-Ez… mi?

-Palacsinta, mi lenne? – n�zett vigyorogva Billre, aki eld�nt�tte, hogy megtan�tja reggelit csin�lni. Az els� pr�b�lkoz�s a palacsinta lett volna. Siker�lt annyi hozz�val�t �sszeszedni�k, hogy h�rom- n�gyre el�g legyen.

-Ez… olyan p�k alak�… - r�h�g�tt fel Bill.

-Nem �rtem mi a bajod – forgatta a szemeit.

-Hagyjuk! Dobd �t!

Tom fesz�lt, koncentr�l� tekintettel fordult a serpeny�h�z, amin Bill csak nevetni tudott volna, de nem akarta megzavarni. M�r a miatt is nagyon b�szke volt r�, hogy megpr�b�lkozott vele. A k�vetkez� pillanatban a palacsinta a leveg�be rep�lt, majd Tom arc�n landolt.

-Forr�! Forr�! Forr�! – ki�ltozta, majd egy gyors mozdulattal visszadobta a palacsint�t. Gyorsan a csaphoz ment, hogy hideg v�zzel locsolja az arc�t. Ek�zben Billnek komoly er�fesz�t�sekbe ker�lt, hogy talpon maradjon.

-De b�na vagy! – ny�gte ki k�t r�h�g� g�rcs k�z�tt. – Egy rohadt palacsint�t nem tudsz �tdobni.

-Most sz�lj be, t�nyleg… - morogta Tom, majd elz�rta a csapot �s a fiatalabb fel� fordult. – Mintha te jobban tudn�d.

-H�t, igaz�b�l…

-Nem, ha mondom! – mutatta fel a mutat�ujj�t, figyelmeztetve Billt, aki sz�vesen folytatta volna, de jobbnak l�tta, ha elhallgat.

-V�g�l is… Siker�lt �tord�tani, csak k�zben bej�rta az arcodat is – mondta vigyorogva. Tom a szem�t forgatta. – Annyira nem vagyok �hes, te?

-Kib�rom d�lig.

-Akkor felezz�k el a p�kodat �s csin�ljunk valamit, am�g Agatha ide�r – javasolta Bill. A n�v hallat�n a m�sik arca vid�mb�l komolly� v�ltozott.

-Tudod m�r mit fogunk mondani neki?

-Nem – s�hajtotta a raszta, majd kett�t�pte a palacsint�t. Az egyik fel�t Tom kez�be nyomta, a m�sikat pedig egy az egyben bet�mte.

-Nekem van p�r �tletem, de nem t�l j�k…

-Hallgatlak! – mondta teli sz�jjal. Tom pr�b�lt nem megjegyz�st tenni erre.

-Els�nek gondoltam arra, hogy m�g mindig baj van a l�baddal…

-Nem j�!

-Mi�rt?

-Ha ilyen sok�ig nem j�tt volna rendbe, akkor orvoshoz k�ne mennem – hadarta.

-Akkor gondoltam m�g arra, hogy f�lsz �jszaka egyed�l – mondta Tom, mire csak egy morcos tekintetet kapott v�laszul. – Nem musz�j igaznak lennie, el�g annyi, hogy bevegye.

-�s szerinted ezt elhinn�? – k�rdezte szarkasztikusan Bill.

-�n elhinn�m…

-K�sz – r�h�g�tt fel Bill. – Van B terv?

-�hm… h�t, gondoltam m�g a „Belez�gtam a b�rl�be” sz�vegre… - motyogta halkan, lehajtott fejjel Tom, de Bill �gy is t�k�letesen hallotta. Meg�llt az �tel a sz�j�ban, �s pislog�s n�lk�l meredt az el�tte �ll�ra. Nagyj�b�l f�l perc m�lva ism�t meg tudott sz�lalni.

-Legyen ez a B terv – mondta, majd lenyelte az utols� falatot �s vigyorogva kis�t�lt a konyh�b�l, fel a szob�j�ba, mit sem t�r�dve Tommal. Ha akar m�g valamit, ut�na j�n, nem?

Lehuppant az �gyra, majd hirtelen �tlett�l vez�relve el�kapta a mobilj�t.

-Hall�.

-Szia, anyu – k�sz�nt vid�man Bill.

-Szia, kicsim. Hogy vagy?

-J�l, k�szi. Ti megvagytok?

-M�g �l�nk, ha erre gondolsz. �s te? Mi �js�g?

-Mi lenne? – nevetett fel k�nosan. – Egy szigeten vagyok.

-Nem �gy �rtettem. A k�nyvvel hogy haladsz?

-Eg�sz j�l. Szerintem viszonylag gyorsan meglesz…

-Annak �r�l�k. De ezt nem �rtem… Teljesen egyed�l vagy odakint?

-H�t, igaz�b�l… - h�zta el a sz�j�t. – Nem, van itt velem egy sr�c. A neve Tom.

-�rtem. Hmm…

-Mi az? – k�rdezte gyanakodva Bill.

-Semmi, semmi…

-Ki vele!

-Csak… gondolkodtam. Tudod…

-Nem.

-Tetszik neked?

-�hm. h�t… - hezit�lt Bill. � sem tudta pontosan mit �rez. Persze, sokat volt Tommal �s kiv�telesen szerette a t�rsas�g�t – m�r amikor nem akadt ki ismeretlen okn�l fogva. Nem tudta mit v�laszolhatna erre. Ha azt v�laszolja, hogy nem, akkor valamilyen szinten hazudik. Abban biztos volt, hogy k�t�dik Tomhoz, de azt nem tudta, hogy beleszeretett- e. Ha pedig azt mondja, hogy igen, h�t… azzal nem vesz�t semmit. – Azt hiszem igen.

-Istenk�m! Hogy n�z ki? Helyes?

-Anya… - s�hajtott fel f�jdalmasan. Igaz, hogy Bill nem l�tta, de a n� a vonal m�sik v�g�n a szem�t forgatta.

-Na, de mes�lj r�la!

-H�t…J�, ott egy mad�r. Megn�zem, merre rep�l. Szia, anya!

-J�, j�, �rtem. Majd m�g h�vj!

-Ok�! Szia!

-Szia, kicsim! Azt�n ne csin�lj semmi…

Bill nem v�rta meg, am�g az anyja befejezi, egyszer�en kinyomta. M�r feln�tt volt, nem volt sz�ks�ge hegyi besz�dre. Egyed�l is el tudta int�zni a dolgait, legal�bbis rem�nykedett ebben. Sokszor el�fordult, hogy az anyja �gy kezelte, mint egy t�z �vest, aki m�g semmit sem tud a vil�gr�l �s mindent el kell magyar�zni neki. Mondani sem kell, borzaszt� unalmas tudott lenni.

Kopogtattak az ajt�n.

Miel�tt Bill reag�lhatott volna b�rmit is, ny�lt az ajt� �s Tom dugta be rajta a fej�t.

-Kivel besz�lt�l?

-Neked is, szia! – nevetett fel Bill. – Csak az any�mmal.

-�s mire jutottatok? – l�pett beljebb, majd becsukta az ajt�t �s helyet foglalt Bill mellett.

-Arra, hogy b�rom azt a h�lye fejedet – mondta vigyorogva Bill, mire Tom is elmosolyodott.

-Mennyire?

-Ennyire – mondta, majd sz� n�lk�l odahajolt Tomhoz, hogy megcs�kolja.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s