„Megjelent Bill Kaulitz, a nagy siker� n�met �r� leg�jabb k�nyve. A reg�nyt �ll�t�lag egy G�r�gorsz�gi kis szigeten �rta, nem kevesebb, mint k�t h�nap leforg�sa alatt. A kritikusok im�dj�k az �j szerzem�nyt, melyb�l m�r t�bb mint 3 milli� p�ld�ny fogyott el, pedig m�g csak egy h�ttel vagyunk a kiad�s ut�n. A rajong�k m�r v�rj�k a dedik�l�sok id�pontj�t �s az �r�- olvas� tal�lkoz�kat, de egyenl�re semmit nem hallani Bill Kaulitz fel�l.”

Egy s�hajjal dobta arr�bb az �js�got, �s ink�bb felh�zta a pulcsija cipz�rj�t. Odakint esett az es�, �s hi�ba j�soltak meleg id�t, sokkal h�v�sebb volt, mint G�r�gorsz�gban. A t�bbi utas, akik r�vid ujj�ban voltak, furcs�n n�ztek Tomra, amikor el�vette a pulcsij�t a b�r�ndj�b�l, de �t pont nem �rdekelte, hogy h�nyan b�mulj�k.

-Tom, meddig akarsz m�g itt lenni? – nyitott be Agatha kopog�s n�lk�l az ajt�n.

-Nem tudom – mondta alig hallhat�an.

-M�r megint itt tartunk? – k�rdezte a n�, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s le�lt Tom mell� az �gyra.

-De ha legal�bb tudn�m, hogyan csesztem el. Ez zavar a legjobban…

-Nem hagyott h�tra valami �zenetet?

-Semmit – s�hajtotta. – T�bbsz�r is �tkutattam mindent, de nincs sehol semmi.

Agatha egy darabig gondolkodott, m�rlegelte a helyzetet, majd �jra megsz�lalt.

-Tudod, amikor besz�ltem vele, miel�tt hazament, � is el�g rosszul n�zett ki – kezdte. – Mintha lelkileg �sszet�rt volna…

-Sz�val azt mondod, az �n hib�m, hogy elment? – Tom elfordult a falt�l, aminek ir�ny�ba eddig fek�dt �s Agatha szem�be n�zett.

-Bill okos �s kedves. Kiss� szerencs�tlen, f�leg ami a l�b�t illeti – mondta sz�rakozottan, majd �jra komolyra v�ltott. – Nem ismerem annyira, de szerintem nem ment volna el ok n�lk�l.

Tomnak ekkor bevillant az agy�ban AZ a besz�lget�s. Az utols� besz�lget�se Billel, amikor el�sz�r t�nt fel az a csal�dotts�g a szem�ben.

A vonat meg�rkezett az �llom�sra. Ezel�tt sosem j�rt m�g Lipcs�ben, �gy nem igaz�n tudta, merre k�ne elindulnia. A netr�l megtudta, hol lakik Bill, �gy ezzel nem volt gond, de az �llom�st�l messze volt a h�z.

Tom le�lt egy padra, majd megropogtatta az elg�mberedett nyak�t, miel�tt tov�bb indult.

-Bill! – ki�ltott ut�na. A fekete haj� megfordult a l�pcs� tetej�n, �s k�v�ncsian v�rta mit mond, hab�r m�g mindig olyan furcsa volt a tekintete. –Aludhatn�k mostant�l n�lad?

Bill egy darabig rezzen�stelen arccal n�zte. – Ma ink�bb egyed�l aludn�k, ha nem baj.

-�hm… Nem, persze.

Azt rem�lte tetszeni fog neki az �tlet, �s ellenkezni sem fog a tegnap este ut�n, de �gy t�nt valami b�ntja. V�g�l Tom letudta annyival, hogy Billnek sz�ks�ge van egy kis egyed�ll�tre. Lehet, hogy Gustav mondott neki valamit? Ha �gy volt, kitekeri a nyak�t.

A raszta elt�nt a l�pcs�fordul� tetej�n. Ekkor l�tta utolj�ra.

8… 10… 12… 14…

16, megvan!

Tom egy darabig zavarodottan n�zte az �ri�si h�zat, �s elt�n�d�tt, hogy vajon biztosan j� helyen j�r- e, de azt�n megl�tta a „Kaulitz” nevet az egyik oszlopon. Elk�pedt, hogy Bill t�nyleg ebben a h�znak nevezett kast�lyban �l. Sz�m�thatott volna erre, de valahogy m�gsem siker�lt �sszeraknia mag�ban a k�pet. Az a Bill, aki belel�pett a kagyl�ba, vizes, koszos, poros, homokos g�nc�kben m�szk�lt, aki maga csin�lta a reggelit, aki olyan angyali hangon �nekelt, aki minden nap ki�lt a pavilonba �rni, aki odaadta mag�t neki a szigeten.

V�g�l megnyomta a kapucseng�t.

-Azonnal j�v�k! – sz�lt bele egy hang, majd le is tett�k.

P�r perccel k�s�bb egy �reg�r �rkezett.

-Maga Johann Meerer? – k�rdezte.

-Nem, �hm…

-Akkor ki maga? – fintorodott el, ahogy v�gigm�rte Tomot.

-Iz�, a nevem Tom Tr�mper. Bill itthon van?

-A fiatal �r itthon van, avagy Bill, ahogy maga nevezte, hab�r nem tudom mi�rt tegezi, mert nehezen tudom elk�pzeli, hogy egy magafajt�val b�rmi dolga lenne…

-K�rem, musz�j besz�lnem vele! – er�sk�d�tt Tom.

-Tudja, hogy j�tt?

-�hm… Nem hiszem… - h�zta el a sz�j�t.

-Akkor nincs mir�l besz�ln�nk – Az �reg�r m�r majdnem sarkon fordult, de Tom megragadta az ing�t �s visszar�ntotta. – Mit k�pzel mag�r�l? Ki maga?

-K�ny�rg�m! Csak mondja meg neki a nevem, tudni fogja, ki vagyok! Itt megv�rom, de k�rem! Sz�ljon neki, hogy itt vagyok! – k�rlelte tov�bb Tom.

-�s �n ezzel mit nyerek? – fonta keresztbe a karj�t az �reg.

-�n itt valamif�le… lak�j?

-Komornyik, k�rem! – jav�totta ki Tomot.

-Akkor, ha j�l tudom k�teless�ge sz�lni az �rkez� vend�gekr�l…

Az �reg m�g egyszer v�gig m�rte Tomot, majd egy s�hajjal sarkon fordult �s visszasietett a h�zba.

-Meddig fogod m�g ezt folytatni? – k�rdezte Theodor, mik�zben a pecabotot fogta, �s figyelmesen v�rt a kap�sra.

-Hm?

-Azt k�rdeztem, meddig folytatod ezt? – ism�telte.

-Mit?

-Valamivel megb�ntasz valakit, azt�n � elmegy, �s te �lbetett k�zzel n�zed v�gig – morogta. – Tudod, milyen volt annak a fi�nak a tekintete, amikor elhoztam onnan?

-Ne gyere te is ezzel! – ny�g�tt fel.

-Ut�na k�ne menned…

-Hogyan? Hova? Mivel? �s mit mondan�k neki? Ha �gy d�nt�tt, hogy v�ge, akkor mi�rt k�ne ut�na mennem?

-Egyet mondj meg nekem! – fordult fel�. – Szereted?

-Igen – v�gta r� egyb�l.

-Akkor ez minden k�rd�sedre a v�lasz…

-Sajn�lom, de a fiatal�r azt �ll�tja, nem ismeri – mondta az �reg�r, amikor visszat�rt. – Most pedig, ha megbocs�jt, t�vozom!

-V�rjon, k�rem!

-Nem hallotta, amit mondtam? Nem ismeri…

-Tal�n arcr�l felismer! Ismernie kell! �n voltam vele azon a szigeten, k�ny�rg�m! Hadd besz�ljek vele! – k�ny�rg�tt tov�bb, mire az �reg megfordult.

-Eln�z�st, mit mondott?

-Hogy musz�j besz�lnem vele – ism�telte Tom.

-Nem, az el�tt!

-Hogy �n voltam vele a szigeten – ism�telte azt is Tom. Kezdte papag�jnak �rezni mag�t.

-Tom Tr�mper? – A komornyik �jra v�gigm�rte �sszer�ncolt szem�ld�kkel. – Teljesen v�letlen�l nem G�r�gorsz�gb�l j�tt?

-De…

-�s nem ismer valami Agatha- t �s Thobias- t?

-Agatha �s Theodor, igen – jav�totta ki Tom.

-�s egy Daisy nev� l�ny…

-Daisy egy hatty� – nevetett fel. Kezdte visszanyerni a rem�nyt. �gy t�nt Bill elmes�lt mindent, �s a komornyik is v�gighallgatta.

-Sz�val, maga AZ a Tom Tr�mper?

-Nem nagyon l�tok m�sikat – mutatott k�rbe sz�rakozottan Tom, majd �jra az �reg szem�be n�zett. – K�rem, hadd besz�ljek vele!

-Nem k�ne beengednem… - hezit�lt.

-De be akar? – k�rdezte ravasz tekintettel. Az �reg egyszer visszan�zett a h�zra, majd el�vett egy kulcsot �s kinyitotta az oldals� kaput.

Az �t a h�zig feh�r kaviccsal volt felsz�rva, ami egy el�g hossz� t�vols�g volt. A h�z maga is h�feh�rre volt festve, ami egy el�g el�kel� kisug�rz�st k�lcs�nz�tt neki, �s ahogy Tom meg�llt a bej�rati ajt�ban meg�llap�totta, hogy m�g nagyobb, mint amilyennek messzir�l t�nt.

-Erre tess�k! – nyitotta ki el�tte az ajt�t, majd Tom megk�sz�nte �s bel�pett.

Az �reg felvezette az emeletre �s meg�lltak egy vil�gosbarna ajt�s szoba el�tt, ami elt�rt a t�bbi s�t�t ajt�t�l.

-Odabent van, m�g alszik – suttogta a komornyik, majd ny�jt is a kilincs�rt.

-Hohoho! Ha alszik, hogyan mondta, hogy nem ismer?

Az �reg zavartan n�zett hol az ajt�ra, hol Tomra, majd egy s�hajjal legyintett. – Csak menjen m�r!

Tom v�g�l vett egy nagy leveg�t �s benyitott. A sz�ve hevesebben vert, mint valaha �s nem volt benne biztos, hogy k�pes lesz v�gigcsin�lni, de amikor odabent megl�tta a b�k�sen szuszog� raszt�t, ledermedt, �s az �regnek kellett becsuknia ut�na az ajt�t.

Lass�, halk l�ptekkel ment oda hozz�. A h�tizs�kj�t lerakta az �gy mell�, majd levette a cip�j�t �s fel�lt Bill mell� az �gyba. Kis�p�rt egy tincset a szem�b�l, hogy l�thassa az arc�t.

Nem v�ltozott, �llap�totta meg megk�nnyebb�lten.

Bill mocorogni kezdett, �s �tfordult a m�sik oldal�ra, Tommal szembe. Az id�sebb egy kis gondolkod�s ut�n lefek�dt mell�. Egy ideig az arc�t simogatta, majd a raszta hunyorogni kezdett.

-J� reggelt! – suttogta neki. Bill r�snyire kinyitotta a szem�t, majd elmosolyodott �s visszacsukta.

-�lmodom – mondta halkan, majd k�zelebb b�jt Tomhoz.

-Nem �lmodsz – mondta, majd h�tr�bb tolta �s el�sz�r a homlokukat, majd az ajkaikat �rintette �ssze. Lehet, hogy csak az�rt, mert akkor �bredt, de Bill nem ellenkezett. S�t, hagyta, hogy Tom nyelve utat t�rj�n mag�nak. De hamar fel�bred, mivel eltolta mag�t�l Tomot �s hatalmas, k�rd� szemekkel n�zett r�. – K�l�nben ezt most nem �rezted volna.

-Hogy ker�lsz ide? Mi�rt vagy itt? Ki engedett be?

L�tszott Billen, hogy egyre csak idegesebb, ahogy kezdi felfogni a dolgokat, ez�rt Tom visszar�ntotta mag�hoz.

-Nyugi – csit�tgatta. – Csak hadd mondjam el, ami�rt j�ttem! Sajn�lom! Tudom, hogy ez egy h�nap ut�n nagyon h�ly�n hangzik, de sajn�lom! Tudom, hogy elk�stem, tudom, hogy ennyi nem el�g, de most itt vagyok, �s arra k�rlek, hogy ne haragudj r�m! Sokat jelentett�l, Bill, �s m�g mindig sokat jelentesz. Ne haragudj, ami�rt azt mondtam az az este nem jelentett semmit. Te is tudod, hogy jelentett! Miut�n elt�nt�l ott voltam a szigeten az utols� napig. H�rom h�napig, mert azt rem�ltem visszaj�ssz. Ne r�h�gj, ki voltam borulva �s… Theodor �bresztett r�, hogy ezt neked is kell mondanom. Szeretlek, Bill!

Az utols� szavakat suttogva mondta, majd p�r percig nem sz�lalt meg.

-Most el fogsz k�ldeni, ugye? – k�rdezte, de nem kapott v�laszt. – Ne haragudj! Tal�n eddig a percig nem is fogtam fel, hogy mennyire hi�nyozt�l. �s ha m�r nem is tal�lkozunk ez ut�n, legal�bb elmondtam.

Bill m�g mindig nem mondott semmit. Tom tudta, hogy mennie k�ne, de nem akart megmozdulni. Olyan kellemes volt, hogy �jra �rezheti a k�zels�g�t. Hogy �jra ott fekszik mellette. Azt akarta, hogy az a pillanat sose �rjen v�get.

-K�rlek, sz�lalj meg! – suttogta Tom.

-Nem akarok – Bill nem mozdult mellette, csak a l�legzetv�teleit �rezte. – Mond m�g egyszer!

-Szeretlek – ism�telte mosolyogva Tom.

-M�g egyszer!

-Szeretlek, �s ezt annyiszor mondom el, ah�nyszor csak akarod, de k�rlek, mond, hogy nem haragszol!

Bill ism�t hallgatott. V�g�l p�r perc eltelt�vel kiss� elh�z�dott, hogy l�thassa Tom arc�t, majd halv�nyan elmosolyodott.

-Elj�tt�l id�ig, hogy ezt elmond?

Tom felnevetett. – Nem, Bill, hallucin�lsz. �s pontosan 5 perc, 47 m�sodperc m�lva el fogok t�nni, te pedig mindent elfelejtesz.

-Ne merj! – dorombolta, majd visszab�jt Tomhoz.

-Pedig azt hittem ezt szeretn�d…

-H�lye vagy – mondta. – �s m�g mindig nem hiszem el, hogy itt vagy…

-Mit�l hinn�d el?

-Mond m�gegyszer! – k�rte Bill, �s a hangj�b�l lehetett hallani, hogy mosolyog.

-Szeretlek!

-�n is szeretlek!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s