Bill nem tudta, mikor t�rt vissza a f�rfi �s mi t�rt�nt ut�na, mivel a csomagtart�ban t�lt�tt 5- 10 perc ut�n elvesztette az eszm�let�t.

Azt sem tudta, hogy mikor �bredt fel.

Lassan nyitotta ki a szemeit, de mivel azt hitte, hogy megint a szob�j�ban vagy a k�rh�zban fog �bredni, csal�dnia kellett. Egy ismeretlen helyen �bredt, amit bet�lt�tt a pia �s az �r�l�kszag. Vak s�t�t volt �s Bill nem tudott megmozdulni. A tudatt�l, hogy csapd�ba esett egy ismeretlen helyen, p�nikolni kezdett. Pr�b�lt seg�ts�g�rt ki�ltani, de csak ny�sz�rg�s j�tt ki a tork�n.

A szemeiben k�nnyek gy�ltek.

-H�ll� – vette fel �lmosan a mobilj�t Tom. Nem tudta ki keresheti hajnali h�romkor.

-Tom? Te vagy az? – k�rdezte egy n�i hang. – Simone vagyok, Bill anyuk�ja.

Tomnak �szt�n�sen �k�lbe szorult a keze. – Mit akar?

-Csak azt szeretn�m megk�rdezni, hogy ott van- e n�latok Bill…

-Nincs – morogta. – M�r 7- kor hazament.

-Mi? – k�rdezte ijedten a n�. – Hiszen nem j�tt haza!

-Nem? – k�rdezett vissza szint�n ijedten Tom. – Akkor…

-H�vom a rend�rs�get! – mondta Simone, majd letette a telefont.

Tom egy darabig csak pislogott. Pr�b�lta felfogni, hogy mi is t�rt�nt.

-Basszus! – ki�ltotta, majd �trohant az apja szob�j�ba, hogy fel�bressze azt.

L�ptek zaja hallatsz�dott, amik egyre csak k�zeledtek. Bill sz�vver�se rohamosan felgyorsult, azonban amikor a l�ptek elkezdtek t�volodni, kif�jta a bent tartott leveg�t.

Megpr�b�lta megmozd�tani a l�b�t, de a mozg�s hat�s�ra er�s f�jdalom t�lt�tte el. Hangosan felszisszen, majd ism�t csak f�lelt �s csendben gondolkodott. Hol van? Mit keres ott �s ki hozta ide?

-M�g mindig nem veszi fel? – k�rdezte agg�d� arccal Gordon, aki mik�zben pr�b�lt a vezet�sre koncentr�lni, fesz�lten figyelte fia minden mozdulat�t.

-Nem – morogta, majd zsebre v�gta a mobilj�t. – �s az anyja sem.

-T�k mindegy, mert megj�tt�nk – s�hajtotta. Befordult a k�vetkez� sarkon, majd leparkol a Kaulitz h�z el�tt. Amint meg�llt a motor, Tom m�r ugrott is ki az ajt�n �s rohant be a h�zba. Rend�raut�nak semmi nyoma nem volt.

Az apja pr�b�lt l�p�st tartani vele, t�bb- kevesebb sikerrel. Amint utol�rte, ledermedt.

-Mi a faszt csin�l? – ord�totta a raszta. Simone nyakig beb�jt a takar� al�, a mellette lev� f�rfi pedig rohamtemp�ban kapta mag�ra az als�gaty�j�t.

-Dolgozom – morogta a n�.

-�s Bill? – ord�tott tov�bb. – Mi van azzal, hogy „h�vom a rend�r�ket”, hm?

-R��r – legyintett. – Val�sz�n�leg j�l van…

-�s, ha nem? – tett egy l�p�st el�re, majd a f�rfira n�zett. – T�n�s!

-Mi? – pislogott.

-Mondom, T�N�S!

-De �n…

-Menjen m�r el, a rohadt �letbe! – ki�ltotta Tom, mire a f�rfi f�jtatva �sszeszedte a cuccait �s egy m�rges pillant�st vetve Simone- ra �s Tomra, kislisszolt Gordon mellett, aki m�g mindig elv�r�s�dve figyelte az esem�nyeket.

-Hol a telefonja? – morogta Tom.

-Mi�rt �rdekel az?

-Amir�l h�vott, hol van?

-Ott, az asztalon – mutatott a n� egy kisasztalra a szoba sark�ban. Tom odas�t�lt felkapta, majd a n�h�z v�gta.

-Most pedig felh�vja a rend�r�ket, elmondja, hogy kit keressenek �s fel�lt�zik!

A n� g�nyosan f�jtatott egyet, majd t�rcs�zott.

Kiny�lt az ajt�, mire Billnek automatikusan bez�r�dtak a szemei.

A nagy s�t�ts�g ut�n kellett egy kis id�, am�g megszokja a szeme az ilyen er�s f�nyeket. �rezte, ahogy egy vagy t�bb eleml�mp�val a k�p�be vil�g�tanak, mire megpr�b�lta elford�tani a fej�t. A mozg�s miatt ism�t csak felny�g�tt a f�jdalomt�l.

-Ni’ m�’! – r�h�g�tt fel az egyik f�rfi. – �bren van a kiscsaj!

-Ez nem kiscsaj, faszfej! – kiab�lta a m�sik, �s a hangok alapj�n fejbe is csapta. – Ez sr�c!

-Sr�c? – mondta meglepetten. – De hiszen… olyan, mint egy csaj…

-Francba is, Russel! – kiab�lt tov�bb. – Hol szedted �ssze?

-Egy kurv�n�l… - mondta, mire Bill ki�lt�snak sz�nt ny�sz�rg�ssel reag�lt. – N�zd! �l…

-T�k mindegy – k�p�tt a f�ldre a m�sik, majd odal�pett Billhez. Megragadta �s �tr�ntgatta egy m�sik helyis�gbe. A fi�nak mindene f�jt, de annyira, hogy ord�tani tudott volna.

A f�rfi v�g�l ledobta a f�ldre, majd ajt�csuk�d�s �s ism�t csend.

-H�vj�tok Lizzy- t!

Ez volt az utols� dolog, amit Bill hallott.

-Sz�val ez a fi� t�nt el? – k�rdezte v�gtelen nyugalommal a rend�r, mik�zben egy fot�t vizsg�lgatott.

-Nem az! A m�sik, a fekete haj�! – mutogatott Tom. Billt �sszekevert�k Georg- gal.

-�rtem – mondta, majd a k�pet f�lbe hajtotta. Odaadta az egyik koll�g�j�nak, majd � is elment.

-Ez hihetetlen – morogta a h�tt�rben Simone.

-Mi? – n�zett fel Gordon.

-Felt�rj�k a h�zamat. Pedig nincs is r� enged�ly�k…

-Oh, fogja m�r be! – emelte fel a hangj�t a raszta.

-M�r eln�z�st, de…

-Hagyjon b�k�n! – mondta Tom, majd kiment a rend�r�kh�z.

Amint kil�pett az ajt�n, egy hirtelen f�jdalom nyilallt a t�rd�be. Olyan volt, mintha valahonnan j�tt volna. Mintha csak egy l�nc csapta volna meg, amit k�vetnie kell. Nem tudta mi ez az �rz�s, de egyszer m�r �rezte �s akkor Bill k�rh�zba ker�lt.

K�rben�zett, majd halkan, �szrev�tlen�l kiosont a kapun �s futva megindult az utc�kon.

A hossz� csendet ism�t a kiv�g�d� ajt� zaja t�rte meg. Egy negyvenes �veiben j�r� n� l�pett be rajta, �veggel a kez�ben. B�logatva v�gigm�rte Billt, majd felkapcsolta a villanyt, bev�gta az ajt�t, majd leh�zta a f�l �veg tartalm�t. Nagyot s�hajtott, majd lerakta a f�ldre �s Billhez s�t�lt.

-Lizzy – �t�tt a mellkas�ra. – Te?

-B… Bill – ny�sz�r�gte. El�sz�r az jutott esz�be, hogy ez olyan, mintha �semberek lenn�nek.

A n� csak hatalmasat b�lintott – mintha csak lefejelte volna a leveg�t –, majd s�t�lgatni kezdett a teremben.

-Hogy ker�lt�l ide? – s�hajtotta.

-Nem tudom – ny�g�tt fel Bill. �rezte, ahogy k�nnyek gy�lnek a szem�ben.

-Hmm…

-Mi lesz velem? Mit fognak csin�lni? – k�rdezte k�ts�gbeesetten.

-N�zd, Bill! – guggolt le el�je, hogy valamennyire a szem�be tudjon n�zni. – Tudod, �n az�rt vagyok itt, mert amikor annyi id�s voltam, mint te, engem is elraboltak �s idehoztak. Meger�szakoltak, majd amikor el akartak int�zni, lekevertem egy hatalmasat a pasasnak. Ezut�n meggondolt�k magukat �s befogadtak. De �n er�s voltam �s vagyok. Te annak tartod magad?

Nem. Egy�ltal�n nem, gondolta Bill, de nem akarta kimondani. Sosem volt er�s, sosem volt k�pes megv�deni mag�t. Mindig Georg, Gustav vagy valaki m�s seg�tett neki. Vagy senki. �S most is ez volt. Senki sem tudott seg�teni neki. M�g Tom sem. Tom…

-Minden esetre – folytatta a n�, mik�zben fel�llt, ezzel kiz�kkentve Billt a gondolataib�l. – V�laszthatsz!

-Mit?

-�lni akarsz, Bill? – n�zett r� komoran. – Vagy ink�bb a hal�lt v�lasztod?

Mintha csak pofon v�gt�k volna. T�lc�n k�n�lt�k a lehet�s�get, hogy meghalhasson. Amire olyan r�g�ta v�gyott. De… ott volt az a hang a fej�ben, ami ord�tott, hogy v�lassza az �letet. Ha nem is m�s�rt, akkor csak Tom�rt. Tom…

-Nos?

Tom…

-V�lasztott�l?

Tom…

-Igen!

Tom…

-�s?

Tom!

-�n…

TOM!!!

A raszta eg�szen a kik�t�ig rohant. Nem tudta mi�rt ment oda, csak �rezte. Mintha a l�nc oda h�zta volna.

Az egyik legh�ts�, �res rakt�rhoz ment, amiben �gtek a l�mp�k. Az ablakok mellett osonva, halk l�ptekkel f�lelt, h�tha meghall valamit.

-H�lye vagy! – r�h�g�tt egy f�rfi. – Aggy�’ m�’ m�g egy s�rt!

Ez nem az, gondolta Tom. Tov�bb l�pett a k�vetkez�h�z, amit t�z perc csend ut�n ott is hagyott. �gy ment eg�szen az utols�el�ttiig, ahonnan m�r j�ttek hangok.

-Nos V�lasztott�l? – k�rdezte egy m�ly, n�i hang.

-Igen! – j�tt egy gyenge ny�sz�rg�s. A hang hallat�s Tom sz�vver�se felgyorsult.

-�s? - mondta furcsa hanglejt�ssel a n�, mire Tom megpr�b�lt �gy belesni az ablakon, hogy ne vegy�k �szre.

-�n… - kezdett bele, de nem tudta folytatni, mivel a n� arca eltorzult.

-H�j! – ki�ltotta az ablak fel�, majd el�kapta a h�ta m�g�tt rejtegetett pisztoly�t, majd egym�s ut�n n�gyszer els�t�tte.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s