-Szia – suttogta Tom, amikor kinyitotta a szem�t. Vele szemben fek�dt, nem �lelte vagy karolta �t, csak fek�dt �s a szem�be n�zett, de Billnek egyenl�re ez is el�g volt. – Fel�bresztettelek?

-�h, alszom, nem l�tod? – mondta szarkasztikusan, majd sz�npadiasan horkolni kezdett.

-Buta – Tom homlokon p�ck�lte, ami f�jt, de tudta, hogy nem sz�nd�kosan akart neki f�jdalmat okozni. Ezt am�gy is tudat�ra adta m�lt �jjel…

-Mit fogunk ma csin�lni? – k�rdezte Bill, miut�n kezdte megunni a farkasszemez�st.

-Te mondjuk befejezhetn�d a k�nyvet, m�g miel�tt megj�n a haverod – eml�keztette Tom, de miel�tt Billnek elp�rologhatott volna a j�kedve, �jra megsz�lalt. – De nehogy megint ezen kezdjen el j�rni az agyad! Ink�bb kelj�nk fel �s csin�lj reggelit – mondta, majd abban a pillanatban fel is �lt �s elkezdte �sszeszedni a ruh�it. – Lent v�rlak!

Bill �sszeszorult gyomorral n�zett ut�na, miut�n becsuk�dott az ajt�. Egy�ltal�n nem ilyen reggelre sz�m�tott az ut�n a csod�latos �jszaka ut�n. Azt v�rta, hogy Tom cs�kkal �breszti, hogy kedves lesz, vagy esetleg t�lc�n hozza fel a reggelit. Igaz�b�l be kellett vallania mag�nak, hogy az ut�bbit igaz�n nem v�rhatta el Tomt�l, de akkor is csal�dott volt. �gy viselkedett, mintha neki ez nem jelentett volna semmit.

V�g�l miut�n kiszomorkodta mag�t, fel�lt�z�tt �s les�t�lt a konyh�ba, ahol Tom m�r a laptopj�n p�ty�gve v�rta.

-Na, mit esz�nk? – k�rdezte an�lk�l, hogy r�n�zett volna.

-Melegszendvicsre gondoltam, ha megv�rod – mondta, mire Tom csak b�lintott �s tov�bb �rogatott valamit. Egy�ltal�n nem is foglalkozott Billel, aki ett�l csak m�g rosszabbul �rezte mag�t.

Miut�n elk�sz�lt a reggeli, Bill rakott mag�nak egy t�ny�rra kett�t, majd elindult vele ki a pavilonba.

-Hova m�sz? – sz�lt ut�na Tom.

-�rni – v�laszolta, majd �t k�zben a nappaliban lev� asztalr�l felkapta a f�zet�t. Odakint friss, d�lel�tti sz�l f�jt, de nem az az er�s fajta, hanem a kellemes. Ahogy le�lt a pavilonba k�rben�zett. A t�j m�g mindig sz�p volt, de valahogy elveszett a var�zsa. Lehet, hogy csak a rossz kedve miatt volt, de valahogy m�g Daisy jelenl�te sem tudta feldobni. A hatty� a t� k�zep�n �szk�lt �s �nmag�ban gy�ny�rk�d�tt a v�zt�k�rben.

-Tulajdonk�ppen mi a bajod?

Bill h�trafordult. Tom �llt m�g�tte.

-Mi?

-Olyan… Nem is tudom milyen vagy. Megb�ntottalak valamivel?

-Csak… Le�lsz? – k�rdezte. Tom kicsit b�tortalanul n�zett r�, majd v�g�l helyet foglalt mellette. -

K�rdezhetek valamit?

-Persze.

-Neked semmit sem jelentett a tegnap este? – Ezen r�g�dott, mi�ta felkeltek, �s hi�ba �rezte az er�s k�sztet�st, hogy ink�bb mag�ban tartsa ezt, nem b�rta.

Tom el�sz�r csak �rtetlen�l n�zett r�, majd f�lszegen elmosolyodott.

-De igen, jelentett – mondta.

-�s mennyit?

-Bill, csak lefek�dt�nk, ennyi – nevetett fel. Lehet, hogy � ezt sz�rakoztat�nak tal�lta, de Bill �gy �rezte, mintha egy vil�g t�rt volna benne �ssze.

-�rtem – mondta, majd bep�ccintette a toll�t �s a pap�rhoz fordult.

-Ennyi? – k�rdezte Tom.

-Ennyi – b�lintott. A m�sik ezut�n fel�llt �s elment, Bill pedig nem n�zte meg hov�. Legbel�l neki az elhangzott szavak m�st jelentettek, mint val�sz�n�leg Tomnak. A szemei el� kapta a tenyer�t, majd remegve kif�jta a leveg�t. Nagyj�b�l f�l �r�ig �lhetett �gy ott, t�tlen�l, majd �jra a pap�rlapot kezdte tanulm�nyozni. A tetej�n m�r elkezd�d�tt az �r�s, de a nagy r�sze �res volt. A t�rt�netb�l m�r nem kellett sok h�tra, �gy �jra felvette a tollat �s �rni kezdett. Ha m�st nem is, ezt j�l megcsin�lja ezen a szigeten.

-Hell�, Tom vagyok – intett a haj�b�l kisz�ll� sz�k�nek. Igaz�b�l kezet is ny�jtott volna, de amint v�gign�zett rajta, meggondolta mag�t. Arany l�nc l�gott a nyak�ban, med�l n�lk�l, t�rdgaty�t viselt �s az a tipikus hawaii, narancss�rga inget p�lmaf�kkal. Borzaszt�an festett, ahogy az aranyozott �r�j�r�l pr�b�lta leolvasni az id�t, de ink�bb nem f�z�tt hozz� megjegyz�st. Minden esetre neh�z volt elhinni, hogy Bill �s � bar�tok.

-Gustav Sch�fer – morogta emelt f�vel, majd odany�jtotta neki a b�r�ndj�t �s v�rta, hogy mutassa neki az utat. Tomnak v�g�l nem volt v�laszt�sa, hisz itt � az alkalmazott.

Ahogy a h�z �s a pavilon l�t�t�vols�gba ker�ltek, Bill alakja is kirajzol�dott, ahogy g�rnyedten �rja a sorokat a f�zet�be. A raszt�it az egyik oldalra s�p�rte, hogy ne meleg�ts�k annyira a h�t�t �s a nyak�t.

-Ezt vidd be, �n addig k�sz�n�k neki – morogta a parancsot a v�lla f�l�tt Tomnak, majd peckes l�ptekkel elindult a pavilon fel�. Tom legsz�vesebben torkon r�gta volna, �s nem engedte volna Bill k�zel�be, de nem tehetett semmit. Meg�g�rte, hogy kib�rja, de akkor is �tj�rta a d�h a test�t, ahogy az a f�rfi Bill v�ll�ra teszi a kez�t �s valami furcsa dum�val k�sz�nti. Bill felemelte r� a tekintet�t �s kedvesen k�sz�nt�tte, de Tom bel�tott a mosolya m�g�.

A k�vetkez� pillanatban Gustav megfordult �s intett Tomnak, hogy siessen bevinni a b�r�ndj�t, mire az csak k�romkodott mag�ban egy sort �s elindult. Legsz�vesebben csak bedobta volna a b�r�nd�t a nappali k�zep�re, de helyette le�ll�totta a kanap� mell�.

�jra a r�gi n�ta…

Ekkor kezdett r�j�nni, hogy Billel mennyire j� dolga volt. Kedves volt vele, enged�keny �s nem rabszolgak�nt tekintett Tomra.

-Ne viselkedj �gy vele! – k�rlelte Bill Gustavot.

-Mi�rt ne? Itt � az alkalmazott, nem? – n�zett r� sz�rakozottan a sz�ke.

-De igen, csak… Ez akkor is bunk�s�g!

-Bill, ez a munk�ja – eml�keztette Gustav. – Kiszolg�l minket. Vagy net�n beleszerett�l? – r�h�g�tt fel.

-Nem – s�t�tte le a szem�t Bill.

-Akkor meg? Ha azt akarod, hogy habos tort�t csin�ljon neked marcip�n p�lmaf�val a tetej�n, akkor meg kell csin�lnia…

Bill �sszer�ncolt szem�ld�kkel b�mult a t�rdeire. Persze, neheztelt Tomra – vir�gnyelven mondva – , de akkor sem viselkedhetett vele �gy. Elv�gre � is egy ember. Egy �l�l�ny, hi�ba ez a munk�ja. Ugyan azok, m�g ha t�rsadalmilag nem is. Ugyan �gy l�legeznek, esznek, alszanak, elf�radnak, s�rnak �s nevetnek.

-De akkor is, k�rlek, csak legy�l vele kedvesebb! – n�zett fel r� k�ny�rg�en Bill.

-Mihez k�pest? – r�h�g�tt fel.

-Gustav…

-J�l van, j�l van… - emelte fel a kezeit, majd a k�sz�l�ben lev� k�nyv fel� fordult. – Mennyi van eddig?

Bill felemelte a lapokat �s megp�rgette �ket, hogy Gustav l�ssa, nem csak lazs�lt az eddigi ittl�te alatt.

-Nem semmi – b�logatott elismer�en. – Mennyi kell m�g?

-Nem sok�ra k�sz – mondta.

-Az az…

-A haza�ton szerintem befejezem, ha nem ma…

-Mi? – n�zett r� �rtetlen tekintettel Gustav.

-Haza megyek – jelentette be Bill, mire a sz�k�nek elkerekedtek a szemei.

-Hogyhogy? �gy tudtam, m�g egy h�napig itt leszel…

-A k�nyvem k�sz. Mi�rt maradn�k? – k�rdezte ink�bb saj�t mag�t�l, mint Gustavt�l. – Holnap veled mehetn�k? Este �sszepakolok.

-�hm, persze, ha gondolod – mondta. L�tszott, hogy ezzel siker�lt �sszezavarnia, vagy legal�bbis meglepnie. Lehet, hogy mindkett�. – Az afro- cs�v�nak m�r sz�lt�l?

-Nem, de szeretn�m, ha te sem eml�ten�d neki a dolgot – k�rte Bill.

-H�t, rendben – mondta Gustav.

-Akkor megbesz�lt�k – mosolyodott el Bill, hab�r legink�bb s�rni t�madt volna kedve. – Menj�nk be, ok�? Nemsok�ra �gy is s�t�tedni fog…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.