Az okok, amik miatt eltűntünk. Helyzetjelentés és a jövőre vonatkozó igéretek, amiket minden erőnkkel megpróbálunk majd betartani...

Sziasztok! :D

Tudom, eléggé rég eltűntünk, és azt hiszem most, hogy eszközöm is van ahhoz, hogy ezt megmagyarázzam, épp itt az ideje. De mielőtt belekezdek, elmondom, hogy csak az én felemet mesélhetem el a történetből, főleg mivel 1. meghagyom Anginak, hogy ha akarja, mesélje el ő, főleg mivel 2. én nem ismerem annyira az ő oldaláról a dolgot, hogy legyen elég nagy arcom annak elmeséléséhez.

Na, szóval!

Úgy nagyjából március tájékán történt az egész szituációt kirobbantó baleset(ecske). Szokásom (rossz is, jó is), hogy a képernyővel a földre fektetem a laptopom, amikor elmegyek inniért, enniért, vagy akármiért, tehát elhagyom a kellemes ülőhelyemet az ágyon. Másik szokásom, hogy hétvégén nem ágyazok be (vagy csak ritkán (igen, tudom, ritka trehány vagyok, de hát istenem...)). Ennek a keverékéből született meg az a helyzet, miszerint leraktam a laptopot a szokásos pozícióba, és a szobából kifelé menet arrébb rúgtam a takarót, mert miért ne, értitek...

Miközben én begyűjtöttem a popcornt a filmnézéshez, anya bement a szobámba becsukni az ablakot. A jelek szerint nem tűnt fel neki a laptop a takaró alatt, mivel mint utólag kiderült rálépett. Utána még a kutya is átment rajta, és nekem sem szúrt szemet elsőre...

Tehát három helyen betört a képernyő, elég csúnya helyzet, de azért még lehet látni a dolgot.

(Amúgy, aki még nem látott törött képernyőt, annak elmondom, hogy a kvarckristályokból készült felületen minden törés lilára szinezi a monitort...)

Minden esetre nem volt nagy gond, megoldottam az ablakok ide-oda tologatásával a dolgot.... az elején...

Teltek a hetek, hónapok, és ha nagyon költőien akarom megfogalmazni: ez a cucc terjedt! Lassan belepte a jobb felső sarkot, majd a teljes jobb oldalt, és így tovább...

Ezen a héten szerdán be akartam kapcsolni a laptopom egy órácskára csupán, amiből végül öt perc lett, mivel annyit sem lehetett látni a képernyőből, mint részeg ember szavaiból megérteni.

Most is épp anyum gépéről írok, létrehoztam rajta magamnak egy külön fiókot (persze engedéllyel...) és azt használhatom.

Tehát összefoglalva ez a helyzet állt elő, és sajnos egyenlőre nem tudok mit kezdeni vele, mivel olyan szinten lakom vidéken, hogy az katasztrofális...Minden esetre ezentúl, hogy van eszközöm hozzá, és nincs hátráltató, terjengő lila paca sem, aktívabb leszek ismét. Viszont sajnos újra suli van, szóval annyira gyakran azért mégsem leszek fennt, viszont amennyiszer csak lehetőségem nyílik rá.

Szóval ennyi lett volna a beszámolóm, Angi ha akar, megírja a magáét, és tényleg nagyon sajnálom, de nem tudjátok elképzelni milyen idegesítő egy olyan gépen BÁRMIT csinálni...

Szóval holnapra készülök egy új résszel, addig is,

See ya'  :D