Íme a megkésett karácsonyi különkiadás Larától ^^ Jó olvasást!

 

-Fél óra elég lesz? – kérdezte Bill. Épp a házukhoz legközelebb eső plázában voltak elintézni a karácsonyi bevásárlást.

-Aha.

-Megígéred? – nézett rá vigyorogva Bill.

-Igen, igen…  – bólintott Tom, majd el is indultak.

Néhol össze- összefutottak Billel, de nagyjából sikerült elkerülniük egymást. Azt akarták, hogy az ajándékok ugyan akkora meglepetést okozzanak mindenkinek, így nem tudták, mit vett a másik. Tom sorra járta végig az üzleteket, majd amikor végzett ránézett az órájára és elégedetten tapasztalta, hogy még van öt perce. Addig is leült egy padra és újra átnézte a szatyrokat.

Tom hirtelen a fejéhez kapott.

-Basszus! – kiáltott fel.

Billnek még nem vett ajándékot. Pont Billnek… Hogy maradhatott ki pont ő? Már tegnap is gondolkozott a dolgon, de nem volt semmi ötlete, ami igazán jó ajándék lenne neki. Azt remélte, hogy mára eszébe jut valami világmegváltó ötlet, de amellett, hogy ez nem történt meg, még el is felejtette a dolgot.

Gyorsan felpattant és sietős léptekkel haladva az üzletek közt a kirakatokat nézegette.

Vehetne neki egy ruhát.

De kár, hogy nem tudja a méretét…

Akkor valami sminket!

Öhm… maradjunk annyiban, hogy ő ehhez nem ért!

És mit szólna egy körömlakkhoz?

Egy szem körömlakk? Karácsonyra? Komolyan?

És egy nagyon drága körömlakk?

AZ MÉG MINDIG CSAK EGY DARAB KIBASZOTT KÖRÖMLAKK!

Már épp fordult volna be egy sarkon, amikor megakadt a szeme egy ékszerbolt kirakatán. Egy nyaklánc volt ott. Tom közelebb ment – majdhogynem rátapadt az üvegre –, hogy jobban megnézhesse. Egy ezüstláncon függő csillag. Majdnem teljesen olyan, mint amilyen Bill tetoválása a derekán.

Tökéletes, gondolta Tom, majd becsörtetett az üzletbe és egyből letámadta a pult mögött álló, vörös csajt.

-Jó napot! Miben segíthetek?

-Van egy csillagos ezüst nyaklánc a kirakatban… - mutatott Tom az üveglap felé. A csaj ráérősen odaballagott az üveghez, majd ijesztően hosszú keresgélés után megtalálta a nyakláncot és visszacsoszogott vele Tomhoz. Közben a raszta egyre növekvő gyakorisággal pillantott az órájára. Már lejárt az idő, Bill vár rá. Az is lehet, hogy keresi…

-Erről van szó? – mutatta fel a láncot. Tom bólintott. – Ez nem ezüst, hanem fehér arany. Ha jól tudom, ez a darab az utolsó…

-Nem érdekel! – szakította félbe, mire egy meglepett szempár bámult vissza rá. – Mennyibe kerül?

-Hát, nem olcsó… - mutatta fel az árcédulát, mire Tom megkönnyebbülten felsóhajtott. Valami brutálisabb összegre számított.

Gyorsan előkaparta a pénzt és odaadta a csajnak.

-Díszcsomagolást? Ingyenes – kérdezte mosolyogva a vörös. Tom az órájára nézett. Ha már egyszer úgyis késik, miért ne?

-Persze, persze… - intett. A lány elővett egy fehér dobozt és ráérősen beleigazgatta a nyakláncot.

-Így ni! Már csak átkötöm egy szalaggal! – húzott elő egy ollót és egy piros szalagtekercset az egyik fiókból. Levágott egy hosszabb darabot, majd elkezdte szépen, lassan bekötni a dobozt.

-Siethetnénk? – nyögött fel Tom.

-Mindjárt kész… már csak belerakom ebbe – húzott elő egy másik fiókból egy nejlon zacskót.

-Figyelj! El tudom így is vinni, belefér a zsebembe, nem kell zacsi.

-Ez nem egy egyszerű zacsi – forgatta a szemeit a lány. – Ez A zacsi!

Szép lassan belecsúsztatta a zacskóba a dobozt, majd elővett – a jó Isten se tudja honnan – egy furcsa kanalat. Kihúzott egy újabb fiókot, mert egyet a kanállal és Tom már csak annyit vett észre, hogy apró virágok potyognak a zacskóba.

 

-Csak egy kicsit gyorsabban nem lehetne? – türelmetlenkedett Tom. Túl gyorsan ment előre az óra mutató.

Vagy csak a csaj volt egyszerűen kurva lassú, gondolta Tom.

-Prontissimo! – mutatta fel a hüvelykujját a csaj, majd újra kihúzott egy fiókot. Tom legszívesebben egyenként kiszedegette volna, azokat a rohad fiókokat és a csaj nyakába öntötte volna… bármi is volt bennük.

Mikor újra felegyenesedett, pár levendulát morzsolt a zacsiba. Utána pedig elővett egy barna rudat.

-Mi a szar ez? – morogta Tom hitetlenkedve.

-Fahéj, uram – nézett rá ártatlanul a csaj.

-Minek?

-Ez is a díszcsomagolás része…

-Hogy az a… - dörzsölte a homlokát a raszta. Szerencsére a fahéj rudak után már a csaj elkezdte egy aranyszínű szalaggal bekötni a csomagot. Hál istennek, gondolta Tom. Már épp ideje volt. Tíz percet késik, pedig megígérte, hogy pontosan ott lesz.

-És még valami… - mutatta fel a mutatóujját a csaj, majd eltűnt a pult mögött.

-Még mi? Befújod parfümmel, vagy meghempergeted csokiban, vagy mi?

-Nem – állt fel a csaj. – Belerakom egy karácsonyi dobozba! – emelt fel egy cipős doboz nagyságú, aranyszínű dobozt.

-De nem akarok karácsonyi dobozt! – sziszegte Tom.

-De azt mondta, hogy kér díszcsomagolást, uram.

-De nem…

-Ez már a végső simítás – nyugtatgatta a csaj. Tom sóhajtott egyet, majd a tenyerébe temetve az arcát várta, hogy felébredjen. Ez nem történt meg, és amikor kinyitotta a szemét, a csaj épp felegyenesedett, egy fagyönggyel a kezében.

-Nem! – kiáltott fel Tom. – Nem! Nem! Nem kell fagyöngy!

-De ez…

-Ne, ne! Csak… Csak hagyd! – lépett hátrébb fájdalmas tekintettel a pulttól.

-Végre megvagy! – jött a kiáltás a háta mögül.

-Bill! Én…

-Még nem vagy kész? Jellemző… - forgatta a szemét. Tom pár pillanatig gondolkodott, majd a csaj felé fordult.

-Holnap nyitva vagytok?

-Igen.

-Akkor ez tedd félre nekem! Díszcsomagolással vagy anélkül, nem érdekel!

 

 

-Látom tetszik az ajándékom – vigyorgott Tom. – Mióta megkaptad, le sem vetted.

-De igen! Fürdéshez… - nevetett fel Bill. – De biztos nem haragszol?

-Dehogy is!

-Ez a nyaklánc olyan szép, én meg elfelejtettelek… Komolyan szégyellem magam!

-Ne szégyelld! – simított végig az arcán, a fülé mögé húzva pár tincset. – Bőven elég, hogy itt vagy!

Bill még jobban elmosolyodott, majd közelebb hajol és nyomott egy puszit Tom arcára.

-Majd kapsz valamit pótlékul…

-Tényleg? Mit?

-Majd meglátod… - mondta, majd egy kaján vigyor terült el az arcán.

-És mikor?

-Akár most is.

-Akkor mi a fenére várunk? – kérdezte, majd a hátára döntötte és fölé térdelt.

A nyaklánc végig ott lógott Bill nyakában, és ahányszor ránézett, muszáj volt elfordulnia, mert elröhögte volna magát.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés