-Az ott…

-Igen! – b�lintott Tom. Egy kisebb haj� k�zeledett a sziget fel�.

Bill gyomra �sszeszorult a gondolatt�l, hogy Agatha itt lesz. Nem hallott r�la sok mindent, f�leg nem Tomt�l. Nem is �rtette, mi�rt �rzi ezt. De ahogy a haj� egyre csak k�zelebb �rt, a g�rcs a has�ban is egyre csak er�sebb lett.

-Le kell �ln�m – mondta, majd kiny�jtott l�bakkal helyet foglalt a homokban.

-J�l vagy? – n�zett le r� Tom. A tekintet�b�l kiolvashat� volt, hogy t�nyleg �rdekli, �s ennek Bill csak �r�lni tudott.

-Csak kicsit izgulok – vont v�llat.

-Mi�rt? – �lt le mell� Tom.

-Nem igaz�n tudom megfogalmazni, csak…

-Att�l, hogy mit sz�l majd Agatha? – tette fel helyette a k�rd�st. Bill b�lintott. T�nyleg ett�l f�lt. Nem tudta mit fog reag�lni a n�, de el�gg� rosszul szokta viselni a negat�v kritik�t.

-Ugye nem nagyon homof�b? – k�rdezte k�v�ncsi tekintettel Bill.

-Nem, egy�ltal�n nem – r�zta meg a fej�t Tom. – Ha ett�l f�lsz, akkor nem fog semmit mondani. Szerintem m�g �r�lni is fog.

-T�nyleg? – n�zett az id�sebbre rem�nyteli tekintettel. – Huh… Kicsit megnyugodtam.

-Nem lesz baj – mondta halkan Tom, majd �tkarolva a derek�t, k�zelebb h�zta mag�hoz Billt, aki csak elv�r�s�dve a v�ll�ra d�nt�tte a fej�t. Hirtelen elt�nt a fej�b�l minden gondolata �s a teljes nyugalom vette �t a hely�t. Ahogy bel�legezte Tom illat�t, ellazult. Olyan kellemes volt. Mint mikor egy gyerek hint�zik. Elfelejti a k�lvil�got �s beleker�l a saj�t kis burk�ba.

Ahogy Agatha haj�ja partot �rt, Tom �s Bill fel�lltak �s seg�tettek a korm�nyos, �reg f�rfinak kitolni a partra.

-Olyan r�gen l�ttalak, Tom – mondta Agatha, miut�n kiseg�tett�k a sz�razf�ldre. Szorosan �t�lelte a f�rfit, majd Billhez fordult. – �s t�ged is, Will…

-Bill – jav�totta ki, mire az �reg �s Tom halv�nyan elvigyorodtak.

-Akkor Bill, nem mindegy? – legyintett. – �s miel�tt eltereln�tek a t�m�t, l�ttam �m, hogy hogyan �ltetek ti itt egym�s mellett…

Bill �sszerezzent. Hirtelen visszat�rt bel� a pesszimista �nje, aki felsorolt minden lehets�ges s�rt�st, ami elhangozhat.

-�hm… igen – vakarta meg Tom a tark�j�t. Ez annyira klis�s, gondolta mag�ban Bill. – Sz�val, azt szeretn�m k�rdezni, hogy nem maradhatn�k itt? M�rmint, az �jszak�kra. Tudod, Bill f�l egyed�l…

-Oh, hagyd m�r a s�ket sz�vegel�st, fiam – intette le Agatha. – H�t persze, hogy maradhatsz! De most seg�tsetek berakodni a cuccokat.

-Milyen cuccokat? – k�rdezte Bill. Nem eml�kezett semmi olyanra, hogy Agatha is maradna vagy, hogy otthagyott volna valamit. Hacsak nem…

-H�t, bev�s�roltam neked, angyalom – csapta �ssze a tenyer�t a n�. – Gondoltam, hogy m�ra el fog fogyni mindenetek.

-Nem kellett volna – mondta mosolyogva Tom, majd felkapott egy szatyrot �s elindult vele a h�z fel�. – De az�rt k�sz!

-Visszafizetem – l�pett a n�h�z Bill, majd � is felvett egy kisebb szatyrot.

-Aj�nlom is! – ki�ltott �t a v�lla f�l�tt Agatha, majd k�t �ri�si t�sk�val elindult Tom ut�n.

Bill kiss� meglep�d�tt a reakci�n. Nem ezt v�rta. Lehet, hogy a g�r�g�kn�l ez volt a szok�s, de � nem �rtette. Minden esetre valahogy m�gis tisztelte az asszonyt. Er�s volt, mint jellemileg, mint fizikailag. L�tszott rajta, hogy kimer�lt �s pihennie k�ne, de ugyan akkor ott volt a tekintet�ben valami f�le t�z. Tal�n az �let ut�ni v�gy t�ze. Hogy ki�lvezhesse ennek a r�vid id�nek minden pillanat�t. Ugyan ez�rt nem szeretett Bill aludni. Annyi minden t�rt�nik a vil�gban, am�g � alszik, �s � mindenr�l tudni akart. Mindenhol ott akart lenni. Ez persze lehetetlen volt, de mennyivel t�bb hasznos dolgot tudott volna csin�lni, hogyha nem k�ne aludnia. A k�t helyzet persze nem ugyan az, de hasonl�t. �s ennek a hasonl�s�gnak a felfedez�se �szt�n�zte Billt arra, hogy feln�zzen Agatha- ra.

-Tom, besz�lhetn�nk n�gy szem k�zt?

-Persze!

Kil�ptek a teraszra �s percekig csak a lemen� nap f�ny�t b�mult�k, ahogy v�r�sre festi az �g perem�t. M�r vagy ezerszer l�tt�k mindketten, de minden egyes alkalommal elk�pr�ztatta �ket. V�g�l Tom megk�sz�r�lte a tork�t �s le�lt a sz�k�be, ahova mindig is �lni szokott. Egy s�hajt�s ut�n Agatha is csatlakozott hozz�.

-Mir�l akart�l besz�lni? – s�rgette a n�t. Tudta, hogy nem sz�p dolog �s legsz�vesebben kihagyta volna az eg�sz besz�lget�st, mivel m�r tudta mir�l lesz sz�. M�r akkor pontosan tudta, hogy sz�ba fog ker�lni a t�ma, amikor a n� haj�ja l�t�t�vols�gba ker�lt. Viszont tudta, hogy Agatha sosem felejt.

-Hiszen tudod – fordult Tom fel� kedves, meg�rt� mosollyal.

-Sejtem – s�hajtotta.

-Sz�val? – h�zta ki mag�t Agatha. – Komoly a dolog?

-�szint�n? Nem tudom.

-Hogy �rted?

�gy, ahogy mondtam. Nem tudom – mondta Tom.

-Vagy csak nem mered magadban tiszt�zni a dolgokat – helyesb�tett a n�. – Ugye azt tudod, hogy � nem egy Georg?

-Persze, hogy tudom – sziszegte. – De akkor is! Alig ismerem. Meg azt�n vannak hib�i…

-Mint mindenkinek, Tom. Ne legy�l idi�ta! – v�gott k�zbe Agatha. – Benned is j�csk�n vannak hib�k.

-Tudom…

-Itt most nem arr�l van sz�, hogy kiben milyen hib�k vannak. Szereted vagy nem?

A v�lasz nem j�tt egyb�l. Tom j�csk�n hezit�lt, ami csak meger�s�tette a n�ben azt az elk�pzel�st, hogy a f�rfi f�l. F�l att�l, hogy �jra pof�ra ejtik.

-Nem musz�j v�laszolnod – mondta v�g�l Agatha. – Csak gondolkodj el rajta. �s ha lehet egy tan�csom, akkor besz�lj meg Will- lel Georg- r�l.

-A neve Bill – jav�totta ki Tom, mire Agatha arc�n csak egy ravasz mosoly jelent meg, majd visszament a h�zba, egyed�l hagyva Tomot a gondolataival, amik hirtelen olyan kusz�kk� v�ltak. Eddig k�l�n tudta tartani az eml�keit a val�s�gt�l, de most Agatha �sszekevert mindent.

Este kopogtattak az ajt�n. M�r j�csk�n �jf�l fel� j�rt az id�, de Bill m�g mindig nem tudott aludni. A szomsz�d szob�b�l, ahol Agatha �s a f�rje aludtak, �rdekes hangok sz�r�dtek �t. Egyszer meg�lltak, de a jelek szerint belekezdtek egy m�sodik menetbe is.

Bill felugrott az �gy�b�l �s az ajt�hoz szaladt. Jobb dolga nem volt �gy sem.

-Bej�hetek? – k�rdezte Tom, de v�laszra nem v�rva m�r be is nyomult Bill mellett �s ledobta mag�t az �gyra. Kicsit ny�jt�zkodott, majd mikor a fiatalabb helyet foglalt mellette, fel�lt.

-Hogyhogy fent vagy? – k�rdezte.

-Hallgasd! – mutatott a fal fel� Bill, ahonnan a hangok is j�ttek, mire Tom csak elh�zta a sz�j�t.

-Oh…

-Ja…

Ez ut�n egy darabig cs�ndben maradtak. De ez nem az a nyugodt cs�nd volt, ami �ltal�ban szokott lenni k�zt�k. Ez a cs�nd egyre ink�bb csak fesz�lt �s k�nos volt.

-Besz�lgess�nk m�r valamit. Rossz Agatha- t hallgatni… ilyenkor – suttogta Tom, mire Bill csak elvigyorodott.

-Ok�, de mir�l?

-H�t, igaz�b�l szeretn�k valamit megbesz�lni veled – mondta Tom, ism�t a tark�j�t vakargatva, amit�l a fiatalabb legsz�vesebben csak a szem�t forgatta volna.

-Ok�, hallgatlak! – mondta b�ztat�n mosolyogva Bill.

-Sz�val, az pasi, aki el�tted lakott itt, m�g tavaly… - kezdett bele Tom, de elakadt. Hirtelen m�r nem tartotta olyan j� �tletnek, mint kor�bban.

-Mi a baj? – k�rdezte Bill. �gy t�nt, mintha Tomnak fizikai f�jdalmat okozna a szavak kimond�sa.

-Semmi – mondta kis hezit�l�s ut�n. – Ink�bb hagyjuk!

Bill ett�l m�r teljesen �sszezavarodott. Hirtelen ekkor abbamaradtak a m�sik szob�b�l sz�rmaz� hangok. Semmi mocorg�s vagy besz�lget�s.

-V�gre v�ge – suttogta megk�nnyebb�lten a fiatalabb, de Tom nem mondott semmit. Er�sen a takar�n tartotta a tekintet�t. – Tom!

-Hm?

-Valami baj van? – n�zett a szem�be agg�d�n tekintettel. Mi�ta bej�tt a szob�ba, Tom kifejezetten fur�n viselkedik. Ha ilyen hangulata van, legink�bb csak elk�ldi �t, de most nem tett vagy mondott semmit, �s ez ideges�t� volt. – Valamit el akart�l mondani.

-Mondom, hagyjuk! – s�hajtotta.

-Ne hagyjuk! – csapott a t�rd�re, mire az id�sebb �sszerezzent. – Ez az, ami eddig is nyomasztott, ugye?

Tom b�lintott.

-H�t akkor meg? – emelte fel a hangj�t a raszta. Ezt k�vet�en p�r percre ism�t fel�t�tte a fej�t a kor�bbi k�nos cs�nd. Bill nem akarta er�ltetni – nem mintha eddig nem azt tette volna –, Tom pedig m�g mindig bizonytalan volt. De v�g�l megt�rt benne a j�g.

-Georg- nak h�vt�k – kezdett bele. – Tavaly � vette b�rbe p�r h�tre a szigetet. Akkor is �n voltam vele �s h�t… k�zel ker�lt�nk. Amikor hazaindult, elk�s�rtem eg�szen a rept�rig, mivel nem volt kocsija. Ott viszont m�r v�rta a bar�tn�je. A nyak�ba ugrott, lesm�rolta, �n meg csak ott �lltam szerencs�tlen�l, �s amikor m�r nem b�rtam tov�bb, elfutottam. Georg k�s�bb ut�nam j�tt, de feleslegesen. �s most…

-Most att�l f�lsz, hogy ez �jra megt�rt�nik? – fejezte be Bill. Tom, akink eddig folyamatosan lefel� meredt a tekintete, most a fiatalabbra szegezte azt. – Azt hiszed, k�pes lenn�k ilyesmire?

-H�t… - gondolkozott el Tom. – Lehets�ges.

-Ok�! – b�lintott Bill, majd fel�llt �s elindult kifel� a szob�b�l.

-Most hova m�sz? – ki�ltott ut�na Tom, mikor m�r kint volt az ajt�n.

-Nem kell tudnod. Egyed�l megyek!

-De Bill… - kezdett bele Tom, de feleslegesen folytatta volna, Bill m�r nem hallotta �t. Leszaladt a l�pcs�n, ki a h�zb�l, eg�szen a pavilonig, ahol m�r nem b�rta tov�bb visszatartani a s�r�st.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s