A cs�k nem tartott sok�ig, csup�n alig p�r pillanatig, de addig meg�llt az id�. Mintha az a p�r pillanat csigalass�s�ggal telt volna, de ez egyik�ket sem zavarta. Kifejezetten �lvezt�k. Viszont egyszer csak �jra elindultak az �ra mutat�i. Ekkor mintha csak pofon v�gt�k volna, Bill �vatosan eltolta mag�t�l Tomot. Amint megtal�lt�k egym�s tekintet�t, az id�sebb �nk�nytelen�l is elmosolyodott.

Bill �rtetlen�l n�zett r�, �s szinte k�ts�gbeesett arccal kereste Tom tekintet�ben a v�laszt a k�rd�seire.

-Tom… - kezdett bele elhal� hangon elhal� hangon, de nem tudta folytatni. Nem j�tt ki hang a tork�n, de m�g ha j�tt is volna, akkor sem tudta volna, mit k�rdezzen.

-Menj�nk be, ok�? – suttogta v�laszul. Nyomott egy l�gy puszit Bill homlok�ra, majd lass� l�ptekkel visszament a h�zba. P�r perc m�lva, amikor mag�hoz t�rt, vett egy nagy leveg�t, majd az �g fel� meresztette a tekintet�t. Olyan v�gtelennek t�nt. Olyan t�volinak, �s m�gis, mintha csak egy karny�jt�snyira lenn�nek a felh�k.

Amint visszazuhant a val�s�gba, egy s�hajjal �sszeszedte a dolgait �s � is visszament a h�zba. Lezuhanyozott, majd friss pizsam�ban led�lt az �gy�ra. Elmer�lt a gondolataiban. Ezer �s egy fel� ir�nyul� gondolata menetek futottak v�gig a fej�ben. Elk�pzelte, hogyan �rn� le a jelenetet. Azt�n kital�lt neki egy saj�t t�rt�netet.  Majd ez kezdett �sszekapcsol�dni a reg�nye t�rt�net�vel. Kezdett kialakulni egy �j mell�ksz�l. Egy �j karakter, akit m�g nem ismert t�ls�gosan.

Ahogy egyre ink�bb az �j karakter k�r�l j�rt az esze, �szre sem vette, ahogy kopogtattak az ajtaj�n… egym�s ut�n h�romszor.

-Bill? – nyitott be v�g�l Tom, mire � odakapta a fej�t �s nagyokat pislogva n�zett r�. – Csak azt akartam k�rdezni, hogy nem csin�lsz vacsor�t?

-�hes vagy?

-�hm… kicsit – r�ntott v�llat, mire Bill elvigyorodott.

-�s m�g azt hitted, hogy te vagy a csel�d…

-�n rabszolga vagyok, az nem ugyan az!

-Igen, persze – intette le, majd lehajtott fejjel, vigyorogva m�szott le a konyh�ba.

Ahogy v�gign�zett az igen csak megcsappant �lelmiszer k�szleten, Tomhoz fordult.

-Szerintem m�r csak pir�t�st tudunk enni. Minden m�s elfogyott.

-Az is j�.

-Majd valamikor el kell menni boltba… - mondta, majd hirtelen esz�be jutott valami. – Tom! Agatha nem azt mondta, hogy csak r�vid ideig leszel itt, azt�n kik�lt�z�l?

-De – b�lintott.

-�s mikor j�r le az id�?

-Holnap ut�n – s�hajtotta Tom. P�r pillanatig nem sz�ltak semmit. Tom az asztallapot, Bill pedig Tom arc�t vizsg�lta.

-�rtem – mondta v�g�l, majd visszafordult a pir�t�sokhoz.

Vacsora k�zben nem sz�ltak egym�shoz. Csendben r�gt�k a falatokat, majd egy k�sz�n�m�t motyogva Tom elballagott zuhanyozni. Egy kis rendrak�s ut�n Bill is otthagyta a konyh�t. �pp ment volna fel a szob�j�ba, amikor a dolgoz�szoba ajtaja el�tt megtorpant. Kis hezit�l�s ut�n lenyomta a kilincset �s bel�pett. A helyis�gnek volt valamif�le var�zslatos hangulata, ami leny�g�zte �t. Nem olyan �rz�s volt ott lenni, mint a pavilonban. Az is var�zslatos volt, de a kett� kor�ntsem volt ugyan az. A pavilon ink�bb olyan volt, mint egy mini kast�ly, ami csakis az �v� volt, �s ahol k�nnyed�n elreppenhetett m�s vil�gokba. A dolgoz�szoba viszont ink�bb olyan volt, mint amikor a nagypapa mes�li az unok�inak az esti mes�t a kandall� mellett, mik�zben mind forr� csokit iszogatnak, odakint pedig szakad a h�. A k�t k�p szavak form�j�ban futott �t Bill fej�n, majd le�lepedett egy olyan helyen, ahonnan m�g vissza fog t�rni �r�s k�zben.

V�gigsim�tott minden k�nyvet, v�gigm�rt minden b�tort �s falat �s m�g egyszer bele�lt az �reg karossz�kbe, miut�n otthagyta a szob�t. M�g nem volt kedve felmenni az emeletre, �gy kicsit elny�jt�zott a nappali kanap�j�n.

Ekkor vette �szre a kett�t�pett pap�rlapot a doh�nyz�asztalon.

J� darabig hezit�lt, hogy vajon �tolvassa- e, vagy sem, de v�g�l �rte ny�lt.

Kedves Tom,

Tudod, milyen ritka bunk� tudsz lenni? Igaz, hogy nem ismerlek olyan r�g �ta, de azt tudom, hogy valami b�nt. Nem kell besz�lned r�la, ha nem akarsz hab�r engem �rdekelne, de ha r�d j�n ez az �rz�s, akkor ne rajtam vezesd le. Amennyire ismerlek, szerintem kedves vagy. Vicces, hogy mennyire nem �rtesz a f�z�shez. Szeretem, amikor egy egyszer� t�l m�zlit�l teljesen el vagy �mulva, �s nagyon b�szke vagy olyankor magadra. Szeretem, amikor azt hiszed, nem tudok a f�gg��gyr�l, �s �vatosan kicsemp�szed a h�zb�l. Szeretem, amikor csak gondolsz egyet �s beleveted magad a t�ba. Szeretem a mosolyod, az illatod. Szeretem, ahogy r�m n�zel. Szeretlek Tom. B�rcsak te is �szrevenn�d…

Egy darabig csak b�multa a sorokat, majd egy kusza bet�s k�z�r�sra lett figyelmes a lap alj�n.

�szrevettem.

Bill nagyot s�hajtott. N�zte azt az egy sz�t, ami �nmag�ban kev�s volt, neki m�gis olyan sokat mondott.

Elmosolyodott, visszarakta a levelet az asztalra, majd fels�t�lt az emeletre. Ahogy hallgat�zott, a f�rd�ben m�r nem folyt a zuhany. Tom ajtaja el�tt m�ly leveg�t vett, majd halkan bekopogott.

-Gyere be!

Az ajt� nyikorogva ny�lt ki, �s nyikorogva is csuk�dott be Bill m�g�tt. Az �l�ben nyomkodott m�g valamit a laptopon, majd lecsukta �s Billre n�zett.

-Itt van net? – mondta elv�r�s�dve. Nem tudta mit mondhatna.

-Nincs, de van mobilnetem – mutatott a kis pedrive- ra eml�keztet� dologra.

-�rtem – b�lintott, majd egy kis hezit�l�s ut�n le�lt Tom mell�.

-Mit akarsz k�rdezni? – s�hajtotta Tom, mire a fiatalabb nagy szemekkel n�zett r�. – Majd kirobban bel�led…

-H�t… - kezdett bele. – Csak azt szeretn�m k�rdezni, hogy mit jelentett neked az a cs�k? Csak, mert olvastam a leveled. Illetve a v�laszt, amit a levelemre �rt�l. Viszont p�r nap m�lva elm�sz �s…

-Bill! Ne magyar�zkodj! – monda mosolyogva Tom.

-Ok� – hajtotta le l�ngv�r�s arc�t.

-Ink�bb aludj r� egyet! Majd holnap, tiszta fejjel megbesz�lj�k, rendben?

-Rendben – b�lintott Bill. M�g kapott a homlok�ra egy puszit, majd visszat�rt a szob�j�ba.

M�g egy j� darabig nem tudott elaludni, �gy neki�llt �rni a s�rga f�zet�be. Nagyj�b�l egy �r�ra r� m�r el is nyomta az �lom.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s