantak a szemei, � maga pedig sz�delegve indult el a szag forr�sa fel�. Agata meg fogja fojtani, ha kider�l, hogy m�r az els� nap fel�gette a h�zat.

-Tom �breszt�! Valami �g! – kiab�lta, mik�zben leszaladt a l�pcs�n. Egyb�l a konyh�ba futott, ahol a f�rfi valamit kevert egy t�lban. A sz�n�b�l �t�lve val�sz�n�leg t�szt�t akart �pp gy�rni. Ja… valaki sz�lhatott volna neki, hogy azt k�zzel kell, nem fakan�llal.

-Mit csin�lsz? – k�rdezte bizalmatlan tekintettel Bill.

-Reggelit – mondta Tom vigyorogva. Sz�rakoztatta Bill elv�r�s�d�tt arca.

-Bo… bocsi! Azt hittem valami �g – s�t�tte le a szem�t a fiatalabb.

-Ja, a meleg szendvics – intett a fej�vel r�h�gve a s�t� fel�. Egy tepsinyi �gett meleg szendvics volt rajta. A t�bbs�g�k csak enyh�n sz�lva s�t�tbarna volt, de akadtak sz�nfeket�k is. – Nem biztos, hogy lesz itt b�rmi… basszus!

Bill alig b�rta visszafojtani a r�h�g�st �s a lesajn�l� tekintet�t egyszerre. Egyik sem illett oda, de egyszerre benntartani �ket lehetetlen volt, �gy l�trej�tt egy olyan mut�ns grimasz, ami Tomb�l is csak a r�h�g� g�rcs�t csalta el�.

-Mit is keversz te most pontosan? – k�rdezte Bill, mik�zben a kett�t�rt fakanalat b�multa.

-�hm… elvileg t�szt�t…

-Betonb�l? – nevetett fel Bill, mire Tom arc�r�l lehervadt a mosoly.

-Ha tudsz, csin�lj jobbat – morogta, majd karba fonta a kez�t. A fiatalabb arc�ra gonosz mosoly �lt ki.

-Ez most komoly?

-Komoly – meredt r� kifejez�stelen arccal. – Csin�lj valami ehet�t!

-J� – v�gta r� mosolyogva Bill, amin a m�sik meg is lep�d�tt.

� is felvett egy k�penyt, v�gzett egy r�gt�nz�tt takar�t�st, majd felt�rk�pezve a lehet�s�geiket eld�nt�tte, hogy a main eb�d…

-Palacsinta? – pislogott r� Tom.

-Mi�rt? Nem szereted?

-De, csak… eb�dre?

-Mi�rt ne?

-�n azt reggelire szoktam enni.

-Ink�bb hozz toj�st – parancsolt r� Bill, majd � is elkezdett el�pakolni.

Amint k�sz lett a t�szta – amibe imm�ron nem t�rt bele a fakan�l – egyb�l elkezdt�k ki�nteni a serpeny�be.

A harmadik ut�n Bill Tomhoz fordult. – Fel akarod dobni az egyiket?

-Nem vagyok kisgyerek… - morogta az asztalon k�ny�k�lve.

-Pedig ahogy itt duzzogsz, annak t�nsz – vigyorodott el, majd m�r ny�lt is a serpeny��rt. Ekkor a sz�k arr�bb l�k�d�tt az asztaln�l �s Tom kikapta Bill kez�b�l a serpeny�t.

-Csak figyeld a mestert – mondta Tom g�g�sen vigyorral az arc�n, ami el is t�nt, miut�n a palacsinta belerep�lt a mosogat�ba. – Oh…

-A mestert, mi? – n�zett r� szarkasztikusan. Felvette a m�sik serpeny�t �s egy t�k�letes mozdulattal �tford�totta a palacsint�t. – Figyelted?

-Csak szerencs�d volt…

-Vagy nem…

-Vagy nem!

-Vagy de!

-Vagy nem!

-Vagy de!

-Vagy de! – ism�telte Bill.

-Vagy nem! – mondta Tom, majd Bill diadalittasan felnevetett.

Az eb�dre k�sz�lt palacsint�kat kint ett�k meg. Tom a teraszon, Bill pedig a pavilonban.

Eb�d ut�n a fiatalabb elment k�rbes�t�lni a szigetet, �gy Tom egyed�l maradt a h�zban. Isten �rizze, hogy vele ment volna…

�gy d�nt�tt, hogy ki�lvezi az �tmeneti b�k�t, �s hogy a sr�c nem pr�b�l meg vele minden �ldott pillanatban bar�tkozni. El�vette az egyik r�gi szekr�nyb�l a f�gg��gyat �s k�t fa k�z� felakasztotta. Ahogy a f�k �rny�k�ban fek�dt �s hallgatta a csendet, hamar elaludt.

-Hull�m, hull�m, homok, hull�m, homok, homok, hull�m, homok, hull�m…

Bill dalol�szva l�pdelt v�gig a homokban. �lvezte a meleg homokot a talpa alatt �s a hull�mok zaj�t. Olyan nyugodt volt minden. �pp ez�rt b�relte ki ezt a szigetet h�rom h�napra. Hogy nyugodt k�rnyezetben �rhassa meg a k�nyv�t. Unta m�r az eddigi helysz�neket, ahol �rt. Valami �jra v�gyott. Ihletet keresett �s �gy �rezte m�r meg is tal�lta. Viszont ott motoszk�lt a fej�ben a gondolat, miszerint enn�l m�g tal�lhat t�bbet is, csak �szre kell vennie…

M�r el�gg� elt�volodott a h�zt�l. Ahogy n�zegette a t�jat, nagyj�b�l a sziget m�sik oldal�n lehetett. �pp ugr�ndozva figyelt egy r�kot, aki menek�lt el�le, amikor az egyik l�p�sn�l �les f�jdalom nyilalt a talp�ba.

Ezt meg�rezve felord�tott f�jdalm�ban �s elvesz�tve az egyens�ly�t, a fenek�re zuhant. Gyorsan a talp�hoz kapott, de a l�tv�nyt�l felszisszent �s elford�totta a tekintet�t.

-Bazmeeeg! – ny�jt�zkodott Tom, amikor �lm�b�l fel�bredve a mobilj��rt ny�lt. A k�perny�n Bill neve villogott, akinek tegnap adta meg a sz�m�t. – Mi van? – sz�lt bele.

-Seg�ts! – j�tt a t�r�keny hang a vonal m�sik v�g�r�l, amire Tom felkapta a fej�t.

-Mi t�rt�nt?

-S�t�ltam �s… - itt nyelt egyet. -… egy kagyl� bele�llt a talpamba.

Tom a gondolatt�l is felszisszent. – R� tudsz �llni? Vagy legal�bb el tudsz indulni visszafel�?

-Szerinted akkor felh�vtalak volna? – morogta. Jogos, gondolta Tom, majd fel�llt a f�gg��gyb�l, de meggondolta mag�t, �s ink�bb leszedte �s visszarejtette a szekr�nybe. �lvezni akarta, hogy van, amir�l az a full idegen pasi sem tud.

-Hol vagy?

-Valahol a parton – rebegte. Az id�sebb csak a szemeit forgatta.

-K�sz! Nagy seg�ts�g vagy… - morogta. – Elindulok, azt�n majd �sszeszedlek valahol.

-Ok� – mondta, majd kinyomta a telefont.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s