Billt egy h�t m�lva engedt�k csak ki a k�rh�zb�l. Tom persze minden nap megl�togatta. Elvitte neki a Patrick �ltal �ssze�rt leck�t �s elmes�lte neki, hogy mi t�rt�nt aznap. A fi� figyelmesen hallgatta a besz�mol�kat, �s legsz�vesebben � is mes�lt volna, de nem volt mit. Minden nap azt v�rta, hogy a raszta meg�rkezzen, meg�lelje, majd elkezdjen mes�lni. Ez volt a k�rh�zban t�lt�tt napjainak leg�rdekesebb r�sze. A t�bbiben csak fek�dt �s vagy a telefonj�t nyomkodta, vagy b�multa a falakat. Az utols� egy- k�t napj�n megengedt�k neki, hogy fel�gyelettel kimehessen az udvarra.

Vas�rnap eb�d ut�n szint�n kiment a friss leveg�re. M�r kora reggel �sszepakolta a cuccait �s amint Tom is megj�tt, m�r szaladtak is le.

-Nem �rtem mi�rt kell m�g egy napot maradnod… - mondta a raszta. – Mindj�rt felrobbansz, annyi az energi�d.

Bill erre csak felnevetett. R�g�ta nem �rezte ilyen j�l mag�t, �s most, hogy �jra visszat�rt bel� az �let, val�ban fel tudott volna robbanni az �r�mt�l.

Tov�bb s�t�ltak csendben. A k�rh�z udvara el�g t�gas volt. Egy kikavicsozott �t szelte �t, de ezen k�v�l csak f�k �s bokrok voltak minden�tt. Valamint p�r pad az �t ment�n, de azok is el�g megviselt �llapotban voltak. Amikor �pp szembe j�tt egy ilyen, Bill le�lt r�, majd Tom is k�vette a p�ld�j�t. Csendben �ltek ott egy j� darabig, mikor is l�ptek zaja t�rte meg a csendet.

Mindketten felkapt�k r� a fej�ket. Simone igyekezett fel�j�k gyors l�ptekkel.

-Jobb, ha hagylak titeket kettesben besz�lgetni – mondta halkan Tom, majd fel�llt �s els�t�lt. De nem t�l messze, �pp annyira, hogy l�ssa, mi t�rt�nik.

A n� le�lt Bill mell� a padra, megigaz�totta a bl�z�t, majd a fi�hoz fordult.

-Szia – mosolygott r�. – Hogy vagy?

-Jobban – v�gta r� kedvetlen�l a fi�. Ezut�n egy hosszabb csend k�vetkezett be. Csak �ltek egym�s mellett �s nem sz�ltak semmit. Ez egyik�ket sem zavarta igaz�n, de az�rt volt benn�k egy megsz�lal�sra k�sztet� �rz�s.

-Figyelj csak! – sz�lalt meg v�g�l Simone. – Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha �jra pinc�r lenn�k. Igaz�b�l most t�bbet keresek, de ez �gy nem mehet tov�bb.

-Na, ne mond! – horkant fel Bill. – Hirtelen fontos lettem neked?

-Mindig is az volt�l!

-T�nyleg? Tavaly is?

-Azt te csin�ltad saj�t magadnak!

-Te pedig hagytad – emelte fel a hangj�t. – Egy norm�lis ember ber�ngatott volna a f�rd�be, lemosta volna a karomr�l a v�rt �s bek�t�zte volna a sebeimet. Te rohadtul nem ezt csin�ltad!

-Ne k�romkodj!

-Mi�rt ne? – rivallt r� a fi�. – Neked most komolyan ez a legnagyobb probl�m�d?

Simone s�hajtott – mintha csak a nyugalm�t akarn� visszanyerni –, majd m�lyen a fia szemeibe n�zett. – Sajn�lom.

A fekete haj� itt lefagyott.

-M… mi?

-Sajn�lom – ism�telte, majd fel�llt �s karon ragadva Bill, mag�val r�ngatta. A fi� ellenkezett, de nem tehetett t�l sok mindent. Az egy hetes fekv�st�l az a nagyon kev�s izma is elgyeng�lt.

Az anyja eg�szen a szob�j�ig r�ntgatta vissza, ahol is becsukta maguk ut�n az ajt�t, majd Bill fel� fordult. A fi� megdermedt, majd amikor el�rte a felismer�s, behunyta a szemeit. P�r pillanattal k�s�bb egy k�z csattant az arc�n. Nem volt er�s, de gyenge sem.

A k�vetkez� pillanatban �jra csap�dott a k�z, ugyan ott. Majd �jra, �s �jra, �s �jra…

Vagy percekig folytat�dott ez. Minden egyes �t�s ut�n Bill egyre jobban meg�rtette, hogy mi is volt igaz�b�l az a „sajn�lom”.

Sajn�lom, hogy a fiam vagy…

Sajn�lom, hogy nekem kellett nevelnem t�ged…

Sajn�lom, hogy a vil�gra j�tt�l…

Vagy valami hasonl�, gondolta Bill. Miut�n abbamaradtak a csap�d�sok az arc�n, r�snyire kinyitotta a szemeit. Az anyja megvet�en n�zett r�, majd megr�ntotta a v�ll�n a t�sk�j�t �s kiment a szob�b�l.

Az elm�l� pillanatok �r�knak t�ntek, ahogy Bill �llt a szoba k�zep�n. V�gre boldog volt, ha csak egy kis id�re is. De most azt is elvett�k t�le. Egy mag�nyos k�nnycsepp indult �tnak az arc�n, mikor ism�t kiny�lt az ajt�.

-Bill! – ki�ltotta Tom, majd odaszaladt a fi�hoz �s szorosan �t�lelte. A fekete haj� k�ts�gbeesetten csimpaszkodott bel�, mik�zben m�g jobban megeredtek a k�nnyei. – Mit csin�lt veled?

Mivel v�lasz nem �rkezett, a raszta kicsit eltolta mag�t�l �s megl�tta a v�r�s k�znyomokat az arc�n. El�sz�r agg�d� tekintettel vizslatta Billt, majd miut�n �jra szorosan �t�lelte, a tekintet�t �titatta a d�h.

-Ez hihetetlen – morogta Tom.

Bill nem csin�lt semmit �s nem mondott semmit. Csak �lvezte az �lel�st. Miel�tt Tom megjelent, senki sem �lelgette.

P�r perc m�lva a fiatalabb kicsit elh�z�dott �s v�gign�zett a fi� arc�n. Elmosolyodott, majd visszab�jt a karjai k�z�. A raszta el�sz�r csak v�gigsim�tott a h�t�n, majd egy puszit nyomott a homlok�ra.

Kopogtak az ajt�n.

-Tom! – hallatszott a nagymam�ja hangja. – Menn�nk kell! K�sz�nj el sz�pen �s gyere!

-Basszus – morogta a fi�.

-Menj csak! – tolta el mag�t�l Bill. – Majdcsak megleszek valahogy…

-Holnap rohadt kor�n fogok bej�nni, arra k�sz�lj fel! – mondta, mire Bill elmosolyodott.

K�s� este Bill arra �bredt, hogy csipog a mellette lev� k�sz�l�k, ami azt jelezte, hogy kifogyott az inf�zi� �s ki lehet venni azt az ideges�t�en hossz� �s v�kony m�anyag cs�vet a csukl�j�b�l. K�b�n fel is �llt, �s maga ut�n vonszolva a f�m oszlopot elindult a porta fel�, ahol – mint az kider�lt – nem volt senki. Egy darabig �llt ott, majd miut�n nem t�rt�nt semmi bement abba a szob�ba, ahol a v�rv�tel is szokt�k int�zni. Lecsatolta mag�r�l a zacsk�t �s a cs�vet, majd �vatosan le�ztatta a ragaszt�t �s kih�zta a cs�vecsk�t. Vizes vatt�val lemosta a v�res r�szeket, majd bek�t�zte azzal a k�tszerrel, amit az egyik szekr�nyben tal�lt.

Az volt r��rva, hogy steril, sz�val rossz csak nem lehet, gondolta Bill, mik�zben visszas�t�lt a szob�j�ba. Az �llv�nyt otthagyta, amint az inf�zi� l�gott, de a szemeteket kidobta a kuk�ba. Tudta, hogy meg kellett volna v�rnia valakit, aki szakszer�en kiveszi, de nem volt kedve kiv�rni.

Vissza�rve a szob�j�ba ism�t el�vette Tom level�t, de egy olvas�s ut�n m�r vissza is dobta az asztalra. Ha valaki k�rte volna, k�v�lr�l fel tudta volna mondani.

P�r perc m�lva ism�t fel�lt �s az ablakhoz s�t�lt. Kinyitotta, majd a l�b�t kil�gatva fel�lt a p�rk�nyra. Csak egyet kellett volna rugaszkodnia. De m�g nem volt hozz� b�tors�ga.

-Gy�va – suttogta mag�nak. – Mindenkinek annyival k�nnyebb lenne, ha nem is lenn�l.

F�l �r�n �t �cs�rg�tt ott egyed�l, majd visszas�t�lt az �gy�hoz.

Meg fogja tenni �jra! Hamarosan, de nem most. M�g nem �ll r� k�szen…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s