A kocsib�l kisz�llva Bill nagyot ny�jt�zkodott. �gy �rezte v�gtelen energi�ja lenne b�rmihez, �s tudta, hogyha Tom ezt meghallja, �r�lni fog. Na, meg persze egoist�n fog vigyorogni eg�sz nap, ami�rt ez nagyr�szt neki k�sz�nhet�, de ezt k�pes volt elviselni.

A kocsi m�sik fel�n is becsap�dott az ajt�. Tom zsebre v�gta a slusszkulcsot, majd az �ccse fel� fordult �s elmosolyodott. Bill is visszamosolygott. �gy t�nt, hogy hossz� ideje ism�t ugyan arra gondolnak, �s ez mindkettej�ket megnyugtatta n�mik�pp.

Tom �gy �rezte a lehet� legjobb �ton van ahhoz, hogy megfejtse Billt. Ahogy r� mosolygott, b�szke volt mag�ra. Tudta, hogy az a mosoly neki sz�l, �s valahol, m�g ha Bill nem is annak sz�nta, egy k�sz�net.

Azt�n megpillantotta valamivel t�volabb a bej�rati ajt�ban �ll� anyjukat.

- Sziasztok, fi�k! –Ahogy ott �llt, r�szben �gy n�zett ki, mint egy t�relmetlen anya, aki n�mik�pp csal�dott a fiaiban, azonban egy�ltal�n nincs meglepve; r�szben, pedig mint egy megf�radt n�, aki �lmatlanul v�gigagg�dta az �jszak�t.

- Szia, anya! – sz�lalt meg v�g�l Tom. – Hogy vagy?

Simone egy darabig rezzen�stelen arccal n�zte �ket, majd fels�hajtott, �s visszas�t�lt a h�zba.

Bill ekkor kif�jta a leveg�t, amit eddig �szre sem vett, hogy bent tartott.

- Nehogy most �gy tegy�l, mintha megb�ntad volna! – l�pett mell� Tom, sz�r�s tekintettel. �s igaza volt, rohadjon meg ott ahol van, igaza volt. Nem tehetett �gy, mintha Tom er�szakkal r�ngatta volna el, mert mag�t�l k�vette. Nem tehetett �gy, mintha v�gig kellemetlen�l �rezte volna mag�t amiatt, amit csin�ltak, mivel �lvezte. – Gyere, menj�nk! – mondta kis id� ut�n Tom, majd elindult a h�z fel�.

Bill nem tehetett m�st, k�vette.

Az ajt�t becsukva maga ut�n az egyik fele azonnal a szob�j�ba akart menek�lni, a m�sik viszont egyenesen, magabiztos l�ptekkel a nappaliba ment �s le�lt Tom mell� a kanap�ra, szembe az anyjukkal. Most, hogy �jra eg�sznek �rezte mag�t, nem akart �jra elmenek�lni. El Tomt�l. El a felel�ss�gt�l. Nem akarta darabokra hullva b�mulni a vil�got, mik�zben eg�sz �ll� nap �nmag�t gy�l�li minden gondolat�val. Feledni akart, �s ha ehhez Tom seg�ts�g�re volt sz�ks�ge, akkor Tom mellett marad.

- Nos… - kezdett bele Simone. – Hallani akarom, hol voltatok tegnap este! R�szletesen. Mindent.

Az ikrek tan�cstalanul egym�sra n�ztek. Bill az ajk�ba harapott, Tom pedig hosszan, m�lyeket l�legzett.

- Nem hallom, hogy valamelyik�t�k kezden� – t�relmetlenkedett.

- Mi… - kezdett bele Bill. – �tment�nk Andreashoz. Filmet n�zt�nk �s Tom elaludt, mi pedig nem akartuk fel�breszteni, �gyhogy gondoltuk nem lesz baj, ha ott t�ltj�k az �jszak�t.

Bill csak rem�nykedni tudott abban, hogy j�l eml�kezett a t�rt�netre, amit Tom tal�lt ki alibinek.

- Tudod, Bill – s�hajtott az anyjuk, - ezt m�g el is hinn�m, ha nem h�vtam volna fel este Andreas�kat, hogy nem- e tudj�k, hol vagytok…

Bill megdermedt, �s hirtelen elt�nt bel�le minden magabiztoss�g, amit addig �rzett.

- Tom? – fordult az id�sebbik fel�, aki nyelt egyet.

- Nos… Mi csak megl�togattuk a nagyi�kat – mondta. Ez igaz is volt…

Simone egy darabig felv�ltva hol Tomra, hol Billre n�zett.

- �s err�l nekem mi�rt nem lehetett sz�lni? – k�rdezte.

Egy r�vid csend k�vetkezett, mivel hirtelen egyik�knek sem jutott esz�be semmi j� kifog�s.

- Nem tudom – mondta Tom. – Billnek sz�ks�ge volt arra, hogy kicsit t�vol legyen a farmt�l, viszont nem akartam, hogy m�g ezzel is foglalkoznod kelljen. Sajn�ljuk!

Tom m�g saj�t maga is meglep�d�tt, milyen k�nnyed�n jutott esz�be az egyik kib�v� a m�sik ut�n �gy, hogy k�zben nem is hazudott. Billnek t�nyleg sz�ks�ge volt erre. �s az anyjuk t�nyleg jobban j�rt, hogy nem tudott r�la. Csup�n azt hagyta ki, hogy mir�l…

- Ugye tudod, hogy eg�sz este egy percet sem aludtam. Azt hittem valami bajotok esett. Hogy valahol ti is az erd�ben… - Hirtelen nem tudta folytatni. M�ly leveg�t vett, majd a tenyer�be temette az arc�t. – Most egy kicsit… Hagyjatok.

Mindketten gondolkod�s n�lk�l fel�lltak �s els�t�ltak. Bill meg akarta k�rdezni, hogy „minden rendben lesz?”, de r�j�tt, hogy felesleges. Semmi sincs rendben. Itt m�r j� ideje semmi sincs rendben.

� egyenesen feltrappolt az szob�j�ba, �s hab�r hallotta maga m�g�l Tom k�vet� l�pteit, nem b�rt k�l�n�sebb jelent�s�ggel. Csak a n�gy feh�r falat akarta, amik k�rbez�rj�k, mintha csak egy cella falai lenn�nek. De vajon ez a cella kint tart valamit, vagy bent? Ezt m�g Bill sem tudta megmondani, hab�r nagy es�ly volt arra, hogy mindkett�.

S�lytalan mozdulatokkal le�lt az �gy v�g�be, majd g�rcs�sen a t�rdeibe kapaszkodva a parkett�t b�multa.

Tom le�lt mell�, de nem k�zvetlen�l, ahogy Bill tette kor�bban, hanem egy arasznyit t�volabb. Azt�n vagy egy �r�n �t nem t�rt�nt semmi. Tom azt pr�b�lta kital�lni, mire gondolhat az �ccse, Bill viszont pr�b�lt semmire sem gondolni, csak a falon lev� �ra mutat�inak monoton �tem�re koncentr�lt. Ez valahogy megnyugtatta, egy id� ut�n el is felejtette, min is idegeskedett.

Tom hirtelen oldalba b�kte, amit�l kicsit �sszerezzent, de v�g�l felemelte a tekintet�t a raszt�ra, aki az ablak fel� mutatott.

Egy apr� ver�b sz�llt le a nyitott ablak p�rk�ny�ra. A fej�t oldalra ford�totta, az ikreket n�zte. Csiripelt kicsit, majd a m�sik oldal�ra ford�totta a fej�t, �s azzal a szem�vel is megn�zte mag�nak �ket. A k�vetkez� pillanatban a nap el�b�jt egy felh� m�g�l, �s az ablakon �t bevil�g�tott a szob�ba. L�tni lehetett, hogy por sz�ll a leveg�ben mindenfel�.

A mad�r barna tollain megcsillant a napf�ny, ahogy verdesett p�rat, majd r�sz�llt a sz�k t�ml�j�ra, pontosan az ikrek el�. Tov�bb csiripelt.

Tom �s Bill halv�nyan mosolyogva �sszen�ztek.

Amilyen apr� �s t�r�keny �llat volt, annyira volt szabad, m�gsem r�ppent el, amikor Bill kiny�jtotta fel� a kez�t. Egy darabig csak m�g hangosabban csiripelt, majd kit�rta a sz�rnyait �s felr�ppent a szekr�ny tetej�re, ahova m�r nem �rtek el a napsugarak, viszont ez nem igaz�n zavarta.

- Hagyd, meg van ijedve! – suttogta Tom, viszont Bill m�r fel�llt �s kiny�jtotta a mutat�ujj�t a ver�b fel�. Az apr� mad�r nem t�r�d�tt vele, csak az egyik, majd a m�sik szem�vel is len�zett r�. – Bill! Hagyd szeg�nyt!

A k�vetkez� pillanatban a ver�b visszar�ppent az ablakba. Egy darabig kifel� n�zett, majd h�trafordult, m�g egyszer megn�zte mindkettej�ket, csiripelt egyet, �s elrep�lt.

A nap ezt k�vet�en pedig beb�jt egy �jabb felh� m�g�, mintha a napf�ny csak a ver�b j�tt�t �s ment�t k�s�rte volna, majd a mad�rral egy�tt t�vozott.

- Elijesztetted! – korholta le Tom az �ccs�t, aki k�zben az ablakhoz s�t�lt, mintha csak azt n�zn�, merre sz�llt a mad�r.

- Tom? – fordult fel� egy kis id� m�lva Bill. – Nem megy�nk fel a dombra?

Tom ett�l teljesen led�bbent. Bill, aki eddig ismeretlen okb�l kifoly�lag ebbe az emeleti vend�gszob�ba sz�m�zte mag�t, most fel akart menni a dombtet�re, ahonnan Gordon minden nap a farmot k�mlelte a lemen� nap f�ny�ben. Igaz, Bill az�ta j�rt m�r odafent, de akkor egyed�l ment fel vagy Tomot k�vette oda. Az lepte meg f�leg, hogy elh�vta mag�val. Azt akarta, hogy mindketten menjenek. Egy�tt. Egyszerre.

Tal�n m�r �jra b�zik bennem…

- De h�t… m�g csak kora d�lut�n van… - mondta Tom. � maga sem tudta, mi�rt hozta fel ezt az �rvet, hiszen Bill el�g nagy l�p�st tett el�re azzal, hogy elh�vta mag�val a dombra. Mi�rt visszakozik akkor meg?

- Tudom – v�laszolta Bill kifejez�stelen arccal. – Ez�rt most akarok felmenni. M�r rengetegszer l�ttam a naplemente f�ny�ben a farmot �s az erd�ket. De �gy m�g… h�t, szerintem sohasem.

      A konyha �s az el�szoba mellett elhaladva nem l�tt�k Simone- t, �gy biztosra vett�k, hogy a szob�j�ban van. Arra az esetre, ha aludna, hangtalan l�ptekkel hagyt�k el h�zat. Az erd� fel� k�zeledve Bill esk�dni mert volna r�, hogy ver�bcsiripel�st hall.

A szok�sos �tvonalon mentek felfel�, �s egy id� ut�n Tomnak felt�nt, hogy ikre egy pontba n�z v�gig, fel a c�lhoz. K�tszer majdnem orra esett, de egyszer sem ford�totta el a tekintet�t, mintha nem akart volna megl�tni valamit. Vagy az eg�sz erd�t nem akarta l�tni. �gy ment �t rajta, mintha ott sem lett volna.

�rdekes…

Amikor fel�rtek, Tom t�r�k�l�sben helyet foglalt a fa �rny�k�ban, Bill pedig kiss� a szem�t d�rzs�lgetve, de k�vette a p�ld�j�t. Siker�lt pislog�s n�lk�l v�gigmennie a f�k k�zt, amivel enyh�n a fr�szt hozhatta a b�tyj�ra, a szeme pedig kisz�radt, de siker�lt.

Tomot ez�ttal sem k�t�tte le a l�tv�ny. Sosem �rtette Gordon mit l�tott olyan csod�latosnak ebben a k�pben. Tal�n azt, hogy a farm, ami el�tte elter�l, az � otthona. Innen fentr�l kicsinek t�nik, �m az �v�. Igen, ebb�l a szemsz�gb�l m�g sosem vizsg�lta a dolgot.

Megpr�b�lta ugyan �gy l�tni az el� ter�l� l�tv�nyt, ahogy Gordon tette.

Siker�lt is neki. Ugyan azt l�tta, mint amit a nevel�apjuk. Gordon Tr�mper otthon�t. Nem Bill Kaulitz�t, vagy Tom Kaulitz�t. Gordon Tr�mper�t.

Vajon Bill mit l�t, ha len�z?

Nagy es�ly volt arra, hogy ugyan azt. S�t, lehet Bill m�r kor�bban is l�tta, amit Gordon l�tott. De ha nem ugyan azt l�tja? Az megmagyar�zn�, mi�rt nem akarta l�tni az erd�t felfel� menet.

Hirtelen odafent �lve annyi lett �jra a megv�laszolatlan k�rd�s a mellette �l� szem�llyel kapcsolatban, hogy a k�t kez�n sem tudta volna megsz�molni. �s a k�rd�seib�l kapott vajon eddig b�rmelyikre is v�laszt? Lehet, hogy csak nem vette �szre…

Ami egy�rtelm� volt eddig: Billt valami bel�lr�l em�szti, aminek k�ze van Gordon hal�l�hoz, de nem konkr�tan az esem�ny maga.

A t�rt�ntek ut�n hossz� ideig Bill nem besz�lt senkivel, mindenkit ker�lt. Csak akkor ment ki a szob�j�b�l, ha ennival�t vitt fel mag�nak, vagy Andreast l�togatta meg.

Vajon Andreas tudhat b�rmit is?

Mindenk�pp meg kellett l�togatnia a sz�k�t. Tudni akarta, mi marcangolja Billt bel�lr�l. Seg�teni akart rajta, �s ha Bill nem hajland� elmondani, mi�rt fordult be, akkor majd kider�ti mag�t�l.

„- M�r nem Gordon miatt vagy ilyen?

- Milyen?

- Ilyen… mag�nyos

- Tal�n v�d…

- Mit�l?

- A vil�got t�lem.”

       Nem sokkal k�s�bb elindultak vissza a farmra. A napi teend�ket mindenk�pp el kellett v�gezni, hab�r mindketten sz�vesen maradtak volna fent, a gondolataikba mer�lve.

Tom meglep�d�tt, amikor visszafel� Bill m�r nem csak egy pontba f�kusz�lt, hanem �gy ment v�gig a f�k k�zt, mintha felfel� is hasonl�k�pp tette volna.

- �t kell �lt�zn�nk… - t�rte meg a csendet Bill, amikor m�r majdnem az ajt�n�l j�rtak. Tom pillanatokig csak �rtetlen�l n�zett r�. – Ilyen cuccokban nem almozhatunk…

Tom felfogta �s b�lintott. T�ls�gosan elm�lyedt a saj�t vil�g�ban.

Bill felment az emeletre, Tom pedig el�sz�r a szob�j�ba ment be, ahol el�kotorta a munk�s ruh�it, az �gyra dob�lta, majd a f�rd� fel� fordult. K�t ajt� ny�lt oda, egy a folyos�r�l, egy pedig Tom szob�j�b�l. Ahogy meg�rintette a kilincset �szrevette, hogy a k�sz�b�n f�ny sz�r�dik �t halv�nyan.

Kett�t kopogott.

- Anya, bent vagy? – ki�ltott be, de nem j�tt semmi v�lasz. �jra kopogott. – Anya!

Lehet, hogy csak felkapcsolva maradt a villany, gondolta, majd lassan kinyitotta az ajt�t.

El�sz�r az t�nt fel neki, hogy a k�dn�l el van h�zva a f�gg�ny, mint amikor valaki f�rdik.

- Anya?

Egy l�p�ssel ment csak k�zelebb. �rezte, ahogy a sz�ve egyre gyorsabban kalap�l a mellkas�ban �s a torka �sszeszorul.

- Anya…

Csak egy nagyon kicsit h�zta el a f�gg�nyt. �pp hogy csak bel�sson, nem tov�bb. A v�z v�r�sre sz�nez�d�tt, �s a test mozdulatlanul fek�dt benne. Ennyit l�tott. Nem t�bbet.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s