A nap már lemenőben volt odakint. Ahol a nap kezdett alámerülni és átadni a kimerítő munka után a helyét a holdnak, az ég vörös fényben úszott. Néhol még volt egy két felhőfoszlány. Ha valaki kiállt volna egy domb tetejére, akkor láthatta volna ezt a gyönyörű látványt.

Gordon gyakran kiment megnézni a naplementét. Eltűnt a farmról és gyalog átvágott az erdőn, ami a birtok mellett terült el. Felment a domb tetejére, ahova valamiért nem nőttek fák. Sosem mondta ki senki, de mindenki tudta, hogy csak azért, hogy Gordon Trümper megcsodálhassa onnan a kilátást és a birtokát, a farmját.

Aznap is oda indult. Fel a dombra, hogy azt a csodás naplementét, ami még a fák takarásában is gyönyörű volt, megcsodálhassa. Gyors léptekkel haladt a fák közt, hogy még véletlenül se maradjon le róla. Aztán egyszer csak hirtelen megállt. Valami megmozdult a bokorban, nem messze tőle. Pár pillanatig figyelte, ahogy a szarvas előlépdel az útra, majd belekóstol az egyik főcsomóba. Gyönyörű szarvas volt. Hibátlan, világos barna bundája, magas, erős agancsai, nagy, mély barna szemei tették főként azzá. Gordon hangtalanul próbált közelebb menni hozzá. A szarvas látta, hogy közeledik, de azon kívül, hogy felkapta a fejét és mereven, mozdulatlanul figyelte, nem tett semmit. Gordon lassan kinyújtotta a karját, hogy megérinthesse az állatot. Már majdnem odaért hozzá, amikor eldördült egy lövés.

________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amikor Gordon legközelebb kinyitotta szemét, a hálószobájában volt. A fehér, piszkos falakról ismerte fel és a lámpáról, amiben már egy hete ki kellett volna cserélni az égőt. A felesége már ezerszer szólt is neki emiatt, de valahogy mindig kiment a fejéből.

Pislogott párat, hogy eltűnjön a homály a szeme elől.

-Apa! – szólalt meg egy hang. Gordon lassan abba az irányba fordította a fejét.

-Tom – mondta, de inkább csak krákogásnak hallatszott. Hátra nyomta a fejét, majd lendületből megpróbált felülni, azonban az oldalából előnyilalló fájdalom megakadályozta. Eddig nem is érezte, de nem hiányzott neki. Pokolian lüktetett az egész jobb oldala és egy kicsit a bal is, de leginkább az az egy pont.

-Ne kelj fel! – szólt rá Tom. – Pihenned kell!

-Mi történt?

-Meglöttek, apa – mondta halkan. – Valószínűleg egy vadász volt, de nem tudjuk ki. Csak hallottam a lövést a pajtából és odarohantam… de rajtad és a szarvason kívül nem volt ott senki.

-A testvéred? Ő hol van?

-Elment orvosért.

-A pokolba az orvossal – morogta Gordon, miközben azon tűnődött, miért nő folyamatosan az ablakból áradó fény. – És Simone?

-Lent van a nappaliban. Azt mondta… azt mondta, hogy nem akar feljönni – sóhajtotta Tom, majd lesütötte a fejét. Tudta, hogy a nevelőapja utálja az orvosokat. Sosem ment el orvoshoz, mióta a lánya ott halt meg. Ha beteg lett, bent maradt a házban, teát ivott és gyógyszert szedett. Aztán amint meggyógyult, folytatta a munkát a farmon.

Amikor odaért hozzá a lövés után, ledermedt. Mozdulatlanul feküdt a földön, pár méterre a szarvastól. Először azt hitte meghalt. Közelebb lépett, és a mellkasára a fejét hallotta a szívverését. Lassú volt és gyenge, de hallotta. Szinte abban a pillanatban megérkezett Bill is. Amint meglátta a férfit elterülve a földön, megtorpant. Kellett neki pár másodperc, hogy összeszedje magát, majd Tommal együtt visszavitték a farmra. Az anyjuk kötényben szaladt ki eléjük. Valószínűleg a vacsorát csinálta, amikor meglátta őket közeledni.

„Uram isten! Mi történt? Hozzátok! GYORSABBAN!”

Miután felcipelték az emeletre, lefektették az ágyára. Billt rögtön el is küldték, hogy menjen orvosért. Simone lehúzta róla a pólóját, kimosta a sebet és bekötözte, de gyorsan átázott. Szinte ömlött belőle a vér. Gyakran ki kellett cserélni, és mivel a kötszer elfogyott, a nő a saját ruháival kezdte helyettesíteni. A harmadik feláldozott blúz után Tom rá akarta beszélni az anyját, hogy menje és pihenjen le, addig ő vigyáz rá, de a nő ragaszkodott a férjéhez. Így, vitatkozva talált rájuk Bill, aki közölte, hogy nem veszik fel a telefont a rendelőben.

„Tudod hol a kulcs. Vidd a kocsit és hozd ide az orvost!”

Miután Bill elment, Tom leküldte az anyját, hogy kicsit pihenjen, mielőtt összeesik. Nagyon megviselte az elernyedt test és a sebből folyó vér látványa. Nem volt ehhez hozzászokva.

Bill vagy fél órája nem tért vissza, az anyja negyed órája ment le, Gordon egy perce nyitotta ki a szemét, Tom pedig mintha ezer éve ült volna az ágya mellett.

Az apja nevetése rázta vissza a gondolataiból.

-Mi az?

Gordon elmosolyodott. Az ablakból áradó fény már az egész szobát betöltötte. Tom hangját nem is hallotta, csak valami zümmögést, amivel nem törődött. Csak a végtelen fehér fényességet és a szarvast látta maga előtt. Ahogy kecsesen lépdel, lehajol, megszagolja a füvet, majd leharap belőle. Rágja egy kicsit, majd felkapja a fejét és elfut a fénybe, olyan messzire, ahol már nem látszik.

-Gyönyörű szép szarvas volt – suttogta. Nagyot sóhajtott, majd a szeméből eltűnt a fény.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés