�me a k�t r�szes szilveszteri k�l�nkiad�s els� r�sze :) Ezt a r�szt �n �rtam (Lara), a m�sodikat viszont Emily fogja. Nem besz�lt�nk �ssze ezzel kapcsolatban, majd teljesen a saj�t k�pzeletvil�ga szerint fogja meg�rni, �s majd csak a j�v� �v els� napj�n fogjuk kirakni :P J� olvas�st!

-Az�rt s�t�ted�s el�tt �rj haza! – ki�ltott a konyh�b�l a fia ut�n Simone.

-Tudom, anya! Szia! – t�vozott siet�sen Bill. Ki�rve az ajt�n megigazgatta az �sszek�col�dott, fekete haj�t, majd r�h�zta a sapk�j�t. – Pumba! Gyere ide! – ki�ltotta. Egy darabig nem t�rt�nt semmi, majd az egyik bokor m�g�l egy apr�, angol buldog feje bukkant el�. p�r pillanatig csak �rtetlen�l pislogott Billre, majd amikor megl�tta a kez�ben a p�r�zt, farkcs�v�lva odaszaladt hozz�.

Amilyen gyorsan csak lehetett, Bill felrakta a kuty�ra a nyak�rv�t, r�csatolta a p�r�zt �s m�r ki is mentek a kapun, miel�tt az anyj�nak esz�be jut k�z�lni valamit, amit m�r �tezerszer elmondott.

-Na? Merre menj�nk? – k�rdezte Bill, mire Pumba csak egy sokat mond� v�laszk�nt elkezdte h�zni a p�r�zba kapaszkod� gazd�j�t az erd� fel�. – Ok�, akkor arra!

Nagyj�b�l h�rom utc�t mentek felfel� a lejt�n. Ah�ny kutya volt �t k�zben, annyi meg is ugatta �ket. Kiskutya l�v�n, Pumba egyiknek sem mert visszaugatni, �gy csak f�l�t fark�t beh�zva – ebben az esetben sz� szerint – elment a kapuk el�tt. Az utols� keresztez�d�sn�l elfordultak jobbra, amerre m�r csak egy k�t csal�di h�z volt, majd egy t�bl�val �s egy erd�vel szeg�lyezve v�get �rt a v�ros. A f�k �s bokrok szorosan egym�s mell� n�ve jelezt�k az arra j�r�knak, hogy maradjanak az �ttesten. De a helyiek egy ideje kiv�gtak p�r bokrot, ahol �t lehetett menni a n�v�nyfalon. M�s ir�nyokb�l pedig nem lehetett megk�zel�teni az erd�t a ker�t�sek miatt.

Az �sz v�g�n a csal�nokat �s t�skebokrokat lev�gt�k, �gy m�r csak az ember talpa alatt ropog� v�konyka h�r�teg jelentette az egyetlen akad�lyt. �t�rve egy hossz� mez� ter�lt el, amit f�lig meddig ben�tt az ember feje f�l� is el�r� gaz. 2- 3 fa �llt a mez� k�zep�n, ami egyben a gyomos r�sz sz�l�t is jelezte.

Bill �s Pumba gyors l�ptekkel megker�lt�k az elgazosodott r�szt, nehogy a t�l�k jobbra elter�l� lak�ter�let egyik morcosabb kedv�ben lev� lak�ja kih�vjon valamilyen hat�s�got.

Fel�rve a domb tetej�re egy feny�kkel szeg�lyezett, kitaposott �t k�vetkezett, ami egy kilom�teren kereszt�l h�z�dik az erd�n �t, majd visszakapcsol�dik a f��tra egy falu mellett, ahonnan k�nyelmesen vissza lehet s�t�lni a v�rosba. Amikor �sz elej�n Bill elhat�rozta, hogy edzeni fog, � is ezen az �tvonalon futott. Viszont hamar r�j�tt, hogy ez nem neki val�…

Ahelyett, hogy k�vett�k volna az utat, let�rtek r�la �s a f�k k�z�tt folytatt�k a s�t�t.

M�r rengetegszer j�rtak itt s�t�lni Pumb�val, �s Bill m�g egymag�ban is, amikor egy kis nyugalomra v�gyott.

Bill nem figyelte az id�t, csak ment el�re a megszokott ir�nyba. A domb, amir�l indultak egy m�sik domb mellett magasodott, amik k�zt egy kisebb v�lgy h�z�dott. A v�lgy�n kereszt�l folyt egy patak, aminek a forr�s�t egyszer m�r felkutatt�k Pumb�val. A patak vize nem volt befagyva, de ahhoz, hogy a kutya igyon bel�le t�l hideg volt. Egyszer�en �tugrott�k �s mentek is tov�bb. Eg�szen a m�sik domb tetej�re felgyalogoltak, ahol is Bill lent hagyva Pumb�t �s felm�szott egy vad�sz lesre tudv�n, hogy nem szalad el.

Odafentr�l r�l�t�s ny�lt a v�rosra, nem is ak�rmilyen sz�gb�l… M�r sokszor j�rt itt, de mindig leny�g�zte a l�tv�ny.

Majdnem f�l �r�n �t odafent �lt, amikor is megl�tta, hogy az odalent fekv� Pumba hirtelen felpattan.

-Pumba! – ki�ltott le neki, de a kutya csak mozdulatlanul b�mult egy pontba. Bill is arra fordult �s v�rt. Pillanatokon bel�l egy nagyj�b�l der�kig �r�, n�gyl�b�, kutyaszer� �llat kiugrott a bokrok k�z�l �s berohant a f�k k�z�. Pumba kett�t ugatott ut�na, majd kis t�preng�st k�vet�en ut�na szaladt. – Pumba! Ne! �llj! Gyere vissza!

A sr�c m�g egy darabig ki�ltozott ut�na, de semmi mozg�s nem j�tt. Csak a folyamatosan t�volod� ugat�s volt az egyetlen v�lasz.

Amilyen gyorsan csak tudott, lem�szott a l�tr�n �s Pumba ut�n szaladt. A kis tappancsok nyomait k�vetve a h�ban nyomon tudta k�vetni, hogy merre mehetett. Azonban annak az �llatnak a gondolata nem hagyta nyugodni. A val� �letben m�g sosem l�tott farkast k�zelr�l, de a k�pek alapj�n kisebb volt, mint az im�nt l�tott dolog. Lehet, hogy egy k�bor kutya? Vagy csak egy nagyra n�tt farkas? Minden esetre t�l van, �s mindkett� �hes lehet, gondolta Bill.

Az ugat�s egyszer csak meg�llt, p�r pillanatig csend volt, majd egy hosszas ny�sz�t�s ut�n csend lett.

-Pumba… - suttogta Bill, majd k�ts�gbeesetten ki�ltott fel. – Pumba!

Tov�bb k�vetve a nyomokat, imm�ron rohanva futott tov�bb a f�k k�zt. A fej�ben rengeteg vari�ci� lej�tsz�dott arr�l, hogy mi is t�rt�nhetett.

A nyomok egy ponton nem folytat�dtak. A nagyobb tappancs nyomok egy pontban meg�lltak, a kisebbek pedig egy ideig k�rbe- k�rbe mentek, majd mintha csak Pumba felsz�v�dott volna, elt�ntek. Viszont a nyomok alapj�n nem a m�sik �llat csin�lt valamit, hanem egy ember. Bakancsnyomok mentek be egyenesen a kis tappancs nyomok k�z�, majd mentek ki ugyan onnan. A jelek szerint pedig a nagy tappancs nyomok k�vett�k az bakancs tulajdonos�t.

-H�j! – ki�ltott fel Bill. – Van itt valaki? Hah�!

V�lasz nem j�tt semerr�l, �gy k�nytelen volt a bakancs nyomait is k�vetni. Egy ideig ez siker�lt is, majd a nyomok lementek egy v�lgybe, ahol furcsa m�d nem volt h�, de helyette mindent bebor�tott a s�r. A nyomok itt is l�tsz�dtak egy darabig, de a v�lgy k�zep�n megszakadtak, ahol szil�rdd� v�lt a talaj.

-Pumba! Valaki! – ki�ltozott �jra Bill.

-Ne ordib�lj! Itt vagyunk m�g�tted – mondta egy f�rfihang Bill m�g�tt p�r l�p�snyire. A fekete haj� gyorsan megp�rd�lt, mire Pumba nagy �r�mmel nekiugrott a nadr�gj�nak. Alap esetben Bill leszidta volna, ami�rt a s�ros l�b�val felugr�l r�, de most ink�bb csak leguggolt �s meg�lelgette. Amint el�gg� ki�r�lte mag�t, esz�be jutott, hogy az a valaki, aki elvitte Pumb�t, m�g mindig ott �ll el�tte. Lassan felemelte a tekintet�t, �s amint �sszetal�lkozott a tekintete a raszt�val, megk�nnyebb�lt.

-Uh, Tom… - s�hajtotta.

-�n is �r�l�k, hogy l�tlak – vigyorodott el g�nyosan. – Jobban is vigy�zhatn�l a kuty�dra!

-L�tott valamit �s elszaladt – menteget�z�tt Bill.

-Igen. Scotty- t l�tta, k�vette, majd engem l�tott – b�lintott Tom. Bill csak ekkor vette �szre a raszta mellett �l� kuty�t. Ugyan azt, amit kor�bban l�tott elszaladni.

-V�rjunk csak! – m�rgel�d�tt Bill. – Mi�rt vitted el Pumb�t?

-Nem vittem el, csak k�zben vittem, mert am�gy �sszeugr�lt.

-�s mi�rt vitted magaddal?

-Mert l�tni akartam, hogy milyen k�pet v�gsz – vigyorodott el. – �szint�n! Mennyire volt�l att�l, hogy �sszecsin�ld magad? – r�h�g�tt fel, mire csak egy morcos arckifejez�st kapott v�laszul.

-Nagyon gonosz vagy – morogta Bill, mik�zben �jra r�kapcsolta a p�r�zt Pumba nyak�rv�re. Ahogy feln�zett az �gre elh�zta a sz�j�t. – S�t�tedik…

-T�nyleg – n�zett fel Tom is, majd vissza Billre. – Nek�nk haza kell menn�nk! Gondolom nektek is.

-Igen – b�lintott Bill. – De ma m�g �gyis tal�lkozunk, nem?

-De – vigyorodott el Tom. – Akkor majd hozz�tok a t�zij�t�kot!

-Hozz�d k�t�z�m, �s �gy l�v�m ki – ki�ltott ut�na Bill.

-Mi�rt?

-Mert l�tni akarom, milyen k�pet v�gsz – dugta ki a nyelv�t Bill, majd intett egyet �s �k is elindultak hazafel� Pumb�val.