Bill nagyon nem akart felkelni. A tegnap este ut�n annyira nem, hogy ennyire m�g sohasem. M�g mindig ki volt akadva a tegnap este miatt, de h�tf� volt �s az �breszt� monoton csipog�sa is zavarta a visszaalv�sban, �gy k�nytelen volt felkelni. Ler�ntotta mag�r�l a takar�t �s ideges l�ptekkel �ts�t�lt a szoba m�sik fel�be kinyomni az �breszt�t. Ezt m�g az anyja tal�lta ki, amikor els�s volt. Sosem tudott k�nnyen felkelni, �gy �trakt�k az �r�t a szoba m�sik fel�be, hogy ki kelljen sz�llnia az �gyb�l a csend megteremt�s�hez.

Miut�n abbamaradt a csipog�s Bill nagyot s�hajtott, majd a napt�rra tekintve m�g egy morg�st is eleresztett.

Szeptember 2.

-Hurr� - motyogta �lettelen hangon Bill, mik�zben kicammogott a konyh�ba, ahol az anyja m�r az �js�got b�ng�szve itta a reggeli k�v�j�t. Amikor megl�tta a fi�t, a tekintete szomork�ss� v�lt. De csak egy pillanatra, majd a figyelm�t �jra a f�lbehagyott cikknek szentelte.

Bill kifejez�stelen arccal egy h�z�sra megitta a saj�t k�v�j�t, majd visszasietett a szob�j�ba. A legkev�sb� sem volt kedve az anyj�val besz�lni. Tegnap m�r megvolt a jelenet, nem kellett m�g egy.

Gyorsan fel�t�z�tt, feldobott egy egyszer� sminket, elrakta a f�lhallgat�j�t, bepakolt a t�sk�j�ba, majd indult a suliba. Miel�tt m�g kil�pett az bej�rati ajt�n hallotta, ahogy az anyja mond valamit, de nem nagyon �rdekelte mi lehetett az, �gy gyorsan �s hangosan be is csapta az ajt�t.

Ahogy az utc�n s�t�lt bedugott f�lekkel, zen�t hallgatva, lehajtott fejjel, teljesen feket�be �lt�zve f�l szemmel azt figyelte, ahogy az emberek k�v�ncsi �s/vagy len�z� tekintetei �t figyelik. K�ts�gtelen�l �lvezte ezt a fajta figyelmet. Mindig el is mosolyodott, amikor felpillantott valakire er�sen kifestett szemeivel, mire az elford�totta a tekintet�t. Vicces volt �gy suliba menni, ahol m�r megszokt�k a l�tv�nyt, �gy csak n�ha- n�ha kapott rajta valakit, amint �pp b�mulja.

Az iskola ajtaj�n bel�pve Bill kir�ntotta a f�lhallgat�j�t �s kikapcsolta a zen�t, amint az oszt�lyterem fel� igyekezett. Pont az el�tt v�gta zsebre, miel�tt oda�rt volna a folyos� v�g�n lev� ajt�hoz. Amikor benyitott azt v�rta, hogy teljesen �res legyen a terem, ahogy az mindig szokott lenni. Mindig � �rt be els�nek. Azonban most valaki �lt az utols� padban. A padban, ahol eddig egyed�l �lt.

Egy fi� volt az. Olyan p�l�t �s nadr�got viselt, amibe n�gy- �t Bill is elf�rt volna. Als� ajk�ba egy k�rpiercing kapaszkodott. A fej�re kend�t k�t�tt, amire m�g sapk�t is h�zott. De Billnek legink�bb a raszta tincsek k�t�tt�k le a figyelm�t. A haja barna volt, de n�hol sz�ke tincsekben v�gz�d�tt. �pp a mobilj�t nyomkodta, amikor Bill meg�llt mellette. Barna szemeivel feln�zett r�, majd elmosolyodott.

-Szia – k�sz�nt r�. Bill megszeppent tekintet�t l�tva halkan felnevetett. – �n vagyok az �j oszt�lyt�rsad. Mellesleg Tom vagyok.

Meg sem tudott sz�lalni egy ideig, de v�g�l �sszeszedte mag�t �s megk�sz�r�lte a tork�t.

-Bill vagyok – mondta. – Mi�rt �lsz a helyemen?

-A tan�r �r azt mondta ide �ljek, mert csak itt van szabad hely.

Ez igaz, gondolta. Minden �vben � �lt egyed�l a legh�ts� vagy a legels� padban att�l f�gg�en, mennyire volt j� az elm�lt id�szakban. De most m�r nem. Ezen t�l ott fog �lni mellette ez az �j gyerek – mi is mondott, Tom? – �s �szint�n sz�lva Bill el�sz�r nem tudta, hogy ennek �r�lnie k�ne vagy sem. Minden esetre vett egy nagy leveg�t �s le�lt Tom mell�. M�r megszokta, hogy az �res sz�kre teszi a t�sk�j�t, de most a f�ldre kellett tennie. Ez nem volt hatalmas probl�ma, de semmik�pp nem volt megszokott sem. Ezen t�l sok dolog nem lesz megszokott, gondolta mag�ban Bill, majd kipakolta a matekcuccait a padra.

-�hm… Bill? – sz�lt Tom. Bill k�v�ncsi tekintettel fordult fel�. -Lenne egy kis elint�zni val�m �s… h�t… - morogta. �gy t�nt zavarban van.

-Mi az? – s�rgette Bill, mire a raszta nagyot s�hajtott.

-Megmutatod hol a slozi?- ny�gte ki. Billnek hatalmasra t�gultak a szemei.

-Ezt mi�rt volt olyan neh�z kimondanod? – nevette el mag�t, mire Tom is elmosolyodott. Mintha megk�nnyebb�lt volna.

Bill felpattant �s intett Tomnak, hogy k�vesse. A v�c� a folyos� m�sik v�g�ben volt, majdnem az �tkez� mellett. Am�g a fi� odabent „int�zte a dolgait”, addig Bill odakint v�rta. � sem tudta mi�rt csin�lta ezt, hogy m�rt volt olyan nyitott ezzel az idegen fi�val, de �gy �rezte ez a helyes. Georg- on �s Gustav- on k�v�l nem engedett senkit k�zel mag�hoz. De m�g �ket sem ilyen k�nnyen �s ilyen gyorsan. De ahogy Tom szem�be n�zett megl�tta ugyan azt a megszeppents�get, amit � �rzett minden nap. Csak a k�l�nbs�g az volt, hogy Tom az �j hely miatt �rezte ezt p�r napig, Bill pedig minden miatt minden nap. De valahogy m�g ez sem tudta megakad�lyozni abban, hogy bar�tkozzon vele.

-H�j, Bill – j�tt egy ki�lt�s, mire felkapta a fej�t �s megl�tta, hogy Georg szalad fel�. � szokott m�sodikk�nt meg�rkezni. Eredetileg �gy bar�tkoztak �ssze.

-Szia – mosolygott r� Bill, amikor a lobog� barna haj� fi� lihegve meg�llt el�tte. – Mi ez a nagy siets�g?

-Csak… fuh… - lihegte, majd vett egy m�ly leveg�t �s kif�jta. Ett�l nagyj�b�l helyre �llt a l�gz�se. – Hallottad a nagy h�rt?

-Nem – n�zett r� Bill, mik�zben a homlok�t r�ncolta. � ezekb�l valahogy mindig kimaradt.

-�j oszt�lyt�rsunk lesz – mondta vigyorogva Georg.

-Ok�. �s mi a nagy h�r? – n�zett nagy szemekkel a fi�ra. Ekkor kiny�lt a v�c� ajtaja �s Tom l�pett ki rajta. Georg- gal v�gigm�rt�k egym�st, majd mindk�t fi� k�rd�n n�zett Billre.

-Tom, � itt Georg. Nyugi nem harap… Illetve harap, de az azt jelenti, hogy szeret – hadarta Bill. –� pedig itt Tom, az �j oszt�lyt�rsunk.

-Szia – mondta mosolyogva Tom, mire Georg is morgott valami „hell�” f�l�t. Val�sz�n�leg nem erre sz�m�tott. Bill v�llba verte, mire Tom felnevetett.

Miut�n visszamentek az oszt�lyba, mindh�rmukra k�nos csend telepedett. Azt�n elkezdtek beesni a t�bbiek is, akik hasonl� tekintettel n�ztek Tomra, mint Georg. De m�g Gustav is. L�tszott a fi�n, hogy nagyon meg van zavarodva e miatt �s Bill ett�l m�rges lett. Tudta milyen, amikor megb�mulnak, mert m�s vagy, mint amit v�rnak, de am�g Billt sz�rakoztatt�k a furcs�lkod� tekintetek addig �gy t�nt Tomot zavarj�k.

Amint bel�pett a tan�r, lecsapta a pap�rjait az asztalra, mire a t�megre csend telepedett. Mr. Oliver gy�zelem ittasan elmosolyodott.

-Gyerekek – kezdett bele a besz�d�be. – Van egy rossz �s egy j� h�rem. Kezdem a j�val. Tegnap megvolt az �vnyit�, amin ketten nem vettek r�szt. Ebb�l az egyik Bill Kaulitz, akit�l k�rn�k majd egy igazol�st, a m�sik pedig az �j oszt�lyt�rsatok, Tom Tr�mper, akit pedig megk�rn�k, hogy f�radjon ki ide �s mutatkozzon be. Gyere csak!

Tom nagyot nyelt, majd kim�szott a padb�l �s kis�t�lt a tan�ri asztalhoz. Ott vetett egy seg�lyk�r� pillant�st Billre, aki egy megnyugtat�n mosolyogva v�laszolt.

-H�t… - h�zta ki mag�t Tom. – A nevem Tom. Egy hete k�lt�zt�nk a v�rosba, ami egyel�re tetszik. Szeretek git�rozni �s…

Itt meg�llt, mintha csak azon tanakodott volna, hogy elmondja- e, amit akar vagy ne. – Ja, ennyi! – mondta v�g�l mosolyogva. A tan�r a sz�k�b�l figyelte a r�vid besz�mol�t.

-Ha csak ennyit akarsz mondani, rendben – s�hajtott a tan�r. – Akar valaki k�rdezni valamit Thomas- t�l?

-Csak Tom – jav�totta ki a tan�rt a fi�.

-Mindegy… - intette le, majd visszafordult az oszt�lyhoz, ahol h�rom kar emelkedett a magasba. Ami Billt a legink�bb bosszantotta, hogy az egyik k�z Georg- � volt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s