Bill ledobta a törülközőt a fűbe, majd csak nézte, ahogy Tom papírtól papírig úszik a tóban. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy önszántából ezt teszi.
Amikor Tom egy kicsit sekélyebb részhez ért, felállt a vízben és kilátszott a vizes felsőteste.
-De izmos… - suttogta magának, miközben tátva maradt a szája. Elbűvölte a látvány, amint Tom lihegve néz végig a tavon, hogy hol van még összeszednivaló. Amikor Bill felé pillantott elvigyorodott, amitől a fiatalabb egy pillanatra lesütötte a szemeit. De nem bírt nem visszanézni.
Pár perc múlva Tom lassú léptekkel sétált ki a tóból, kezében ázott, rongyos papírokkal.
-Ennyit tudtam összeszedni – mondta lihegve. – Mit csinálsz?
-Nem akarom, hogy megfázz! – motyogta Bill, miközben a törülközővel betakarta Tomot.
-De nincs hideg, nem fázom – röhögte.
-Nem fázni, megfázni!
Tom ekkor megfordult, erősen megszorította Bill csuklóját és egészen a térdig érő vízig húzta magával, ahol erősen lenyomta a víz alá és egy darabig ott tartotta. Amikor a raszta kibukott a víz alól, levegőért kapkodott.
-Barom – köhögte, miközben az orrába ment vizet próbálta meg kifújni. Tom csak torkaszakadtából röhögött.
-Mi az? Hideg a víz?
-Nem vicces – mérgelődött, majd elindult kifelé, de Tom megragadta a karját és visszarántotta. Pár pillanatig komoly tekintettel néztek egymásra, majd mindketten felnevettek. Először Bill fröcskölte le Tomot, majd oda- vissza. Egészen addig folytatták egymás locsolását és vízbe dobálását – habár az utóbbit leginkább csak Tom csinálta Billel –, amíg be nem sötétedett. Akkor kiszaladtak a partra, megtörülköztek, majd röhögve sétáltak vissza a házba.
-Borzalmasan festesz – lökte vállba a fiatalabbat, aki ettől majdnem elesett.
-Te meg… - kezdett bele, de úgy döntött inkább nem folytatja. Ahogy végignézett Tomon nem talált rajta semmi kifogásolhatót.
-Mi?
-Semmi – legyintett Bill, majd lesütötte a tekintetét, hogy ne látszódjon, ahogy elpirult.
Miután lezuhanyozott és átöltözött, Bill kiterítette az ázott lapokat a konyhaasztalra. Az írás teljesen elmosódott mindegyiken. Felesleges lett volna megszárítani őket.
Nagyot sóhajtva összegyűrte papírokat, majd kidobta a kukába. Ahogy megfordult, ijedtében felkiáltott.
-Mi a frászért mászkálsz ilyen rohadt halkan?
-És te miért ordibálsz? Nem vagyok süket – morogta Tom, majd majdnem fellökve Billt, benyomult a konyhába.
-Oké, elmondanád, hogy mik ezek a hirtelen hangulatingadozásaid? – förmedt rá.
-Szar kedvem van és kész – mordult rá Tom, majd kinyitotta az ablakot és elviharzott.
-De valami csak kiváltotta… - futott utána Bill. Egészen a szobájáig követte, ahol Tom majdnem, hogy arcon csapta az ajtóval.
-Lenyugodnál? Segíteni szeretnék…
-Miért? Nem is ismersz – kiáltotta ki Tom.
-De meg szeretnélek ismerni!
-Hagyj békén, jó?
Ezután Bill kicsit hátrahőkölt, majd egy morgással otthagyta az ajtót és átcsörtetett a saját szobájába. Hisztisen bevágta maga után az ajtót – mint egy tizenéves kislány, gondolta –, majd elővett egy lapot és elkezdte leírni az aznap történteket, átszőve egy történetbe. Más szereplőkkel, más helyszínnel, más idővel és más szituációval, de a lényeg ugyan az volt…
Egy darabig a plafont bámulva feküdt az ágyán, majd forgolódott egy darabig, aztán újra hanyatt terült el. Nem akarta, hogy újra megismétlődjön ugyan az. Márpedig Billnek pontosan ugyan olyan szeretni való természete volt. De nem teheti ezt. Nem bírná újra elviselni…
„-Tom? Odabent vagy? – kopogtatott az ajtón Georg, de nem jött válasz. – Csak el akartam búcsúzni…
-Már elbúcsúztál – morogta.
-De nem tudtam befejezni, mert leléptél. Emlékszel?
-Igen, okkal!
-És mégis mi volt az az ok? – dőlt az ajtónak a srác.
-Csak menj haza és kész! – mondta. – Mindenkinek jobb lesz…
-Tom, én maradnék, ha tudnék, hidd el! Csak…
-Csak, mi? – förmedt rá.
-Tudod mit? Felesleges veled beszélni! Felejtsd el az egészet. Mindent, ami köztünk volt, ha neked ettől jobb – sziszegte. – Én hazamentem. Szia!
A függönyön keresztül Tom még látta, ahogy a taxi elhajt Georg- gal.”
Nem, ezt nem bírná ki még egyszer. Azt a hetekig tartó magányérzetet...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó