Bill vagy fél órán át írta, ami csak eszébe jutott, majd írta egy kicsit a regényét – visszahozta a lemaradást, amit a szétszóródott lapok okoztak –, majd lefeküdt aludni.

Másnap reggel, amikor Tom felkelt, leballagott a konyhába annak reményében, hogy a mindig jó kedvű Bill ott fog állni vagy ülni a kezében két tányér reggelivel. Amikor viszont belépett a konyhába, csalódnia kellett. Halk léptekkel felosont a raszta szobájának ajtaja elé és hallgatózott. Nem hallott semmit, ezért benyitott. Odabent Bill feküdt az ágyon a tegnapi ruháiban. A földön a spirálfüzet, amibe írt, valamint az asztalán volt egy kettétépett lap. Tom odalépett, felkapta a két fecnit és már épp dobta volna ki a kukába, amikor meglátta rajta a saját nevét. Amint jobban megnézte, többször is szerepelt az írásban.

Anélkül, hogy felébresztette volna Billt, kisettenkedett a szobából és a teraszon ülve elkezdte olvasgatni az irományt. Először csak mosolygott a kusza, mégis megérthető gondolatokon – közben eltűnődött, hogy Bill regénye is ilyenek lehetnek- e –, de ahogy haladt előre, egyre csak komorabb tekintet ült az arcára.

Bill nyújtózkodott egyet, majd átfordult a hátára és nyögések közepette felült. Egy darabig csak próbálta összerakni a dolgokat, amik a fejében kavarogtak, majd lomha mozdulatokkal felállt. A füzetét visszarakta a ládájába, majd elindult a konyhába. Enyhe kárörömmel tapasztalta, hogy Tom még nincs ott, így a lehető legkisebb zajt csapva elkezdett reggelit csinálni. Bedobott két barna kenyeret a pirítóba, majd elővette a vajat. Miközben azon gondolkodott, hogy melyik lekvárt vegye elő, léptek zajára lett figyelmes maga mögött. Gyorsan megpördült, mire Tommal találkozott össze a tekintetük.

-Jó reggelt! – mondta mosolyogva Bill. Próbált nem gondolni a tegnap estére. Bármi is bántja Tomot, úgy tűnik még nem áll készen arra, hogy beszéljen róla. Márpedig, ha nem akar beszélni róla, akkor egyelőre csak kerülni fogják a témát. Senkinek sem lenne jó, ha erőszakoskodna…

 -Szia – mondta Tom, majd lesütötte a fejét és leült az asztalhoz.

-Pirítóst csinálok – jelentette be Bill. Tom nem szólt semmit, ami kifejezetten furcsa volt. – Milyen lekvárt kérsz hozzá?

A fonatos csak rántott egyet a vállán, mire Billben újra kezdett körvonalazódni, hogy min is akadt ki múlt éjszaka.

-Rebarbarás jó? – kérdezte, mire csak egy apró bólintás volt a válasz.

Ezek után nem szóltak egymáshoz. Tom lehajtott fejjel bámulta az asztalt, Bill pedig kente a pirítósokat. Az egyetlen mondat, ami még elhagyta a szájukat, az egy- egy „Jó étvágyat!” volt.

Az időre való tekintettel aznap kihagyták az ebédet. Bill kihasználta a napsütést és – immáron füzettel – kiment a pavilonba írni. Tom eközben ismét előkaparta a szekrényből a függőágyat. Kikötötte ugyan oda, majd hagyta, hogy a lágy, nyári szellő álomba ringassa a fák árnyékában.

Napok teltek el így. Szótlanul.

Bill csak írt, mivel mást nem nagyon tehetett. Kitartott azon meglátása mellett, hogy majd ha Tom beszélni akar, akkor odajön hozzá.

És Tom? Hát, ő többnyire kerülte Billt. Már a reggelijét is a szobájában fogyasztotta el, a vacsorával együtt. Ebédelni pedig direkt később ment le. De nem csak az étkezésekkel volt ez így. Ha összefutottal a házban, Tom irányt váltott és amilyen gyorsan csak tudott, eltűnt.

Már a negyedik napja ment ez az őrület, amikor is Bill a pavilonban ülve hirtelen becsapta a füzetét. Jelentősen előre haladt a történetben, így arra gondolt tart egy kis szünetet. Amilyen gyorsan csak tudta, felvitte a ládájába füzetét, majd megkereste Tomot. Szokásától eltérően most nem a függőágyban volt, hanem a tóban fürdött. Nem volt rajta póló, csak egy boxer.

Bill egy darabig csak figyelte. Néha lemerült, néha pedig a víz felszínén úszott. Amikor sekélyebb részhez ért, a lábára állt egy kicsit, hogy pihenjen. Ilyenkor láthatóvá vált kidolgozott, izmos felsőteste, amin kínzóan lassan folytak végig a vízcseppek.

Billnek komoly erőfeszítésekbe került, hogy le tudja venni a szemét róla, majd újra elindult a tó felé. Tom épp lebukott a víz alá, amikor odaért, és ezért hálát adott a fentieknek. Gyorsan ledobálta magáról a ruháit és ő is csak a boxerét hagyta magán. Gyors, de finom és kecses léptekkel csörtetett bele a vízbe, majd beúszott a nádasok takarásába. Várt.

Amikor Tom ismét előbukott, Bill mély levegőt vett és lemerült a víz alá. Nagyjából tudta csak, hogy merre kell úsznia, de végül meglátta őt. Lassan közelebb úszott, majd megragadta Tom bokáját és felrántotta a víz fölé, mire a srác hátrabukott. Kétségbeesett mozdulatokkal kalimpálta vissza magát a normális helyzetébe. Miközben az orrából próbálta kifújni a vizet, Bill kijjebb úszott, ahol leért a lába. Visszatekintett Tomra, aki eközben dühös pillantásokkal kereste a tekintetét.

-Nem tudnál csak egy kicsit egyedül hagyni? – kiáltott rá, mire Bill csak összerezzent.

-Az elmúlt négy napban végig egyedül hagytalak – kiáltott vissza.

-Nem igaz! – mondta Tom, majd közelebb úszott Billhez. – Idebent nem – bökött a homlokára.

-Ezt hogy érted?

-Egész végig a leveled járt a fejemben… - mondta, mire Bill arckifejezése hirtelen változott meg.

-Te elolvastad a levelet, amit írtam? – kiáltott rá. – Azt széttéptem. Ki akartam dobni. Nem szabadott volna elolvasnod!

-Csak ott volt az asztalon és megláttam benne a nevem…

-Az egészet elolvastad? – sziszegte Bill, mire csak egy félénk bólintást kapott. – Remek…

Egy morgással elindult a pert felé. Amint kimászott összekapta a ruháit és öltözködni kezdett. Tom megbűvölve figyelte, ahogy kivételesen fehér bőrén meg- megcsillannak a vízcseppek. Vizes rasztáit hátulról világította meg a délutáni nap fénye, a csípőjén pedig ott volt egy fekete csillagtetoválás.

Akármennyire is félt attól, hogy megismétlődik a múlt, Bill után indult. A srác épp belebújt a pólójába és amint meglátta, hogy Tom közelít felé, hagyta a cipőit és elindult a ház felé.

-Várj! – kiáltott utána.

-Mégis mire? – morogta. Amint megfordult Tom állt előtte. Nem hagyott időt Billnek. Megragadta a vállait, közelebb húzta magához és összeérintette a homlokukat.

-Rám – suttogta, majd gyorsan, mégis lágyan odatapasztotta az ajkait Billéhez.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.