-Rendelt�l valamit? – fordult Tom az �ccs�hez, mikor v�ratlanul megsz�lalt a cseng�.

-Nem – mondta Bill, de nem igaz�n figyelt oda, mert a meccsre koncentr�lt, ahol �pp �ld�z�tt valakit.

-De… Az nem azt jelenti, hogy j�tt egy idegen? – k�rdezte, mire Bill kiss� �sszerezzent. V�szmegold�sk�nt ell�tte a leger�sebb l�v�s�t, majd visszateleport�lt a b�zisra.

-Megn�zem ki az, addig tartsd a midet! – utas�totta, majd fel�llt a sz�k�b�l, de Tom elkapta a csukl�j�t, mire h�trafordult. A raszta, mintha csak azt k�rdezte volna a tekintet�vel, hogy biztos- e a dolg�ban, addig nem engedte el, am�g el nem mosolyodott.

-Nem lesz gond – mondta, de bizonytalan hanglejt�se nem igaz�n gy�zte meg Tomot.

-Veled megyek, ha kell…

-Nem, te figyelj a j�t�kra! Eml�kszel? – �vatosan kih�zta a karj�t Tom szor�t�s�b�l. – Am�g van egy szemernyi es�ly is a gy�zelemre, addig mi mindig nyerni fogunk!

Tom kiss� d�bbenten n�zett az �ccs�re, aki hirtelen a semmib�l nyert b�tors�got, de legink�bb b�szke volt r� emiatt.

                Gyors l�ptekkel haladt le a l�pcs�n, gyorsan t�l akart lenni a dolgon, azonban az ajt�hoz �rve a kilincsen meg�llt a keze. A sz�ve hevesen kezdett verni, �rezte, hogy izz� vask�nt �g az arca, szapor�bban vette a leveg�t, �s �gy markolta a kilincset, mintha az �lete m�lna rajta, de nem tudta elford�tani.

Meg tudom csin�lni. Ez csak egy ember, mint �n. Ki tudja mi j�rhat a fej�ben… Nem! Csak ki kell nyitnom az ajt�t. Csak el kell ford�tanom a kilincset �s m�ris t�l vagyok rajta!

Pr�b�lta ezzel nyugtatni mag�t, �s lelass�tani a l�gz�s�t, de ak�r mennyire is gy�zk�dte mag�t, ak�r mennyire is akarta, �s ak�r milyen hangosan is sz�lt a feje felett a cseng�, nem mozdult a csukl�ja. Mintha teljesen elvesztette volna felette a kontrolt, nem tudott megmozdulni.

Ekkor hirtelen egy kar fon�dott a dereka k�r�, �s egy k�z finoman ler�ntotta a kilincs markolat�r�l.

-Nyugi! – suttogta Tom, majd mind k�t karj�val �t�lelte h�tulr�l �s nyomott a fej�re egy puszit. – Vegy�l m�ly leveg�ket!

�szre sem vette, ahogy ut�na j�tt, �m ahogy maga k�r�l �rezte �t, kezdett megnyugodni �s visszanyerni maga felett az ir�ny�t�st. Vett egy m�ly leveg�t, majd lassan kif�jta, �s ezt addig ism�telgette, m�g vissza nem �llt a l�gz�se norm�lisba. Ek�zben Tom folyamatosan nyugtatgatta, hol simogat�ssal, hogy cs�kokkal itt- ott, hol pedig puszta szavakkal, mialatt folyamatosan biztos�totta a kint v�rakoz�t arr�l, hogy nemsok�ra beengedik.

-Jobban vagy? – k�rdezte Bill, amikor m�r leh�lt az arca, vissza�llt a l�gz�se, �s nem remegett a keze.

-�h�m…

Tom erre elengedte Billt, maga mell� h�zta, majd a kilincs�rt ny�lt.

Az a furcsa ebben az eg�szben, jegyezte meg mag�ban Bill, hogy Tom is retteg az idegenekt�l, ennek ellen�re rezzen�stelen arccal k�pes kinyitni az ajt�t.

V�g�l ez se akkor, sem k�s�bb nem tette sz�v�. Valahogy valami mindig elterelte err�l a figyelm�t…

-Sziasztok! – k�sz�nt�tte �ket hatalmas vigyorral az arc�n Georg.

-Mit keresel itt? – morogta Tom, minden f�le k�sz�n�st mell�zve.

-M�r kezdhetn�m megszokni, hogy te mindig ilyen morcos vagy, ugye? – k�rdezte sz�rakozottan, majd an�lk�l, hogy b�rki is beinvit�lta volna, bel�pett Tom mellett, majd lerugdosta mag�r�l a cip�it. – Arra gondoltam, hogy veletek leszek meccs k�zben is. Anya hozott kocsival.

-Akkor h�vd fel!

-Hm?

-H�vd fel, hogy vigyen haza! – mondta Tom hidegen.

-Nem k�ldheted csak �gy el! – l�kte v�llba Bill, mire Tom csak egy megh�kkent arckifejez�ssel reag�lt.

-Igaza van, nem k�ldhetsz csak �gy el. F�leg, hogy any�nak munk�ba kell sietnie, �s nem �r r� egy darabig fuvarozni… - Georg, mint aki teljesen otthon �rzi mag�t, elindult az emeletre, h�tra hagyva az ikreket. Tomot – aki ak�r mennyire is pr�b�lta meg�rizni a hidegv�r�t – kezdte irrit�lni a sr�c.

-Nem semmi, mi? – n�zett r� feldobottan Bill, akit alig egy perce m�g nyugtatgatni kellett, hogy egy�ltal�n leveg�t tudjon venni. – Most mi�rt n�zel �gy r�m?

-Csak – mondta Tom. A hangj�b�l �s a tekintet�b�l ki lehetett sz�rni, hogy nem tetszik neki az �tlet, ha eddig ez nem lett volna mag�t�l �rtet�d�.

-Gyere! – nevetett fel Bill, majd megragadta Tom karj�t �s felr�ngatta az emeleti szob�ba, ahol nem mellesleg id� k�zben Geo eg�sz k�nyelmesen berendezkedett.

-Sz�ks�g lesz egy sz�kre, amin elf�r a laptop, vagy egy kisebb asztal is megteszi – mondta, amint bel�ptek az ajt�n.

Egy egyszer� laptop volt n�la, headset, t�lt�k�bel, eg�r, �s ezeket mind egy h�tizs�kba gy�m�sz�lve hozta el.

-A konyh�ban vannak sz�kek – mondta Bill lefel� mutatva, ezzel jelezve, hogy az eml�tett helyis�g a f�ldszinten van.

Tom nem sz�lalt meg.

-Valaki hoz nekem egyet? – Vetett egy k�ny�rg� pillant�st mindkettej�kre, majd visszafordult a k�belhez, ami �t k�zben l�tsz�lag �sszegubancol�dott…

-Tomi?

-Mi… Nem gondolod komolyan, hogy…

-Ink�bb itt maradsz vele? – k�rdezte Bill k�zel hajolva, halkan, hogy Georg ne hallhassa. A dolgokat �tgondolva, Tom t�nyleg ink�bb felcipelt egy sz�ket, mintsem hogy tov�bb �lvezze a t�rsas�g�t, de nem akarta egyed�l hagyni Billt vele…

-Nyugi, meg tudom oldani – mosolygott a b�tyj�ra, mintha csak meg�rezte volna, mire gondol. Lehet, hogy �gy is volt…

Tom ebben egy darabig k�telkedett, de v�g�l egy s�hajjal megfordult �s elindult sz�k�rt.

-Az mind belef�rt abba a h�tizs�kba? – k�rdezte f�l�nek Bill, hogy valamif�le besz�lget�st kezdem�nyezzen. Azt olvasta, ilyenkor ez a szok�s, azonban nem tudta meg�llap�tani, mennyire lehet szem�lyesked� Georggal, vagy hogy hol van az a hat�r, ahol nem mehet tov�bb. Honnan fogja tudni?

-Ja… - b�lintott.

Bill csak elismer�en b�lintott, de hamar meg�llap�totta, hogy pontosan itt van az a hat�r.

-J�l pakolok, b�rmit �ssze tudok pakolni neked ak�r egy gyuf�sdobozba is! De tudok s�tni �s…

Tudok f�zni! A meccs ut�n s�thetn�k is neked valamit…

-M�rmint nek�nk! – eml�keztette Geot, hogy hab�r �tmenetileg elhagyta a szob�t, Tom m�g mindig a vil�gon van.

-Igen, persze… - mondta majd fel�llt, �s egy l�p�st k�zelebb ment Billhez, aki szint�n l�pett egyet, mire „�sszefutott” az ajt�val az ajt�hoz. – A b�ty�d r�m hozza a fr�szt, nem tudom, mi lehet a baja, ellenben neked b�rom a fejed!

Bill hirtelen nem tudta, hogy ez most b�k akart- e lenni, minden esetre egy b�lint�ssal d�jazta, majd amikor Geo m�g k�zelebb j�tt, �gy �rezte musz�j visszanyernie a marad�k b�tors�g�t.

-Tom mindj�rt visszaj�n – mondta, mire Georg el�sz�r csak elmosolyodott, majd felnevetett.

-Mit hiszel, meg akarlak er�szakolni?

-Ezzel a tekintettel… - mormogta, majd amint kimondta, elsz�gyellte mag�t.

Geo �jra felnevetett, majd v�g�l meg�llt k�zvetlen�l el�tte �s �t�lelte, mire Bill enyh�n sz�lva nem tudott mit reag�lni, lefagyott. Geo el sem engedte, am�g Tom be nem l�pett a szob�ba �s le nem r�ntotta r�la.

-H�j! – �llt Billel szembe, �s maga fel� ford�totta a fej�t, mert mag�t�l tudta, hogy nem fog megmozdulni. –Vegy�l m�ly leveg�t! J�, most pedig sz�pen nyugodj le, v�ge! Nem fog k�zel j�nni, csak �n vagyok itt, engem n�zz, ok�?

Geo csak a szoba k�zep�r�l figyelte, ahogy Tom sz�p lassan visszahozza Billt a sokkos �llapotb�l, majd elk�ldi a szob�j�ba.

-Menj, pihenj egy kicsit! A meccs el�tt higgadtnak kell lenned – mondta, majd a sz�tlann� v�lt Billt kil�kd�ste az ajt�n, majd miut�n �gy t�nt innent�l eltal�l az ajtaj�ig, becsukta ut�na.

-�n csak meg�leltem… - mondta v�dekez�sk�pp Georg. �szint�n, nem nagyon �rtette mi t�rt�nt.

-Tudom – s�hajtotta Tom, majd Georg fel� fordult, aki m�g ilyen s�t�t tekintetet tal�n �let�ben nem l�tott. – De ne ism�teld meg t�bbet! Nem �rhetsz hozz�, �rted?

-De mi�rt nem? – k�rdezte, de hirtelen elbizonytalanodott.

-Az nem r�d tartozik – k�z�lte hidegen, majd a l�b�val Geo fel� l�kte a sz�ket, amit felhozott a konyh�b�l. P�r pillanatig t�tov�n �llt, majd �gy d�nt�tt ink�bb nem k�rdez�sk�dik, �s folytatta a pakol�st.

                -F�l �ra – eml�keztette Moe Olivi�t, aki term�szetesen a g�p el�tt �lve tiszt�ban volt az id�vel, de nem is Moe lenne, ha nem k�z�ln� az egy�rtelm�t.

-Akkor �sszeszedem �ket TS- en…

A Team Speak szob�jukban m�r mind �sszegy�ltek, csup�n Olivia, mint admin, mindenkit len�m�tott, amit most viszont feloldott.

-Mindenki hall?

V�laszul n�gy igen �rkezett.

-Ok�, akkor megk�rdezem, hogy ugye mindenki bel�pett a LoL- ba?

-Nekem m�g patch- el, de mindj�rt v�gez… - mondta Gustav.

-Hol tart?

-98%.

-Akkor j� – mondta. – Mindenki tudja a hely�t?

-Top – mondta vid�man Bill.

-Mid.

-Top.

-Mid – morogta Tom. Nem �rtette, mi�rt kell ilyen sz�npadiasan viselkedni, ez csak egy egyszer� meccs.

-�S bot – fejezte be Olivia. – Akkor megk�rdezn�m, ki milyen karakterrel j�n.

-�n Catelyn- re gondoltam – mondta Bill.

-Ha te carry- zel, akkor leszek support – sz�lalt meg Gustav. – Sona.

-Skinnnel?

-Persze – morogta szarkasztikusan. – Nem…

-Tom, te mit hozol? – k�rdezte Georg. Nem fordult el a monitort�l, annak ellen�re, hogy egy szob�ban �ltek.

-Talon.

-Akkor �n hozom Braum- ot…

-Biztos j� k�t DPS egy helyre? – bizonytalankodott Olivia.

-Midre j�…

-Igaz.

-M�g f�l �ra van h�tra – s�hajtotta Olivia. – Addig mi legyen?

-K�sz a patchel�s! – jelentette be Gus. – Nem j�tszunk addig egy meccset?

-Nincs kedvem… Mindenkinek szabad foglalkoz�s, �s t�z perccel el�tte legyetek itt!

-Ok�.

-Ok�.

-Rendben – mondta Gus is, majd megjelent n�gy ’Disconnected from your channel’ felirat. Tom szok�s szerint nem k�sz�nt el.

-�s most? – k�rdezte Moe. – Mit csin�ljunk?

-�n elmegyek a h�ts�kertbe – mondta Liv, majd egy m�ly s�hajjal fel�llt a sz�k�b�l, �s m�r �pp indult volna, amikor megcs�rrent a mobilja.

’Tom h�v’

K�romkodott egy sort mag�ban, majd lehalk�totta a mobilt �s az �gyra haj�totta Moe mell�.

-Mi�rt nem veszed fel?

-Most nincs kedvem besz�lni vele – morogta, majd becsapta maga m�g�tt az ajt�t, de a l�ny addigra m�r a folyos�n volt �s mellette s�t�lt.

-De mi�rt?

-Egyszer�en nem tud nem olyant mondani vagy nem �gy besz�lni, hogy felh�zzam magam. Ha nagyon fontos, �gy is sz�v� teszi k�s�bb, am�gy meg koncentr�lni szeretn�k, �s csak eltereln� a figyelmemet – magyar�zta, �s er�sen rem�nykedett abban, hogy Moe be�ri ennyi inform�ci�val �s az ajt�ban visszafordult, de tov�bb k�vette.

-�s ha m�g meccs el�tt kellene valamit elint�zni?

-Nem �rdekel, csin�lja meg �. De mi�rt �rdekel ez t�ged ennyire? – k�rdezte idegesen.

-Nem tudom, csak szerintem fel k�ne venned… - javasolta, majd megtorpant. – Viszont enn�l tov�bb nem mehetek.

-Tudom. Meg�rtem – s�hajtotta Liv, majd halv�nyan elmosolyodott �s b�cs�k�nt intett neki. – Majd megyek, nem leszek ott sok�ig.

-Aj�nlom is! - b�k�tt fel� az ujj�val figyelmeztet�en, majd elt�nt.

                -Nem veszi fel – jelentette be Tom az egy�rtelm�t, miut�n egy s�hajjal emelte el a f�l�t�l a k�sz�l�ket. Bill nem sz�lt hozz� semmit, csak kiss� csal�dott tekintettel visszafordult a monitorhoz. – Mi az?

-Csak gondolkodom… - mondta.

-�s… min? – tudakozott tov�bb, egyszer�en nem b�rta, amikor Bill nem mond el valamit.

-Csak… Igaz�b�l nem is annyira fontos – pr�b�lkozott, de amint Tom ijeszt�en �sszesz�k�tette a szemeit, jobbnak l�tta, ha folytatja. – Csak, hogy ennek van- e k�ze ahhoz, ami�rt Olivia elrohant, amikor el�sz�r volt itt. De teljesen biztos, hogy nincs, csak belek�pzelem…

-Val�sz�n�leg nincs – mondta, majd kiss� megnyugodva h�trad�lt a sz�k�ben. – Hab�r nem lehet�nk teljesen biztosak… M�g mindig ezen agyalsz?

-Nem tudom kiverni a fejemb�l – mondta a szem�ld�k�t r�ncolva, k�zben teljess�ggel ignor�lva, hogy Geo is hallgatja �ket.

-Egyszer�en ne gondolj r�!

-K�nny� azt mondani – mormogta mag�ban, �s ezzel be is szerette volna fejezni na besz�lget�st, azonban Tom nem hagyta annyiban.

-Mi�rt �rdekel ez ennyire, m�g mindig nem �rtem.

-�n sem, csak… Egyszer�en rossz �rz�sem van, ha erre gondolok. Meg azt�n...

-Mi? – k�rdezte Tom. Eddig nem tulajdon�tott t�l nagy jelent�s�get ennek, de ahogy ott �s akkor jobban megn�zte Bill tekintet�t, kezdte �rdekelni a dolog. Ritk�n l�tta ennyire fesz�ltnek valami miatt, f�leg ilyen apr�s�gok miatt. Meg azt�n valahol egy kicsit �t is �rdekelte, mit�l �s mi�rt fakadt s�rva �s rohant el a l�ny…

-Lehet, hogy csak k�pzel�d�m, vagy v�letlen, de Olivia az�ta nem n�z a szemembe. Eln�z mellettem, vagy nem fel�m besz�l, hanem m�st n�z, mondjuk a padl�t – a l�nyeg, hogy ker�li a tekintetem. Furcsa ez az eg�sz…

-Lehet, hogy eml�kezteted valakire? – gondolkodott Tom. – Egy r�gi bar�tra, vagy meghalt csal�dtagra…

-Olivi�nak… Van egy testv�re, nem? – jutott hirtelen Bill esz�be.

Egy l�ny, aki egy �vvel fiatalabb csak. Hossz�, s�t�tbarna hajjal, mint amilyen Livnek is van eredetileg. �s egy f�l fejjel alacsonyabb a n�v�r�n�l. Legal�bbis Bill �gy eml�kezett r� arr�l az egy alkalomr�l, amikor �l�ben is l�tta. Olivi�t v�rta az iskola kapuj�ban, �s amikor megl�tta �t �s Tomot – mintha csak r�gi ismer�s�k lettek volna – elmosolyodott �s heves integet�s k�zben k�sz�nt. �k csak b�tortalanul visszaintettek, �s elsiettek, miel�tt Olivia is oda�rt volna, f�leg Tom miatt…

Ut�na m�r nem nagyon tal�lkozott vele, �s szinte teljesen el is felejtette az esetet. �vek m�lva most jutott el�sz�r esz�be, de ak�r mennyire is er�lk�d�tt, a neve �s az arca nem jutott esz�be.

-Csak volt – mondta Tom. – Tavaly meghalt.

-Mi? Hogyan? – Billt meglepte a h�r.

-Nem tudom – r�ntott v�llat, majd Georg fel� fordult, v�rva, h�tha � tud valamit, elv�gre jobban ismeri Olivi�t, mint �k.

-Ne n�zzetek r�m, nekem sem mondott semmit – emelte fel v�dekez�n a kezeit. – De szerintem ne nagyon feszegess�tek el�tte a t�m�t, el�gg� �rz�keny erre…

-Ok� – b�lintott Bill. – V�rj, nem tudod mi volt a neve?

-Moe, �s a vezet�kneve Sakura, mint Olivi�nak – Geo- nak nem volt t�bb hozz�f�znival�ja, Bill egyb�l visszafordult a monitorj�hoz �s vadul p�ty�gni kezdett valamit, Tom pedig egyszer�en nem �rtette tov�bbra sem, mi�rt olyan fontos ez.

                Gustav aknakeres�z�tt, mik�zben telt az id�.

                Becsukta maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t, de furcsa m�d Moe nem az �gy�n �lt szok�s szerint, hanem a laptop el�tti sz�kben foglalt helyez. A cip�it levette, zoknit pedig szok�s szerint nem viselt. Felh�zott l�bakkal �lt, �s a j�t�k nyitva hagyott ablak�t tanulm�nyozta. A haja h�tul volt �sszefonva, �s a feh�rnem�k�n k�v�l egy hossz�, kiny�tt p�l�t viselt. Mondjuk nehezen viselte a meleget, �gy �rthet�, hogy est�re nem h�zott fel m�g csak r�vidgaty�t sem.

Amint �szrevette, hogy Olivia visszat�rt, kiugrott a sz�k�b�l �s elt�nt, majd �jra megjelent az �gyon terpeszkedve.

-Na, hogy ment? – k�rdezte, mintha t�nyleg �rdekelte volna.

-Hogy ment volna… - s�hajtotta Liv, majd vissza�lt a sz�k�be. – Szerinted t�nyleg meghallja valaki az im�kat?

-�n sosem hittem ebben – mondta Moe, mik�zben a plafonon lev� ventil�tor lass� forg�s�t kezdte k�vetni a szemeivel. – De ha te hiszel, akkor az j�.

-Mit�l j� nekem, hogy hiszek valamiben, ami lehet, hogy nem is l�tezik? – tette fel az ink�bb k�lt�inek sz�nt k�rd�st, �s nem sz�m�tott r�, hogy v�laszt is fog kapni.

-Azt mondj�k, a hit er�t ad sz�val, ha hiszel abban, hogy valaki meghallotta az im�idat, akkor beteljes�lnek – monologiz�lt Moe. – Meg azt�n, ha belegondolsz, ez az eg�sz vall�s dolog nem m�s, mint egy tudat alatti �nbizalom-n�vel�. Elhiszed, hogy valaki meghallgatta a k�r�sed, �s teljes�teni fogja, magyarul alapb�l �gy �llsz neki, hogy siker�lni fog.

Olivia hitetlenked� tekintettel fordult h�tra. – Ezt most komolyan te mondtad?

Moe a szemeit forgatta, majd egy lend�lettel fel�lt, �s Olivia szemeibe n�zett.

-N�ha �n is lehetek okos, nem? Csak mert fiatalabb vagyok, nem leszek automatikusan buta – magyar�zta, k�zben hevesen gesztikul�lva. A szemeiben ism�t ott volt, az a pajkos csillog�s, mint mindig, de amint megl�tta Liv visszaford�totta a tekintet�t a monitorhoz. Nem akart eml�kezni, �s ez a f�ny a szeme sark�ban csak mindig esz�be jutatta, hogy igaz�b�l egyed�l van. - H�rom, kett�, egy…

Megcs�rrent Olivia mobilja, a v�ltozatoss�g kedv��rt Tom nev�vel a kijelz�n.

-H�nyszor h�vott, am�g kint voltam? – k�rdezte.

-H�tszer biztosan, azt�n m�r nem sz�moltam – vigyorodott el g�nyosan a l�ny, majd felpattant �s Liv mell� �llt. – Vvvvvvvvvvvvvedd fel!

Olivia hezit�lt p�r pillanatig, majd egy morcos, belet�r�d� s�hajjal elh�zta az ujj�t a k�perny�n.

-Mi van? – morgott bele.

-H�t �gy kell �dv�z�lni egy bar�tot? – k�rdezte Tom �lmeglepetten.

-Ny�gd m�r ki mit akarsz! – k�ny�rg�tt neki, gyorsan t�l akart esni ezen.

-Rossz a kedved meccs el�tt? Nem j�, rontod a csapatmor�lt… - mondta rosszall�an.

-Az�rt rossz a kedvem, mert mindig felcseszed az agyam – fakadt ki Olivia, �s hab�r nem vette �szre, k�zben kiss� elpirult.

-Most nem is mondtam semmi b�nt�t, vagy mondtam? – Tom hangja ez�ttal kiss� komolyabb form�t �lt�tt, legal�bbis kev�sb� volt sz�rakozott.

-Most �pp nem, de �gy nagy �ltal�noss�gban igen.

-De ha most nem mondtam semmit, akkor feleslegesen m�rgel�dsz – Ezzel megfogta, �s m�g Moe is megjegyezte, hogy igaza van.

-Csak mond, hogy mi�rt h�vt�l – k�rte Olivia. Kezdett r�j�nni, hogy nincs m�r sz�ks�g b�nt� szavakra, el�g Tom hangj�t hallania �s m�ris elborul az agya.

-El�sz�r is, milyen karakterrel j�ssz?

-Ez t�nyleg ilyen l�tfontoss�g� k�rd�s, mikor t�z perc m�lva �gyis megtudn�d? – kiab�lt bele a vonalba Liv.

-Nyugi! – morgott Tom. – Ha nem akarod, ne mondd el, basszus…

-Ahry- val…

-Neh�z volt? – k�rdezte g�nyos, unott hangnemben. – M�sodszor, sz�lni akartam, hogy nagyj�b�l a h�szadik percig egyed�l leszel boton, de nem megy�nk le seg�teni, sz�val haladj olyan gyorsan, amennyire csak tudsz!

-�s… Ez hogyan? �s mi�rt mobilon kell ezt megbesz�lni?

-Kijelentkezt�l TS- r�l, eml�kszel? – eml�keztette Tom, majd folytatta. – A l�nyeg, hogy amint letelik ez a bizonyos id�, megjelenik n�lad egy carry egy support- tal. �gy k�sz�lj! Haladj el�re gyorsan, �s tankos�tsd magad!

-Honnan tudod ezeket?

-Billel ut�naj�rtunk ennek a csapatnak kicsit… - utalgatott a raszta, de ennyi �pp el�g is volt, hogy Liv meg�rtse. Megfigyelt�k a strat�gi�jukat, �s Bill el�re kital�lta, mikor mit kell l�pni�k majd.

-�gyes – jegyezte meg dics�retk�nt. – Akkor?

-Kezd�dhet a j�t�k!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.