-Nagyon csend van – jegyezte meg Tom. Lassan d�l volt. Bill �pp a g�zon fortyog� levest kavargatta, ami mell� spagettit csin�lt, Tom pedig a laptopj�n p�ty�g�tt.

-Aha – motyogta a raszta, majd mintha mi sem t�rt�nt volna, tov�bb kevergette a levest.

-�gy �rtem TE vagy csendes – mondta, majd felemelte a tekintet�t a k�perny�r�l. – Min gondolkozol ennyire?

-Csak… Mindegy – s�hajtott. Letette a fakanalat, majd r�rakta a fed�t a faz�kra �s le�lt Tommal szemben. – Mit csin�lsz?

-Csak n�zegetem, hogy mi �js�g ismer�seimmel – r�ntott v�llat. Egy darabig csak b�mult Bill m�ly, barna szemeibe, amikben ism�t semmi nyoma nem volt az el�bbi �rz�seknek, csak a vid�ms�g �s az �letkedv �radt bel�l�k. – Ugye nem fogod elmondani, hogy min gondolkodt�l az el�bb.

-Nem – r�zta meg a fej�t mosolyogva.

-K�s�bb sem?

-Hmm… Tal�n – d�nt�tte oldalra j�t�kosan a fej�t.

Tom ett�l teljesen �sszezavarodott. Az egyik pillanatban m�g a m�lyen a gondolataiba van mer�lve azt�n, mint akit fejbe v�gtak. Vajon megj�tsza, hogy ilyen vid�m? �s ha igen, vajon m�skor is j�tszotta m�r meg? Nem tudta pontosan mit reag�lhatna erre a viselked�sre, ez�rt ink�bb csak �rtetlen�l b�mult tov�bb, amit Bill �szre is vett.

-Mi az?

-Semmi, csak… olyan fur�n viselkedsz.

-Hogy �rted?

-�gy, hogy fur�n viselkedsz – mondta Tom, mire a fiatalabb csak a szem�t forgatta. �pp akart valamit mondani erre, amikor a nappaliban megsz�lalt a telefonja.

-Oh, biztos Gustav. Mindj�rt j�v�k! – intett, majd kirohant a konyh�b�l. Tom sz�ve a tork�ban dobogott, mik�zben lecsukta a laptopot �s Bill ut�n ment. M�ris megb�nta, hogy kinyomta a m�ltkor.

-Szia! – ki�ltott bele a telefonba, majd kicsit eltartotta a f�l�t�l. – Ok�, ha most nem s�ket�ltem meg, akkor soha nem is fogok – nevetett fel, majd lehuppant a kanap�ra. – J�l, �s te? … Mikor? … Nem volt nem fogadott h�v�som… �n nem… H�j, Gustav! Hall�! Hall�?

P�r pillanatig m�g �rtetlen�l meredt maga el�, majd ledobta a doh�nyz�asztalra a mobilt. – Lerakta.

-Mit mondott? – k�rdezte Tom, er�sen leplezett idegess�ggel a hangj�ban.

-Hogy tegnap este h�vott, �n meg kinyomtam – h�zta el a sz�j�t. – Biztos csak elment a t�rer� vagy a h�l�zat vagy mit tudom �n…

-�s most haragszik r�d?

-Gustav ilyen! El�gg� s�rt�d�keny �s hisztis – mondta sz�rakozottan. – Majd visszah�v k�s�bb.

-Ebben ilyen biztos vagy? – r�ncolta a szem�ld�k�t az m�sik.

-Aha – b�lintott. – M�r nagyon r�g�ta ismerem.

-Mi�ta?

-�vod�b�l – mondta. – Egyszer osztoznunk kellett a g�lyal�bakon, akkor bar�tkoztunk �ssze.

-�rtem, de… Hogy lehet a g�lyal�bakon osztozkodni? – r�h�g�tt fel Tom, ahogy elk�pzelte, amint Bill meg egy sz�ke sr�c – csak ennyit tudott r�la – egym�sba csimpaszkodva, f�l l�bbal a g�lyal�bon d�lnek �pp el a homokoz�ban.

-Nem akarod tudni – suttogta Bill, majd visszament a konyh�ba.

Eb�d ut�n Bill ki�lt a pavilonba �rni, ami Tom sz�m�ra csak annyit jelentett, hogy s�t�ted�sig ak�rmit csin�lhat. Ha d�mperrel hajtana v�gig a h�zon, Bill azt sem venn� �szre, de ha egy l�gy r�sz�ll az el�z� oldal sark�ra, akkor vil�gv�ge van…

Ami�rt hirtelen ilyen rengeteg szabadideje lett, nem is tudta mit csin�ljon, azt�n v�g�l megegyezett mag�val abban, hogy elmegy f�rdeni �s k�zben majd kital�lja. Ami igen hasznos is lett volna, ugyanis minimum 40 fok volt.

F�rd�s ut�n �gy d�nt�tt felmegy a padl�sra, ahol val�sz�n�leg m�g f�lledtebb �s melegebb a leveg�, de h�t ha egyszer ott vannak a j� cuccok…

Az emeleti folyos�ra �rve leh�zta a l�tr�t, majd felm�szott rajta. Odafent minden pontosan ugyan �gy volt, ahogy hagyta. Letakarva a por ellen mindenf�le nejlonnal �s zs�kokba rakva. �sszesen k�t ablak volt, amib�l az egyik gyakorlatilag csak egy lyuk volt a falban, mivel az �veg m�r az el�tt kit�rt, hogy Tom el�sz�r felfedezte. A m�sikon pedig akkora koszr�teg volt, hogy bel�lr�l barn�nak l�tszott, �s a f�nyt is kev�sb� engedte be.

Tom odas�t�lt a feh�r nejlonnal letakart padhoz. Ler�ntotta r�la a p�rv�d�t, majd egy zs�kb�l el�h�zott 3- 4 p�rn�t, amiket sz�pen elrendezgetett. Majd a padl�s egyik legh�ts� r�sz�b�l el�b�ny�szott egy git�rtokot, amiben ugyan �gy ott volt a git�r. Amikor el�sz�r megtal�lta csak elment mellette, de k�s�bb r�j�tt, hogy eg�sz j� id�t�lt�s, �s m�g szereti is csin�lni. Theodor m�g tan�totta is egy ideig, ami pont el�g volt arra, hogy ut�na m�r mag�t�l is tudjon tov�bb fejl�dni.

Egyes�vel behangolta a h�rokat, ami eltartott egy ideig, mivel szinte mindegyik l�gott. El�sz�r csak v�letlenszer�en pengetett akkordokat, majd elkezdett komplett dalokat j�tszani.

�lvezte. Mindenn�l jobban. Ha tehette volna ebb�l �lt volna meg. Tehets�ge volt hozz�, k�ts�gtelen�l, de a sz�lei sosem mentek volna bele. Ink�bb fizett�k volna �k az egyetemet, de semmik�pp sem hagyn�k, hogy a fiuk a zen�b�l �ljen meg.

-Mi a… ? – n�zett fel Bill a pap�rr�l, ami viszonylag el�g ritka, de most volt valami. Mintha egy git�rt hallana.

Letette a tollat �s a h�z fel� fordult, ahonnan a dal is sz�lt. Val�sz�n�leg Tom hallgat valamit, gondolta, majd visszafordult a f�zet�hez. Viszont p�r percen bel�l r� kellett j�nnie, hogy Tom az, aki a dalokat j�tsza, ugyanis a dallam mell� t�rsult egy el�g hangos d�dol�s is.

-Ezt nem l�ttam j�nni – mondta elismer�en b�logatva. – M�rmint, j�l j�tszik. Nagyon j�l! Te, ezt megn�zem!

Egy l�bon ugr�lva bevitte a f�zet�t a h�zba, majd letette a kanap�ra. A dal m�g sz�lt, ez�rt val�sz�n�leg Tom nem vette �szre. A l�pcs�n felfel� m�r seggen cs�szva ment, az l�tr�n�l pedig megoldotta egy l�bon is. Odafent szerencs�re Tom f�lig meddig h�ttal �lt a felj�r�nak, �gy Bill s�nt�tva, de oda tudott menni m�g�. L�tszott, hogy teljesen elmer�l a dalban �s nem zavarja semmi. Ha �gne a h�z, sem hagyn� abba, gondolta Bill. A d�dolt dallam szinte teljesen �sszhangban volt a dallal, csak h�t… Tom jobban teszi, ha git�rozik, az �nekl�st pedig valaki m�sra hagyja.

Amint a v�ge lett a dalnak, Tom h�trad�lt a padon �s el�gedetten fels�hajtott.

-Nagyon �gyes vagy – sz�lalt meg m�g�tte Bill, amit�l �sszerezzent. A pad t�ml�j�ba kapaszkodva �llt egy l�bon.

-�lj le! Ne er�ltesd a l�bad! – h�z�dott arr�bb, hogy le tudjon �lni a m�sik. – Am�gy k�sz.

-Mi�ta git�rozol?

-P�r �ve.

-�s ezt a dalt te �rtad? – k�rdezte.

-Ja…

-�s sz�veg is van hozz�? – vigyorgott sokat sejtet�en Bill.

-Pr�b�lkoztam sz�veget �rni, de nem ment. Sosem tudtam verset �rni, dalsz�veget meg m�g annyira sem. Er�lk�dtem, de nem igaz�n j�tt �ssze semmi �rtelmes – h�zta el a sz�j�t.

-H�t, �n sem k�lt� vagyok – kezdte Bill. – De megpr�b�lhatok �rni valamit.

-�h, nem kell… - mosolyodott el Tom. – Ezek a dalok nem �rnek meg ennyi munk�t.

-Ezek j� dalok, csak ki kell dolgozni �ket – mondta, majd a t�rd�re csapott. – Van valahol pap�r �s valami �r�eszk�z?

-Mindj�rt j�v�k – nevetett fel Tom, majd lement a dolgoz�szob�ba. Egy �res f�zettel, ceruz�val �s tollal a kez�ben t�rt vissza.

Nagyj�b�l egy k�t �r�ig vesz�dtek egy dallal, aminek v�g�l a refr�nje �s az egyik verz�je lett k�sz. Hab�r Tom tiltakozott, Bill eld�nt�tte, hogy holnap befejezik a dalt. Hab�r amennyire a f�l�be m�szott a dallam lehet, hogy k�s�bb egyed�l is befejezi…

Estefel� j�tt egy r�videbb ny�ri z�por, ami bevert a teraszra �s a pavilonba is, �gy Bill k�nytelen volt a dolgoz�szob�ban �rni. A mobilj�t is maga mell� rakta, ami eg�sz nap meg sem mukkant. El�sz�r arra gyanakodott, hogy valami baja van, ez�rt t�bbsz�r is �jraind�totta, de semmi. Gustav nem kereste. Lehet, hogy most jobban megs�rt�d�tt?

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.