Bill k�r�ln�zett m�g egyszer a szob�ban. Hirtelen olyan �res lett. Elt�nt a m�r megszokott� v�lt rendetlens�g �s a hely�be k�lt�z�tt az �ress�g. M�g egyszer mosolyogva v�gign�zett mindenen, majd a h�ta m�g�tt megsz�lal� hang hat�s�ra �sszerezzent.

-Nem egy �vre m�sz el, nem kell dr�maian v�gign�zned a szob�n – mondta Simone, Bill anyja. � erre csak a szem�t forgatta.

-De igen! S�t, musz�j – fordult fel�je. – Ez is ad egyfajta �rz�st, �rted?

-�rtem – b�lintott Simone. – Ny�las.

-Nem is – nevetett fel Bill, majd odal�pett a n�h�z, hogy �t�lelje. – Hi�nyozni fogsz!

-Te is nekem – mondta, majd eltolta mag�t�l. – Na, de gyere! Pakoljunk be a csomagtart�ba!

-Ok� – b�lintott Bill, majd elindult Simone ut�n. Lementek a l�pcs�n, �t az �tkez�n, majd az el�szob�n �s m�r kint is voltak a kertben. Hatalmas bokrok �s f�k, kik�vezett, oldalt feh�r kaviccsal besz�rt �t, ami a gar�zsokt�l indult, elhaladt a bej�rat el�tt, megker�lte a sz�k�kutat, majd elvezette az embert eg�szen a kapuig.

Ahogy v�gign�zett az ismer�s kerten, majd a hatalmas h�zon, nagyot s�hajtott.

-Hi�nyozni fog… minden.

-Dehogy fog! – verte v�llba Gordon, aki id� k�zben el�j�rt a fekete telepj�r�val.

-H�t… nem, t�nyleg nem – nevetett fel Bill.

-Mi is t�ged – szipogta Simone, de a mosoly�t nem tudta elrejteni. – Gyere ide! – mondta, majd kit�rta a karjait, amikbe Bill egyb�l bele is vetette mag�t. Szorosan �t�lelte az anyj�t, majd kicsit r�videbben az apj�t.

-Most pedig seg�ts felrakodni ezeket a… nem is tudom, miben sz�ll�tj�k a t�gl�t? – k�rdezte vigyorogva, mire Bill elvigyorodott, �s s�lytalannak tettetve, fel is rakta az els� csomagot a plat�ra. Miut�n mindent felpakoltak, Bill csak egy h�tizs�kot rakott el�re, az any�s�l�sre, amiben a fontosabb dolgai voltak.

-H�t, meg is voln�nk – s�hajtott Simone, majd az �r�j�ra n�zett. – M�g csak 6:47 van. M�g maradhatsz 13 percet…

-Nem – nevetett fel Bill, majd kit�rta a karjait �s m�g egyszer �t�lelte a sz�leit. – Hi�nyozni fogtok!

-Az el�bb m�g azt mondtad, hogy nem – mondta a n�.

-Azt, hogy nem minden – jav�totta ki. – De ti igen.

Erre mind elmosolyodtak, majd Gordon a derek�n�l fogva megragadta Billt, �s a sof�rajt� el�tt lerakta. Bill a nevet�st�l fulladozva sz�llt be.

-Tal�lkozunk h�rom h�nap m�lva – intett, majd elford�tva a kulcsot elind�totta a j�rm�vet �s elindult vele ki a kapun. A visszapillant� t�k�rb�l l�tta, ahogy Simone egy darabig fut a kocsi ut�n, �s am�g Bill be nem fordult a sarkon integetett. Tal�n m�g az ut�n is, gondolta, majd r�taposott a g�zra. Hiszen hossz� az �t G�r�gorsz�gig.

�t k�zben nem is nagyon �llt meg. Lipcs�b�l ki�rve szinte azonnal r�hajtott az aut�p�ly�ra, onnan pedig csak n�ha t�rt le – p�ld�ul eb�delni vagy elint�zni az „elint�zend�t”.

Eb�delni bet�rt egy osztr�k kisv�rosba, ahol egy �g�retesnek t�n� pizz�z� volt.

-J� napot – k�sz�nt, amint a pinc�r meg�rkezett az asztal�hoz.

-Hell� – mosolygott vissza r�. – Mit hozhatok?

-�n egy… vega pizz�t k�rn�k �s k�l�t. Kett�t!

-Vega pizza �s k�t k�la – ism�telte el mag�nak, mik�zben felfirkantotta a kis f�zet�be. – Nemsok�ra hozom – mondta, majd elt�nt. Bill ek�zben kicipz�razta a h�tizs�kj�t �s v�gigtekintett a f�zeteken.

-A piros… nem, most nem a piros kell. A s�rga az a v�mp�ros. Azt eltessz�k k�s�bbre vagy hidegebb id�kre t�zel�nek. A z�ld… v�rjunk, k�t z�ld van. A s�t�tz�ld… az a kuty�s sztori a vil�gos pedig… oh, az j� lesz. Ok� – mondta, majd kirakta az asztalra a vil�gosz�ld f�zet�t, el�vett egy tollat, majd �pp kezdett volna �rni, amikor �szrevette, hogy a szomsz�d asztaln�l r�la van sz�.

-Anya, az a b�csi a szomsz�d asztaln�l mi�rt besz�l mag�ban?

-Pszt, csendesebben – csit�tgatta suttogva a fi�t.

-De mi�rt besz�l mag�ban?

-Biztos telefon�l, kicsim.

-De nincs n�la telefon…

A besz�lget�s v�g�t m�r nem tudta megv�rni, ugyanis az anya k�zel hajol a fi�hoz �s �gy suttogta neki a v�laszt. Bill ek�zben csak �rta a t�rt�netet. �sszesen hat ilyen f�zete volt, amikbe az olyan t�rt�neteit �rta, amiket nem akart k�nyvk�nt megjelentetni. Csak �nmag�nak �rta, sz�rakoz�sb�l.

Amikor megj�tt a pizza, Bill gyorsan bet�mte, felkortyolta a k�t �veg k�l�t, elment v�c�re, majd vissza�lt a kocsij�ba. Min�l el�bb meg�rkezik Kav�l�ba, ann�l jobb.

-Nem lesz gond – legyintett Agata, de a mellette �ll� Tom kor�nt sem �rezte �gy.

-Att�l, hogy � is n�met �s �n is, m�g nem fogjuk meg�rteni egym�st – morogta. – Mi�rt nekem kell rabszolg�sodnom neki?

-M�r ezerszer elmondtam, ez nem rabszolgamunka – s�hajtott a n�. – Csak mosol r�, takar�tasz, f�z�l neki, ford�tasz, ha kell… Seg�tesz neki meg�lni.

-De mi�rt pont �n?  Mi�rt nem te, Agata?

-N�zd, fiacsk�m! – ragadta meg Tom v�ll�t �s m�lyen a szem�be n�zett. – Aki idej�n az egy d�jnyertes, n�met �r�. Eddig n�gy k�nyv�t adt�k ki �s mind a n�gy tarolt. Hatalmas sikerei…

-A l�nyeget! – s�rgette Tom.

-A l�nyeg, hogy gazdag – mondta Agata, kihangs�lyozva a ’gazdag’ sz�t. – Sokat fizet, neked pedig kell a p�nz az egyetemre, nem?

-De igen…

-Akkor meg ne but�skodj! – l�kte el mag�t�l a n�. – Csak h�rom h�na. Nem a vil�g v�ge…

-Ha te mondod…

-H�j! – l�kte v�llba. – Lehet, hogy a v�g�n m�g �sszebar�tkozol vele…

-Nem hiszem – n�zett r� sz�r�san Tom, mire Agata csak a szem�t forgatta.

-Nem szeretem, amikor ilyen pesszimista vagy – mondta, majd elindult az utc�n. – Most pedig gyere! Ki kell menn�nk a kik�t�be!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s