Bill leparkolt egy piros kocsi mellé, majd leállította a motort és kinézett a kocsi sötétített ablakán. A kikötő szinte teljesen üres volt. Csupán pár munkás és egy furcsa páros volt ott. Az említett páros egy középkorú nőből és egy fiatal férfiból állt. A nő vörösbor színű ruhában állt, és egy újsággal legyezte magát. Hosszú, göndör, sötét barna haja magas kontyba volt kötve, maga a nő pedig nem volt túl magas. A mellette álló férfi csak egy kicsit lehetett alacsonyabb, mint Bill, ha nem volt ugyan akkora. Sötét haja fonatokban lógott. Egy fehér, rövid ujjú pólót és térdnadrágot viselt. Valószínűleg mást húzott volna fel, ha nem lenne ilyen meleg, gondolta Bill. Ő maga egy fekete trikóban és egy farmer rövidnadrágban volt, a kocsiban pedig ment a lég kondi, de még így is majdnem megfőtt odabent. Rasztáit összekötötte hátul, de a haja tövénél már ragadt minden az izzadtságtól. Minden esetre muszáj volt kiszállnia…

-Öhm… Agata? – nézett kissé bizalmatlan tekintettel a nőre Tom.

-Igen? – fordult felé, közben még mindig magát legyezgetve a tegnapi újsággal.

-Nem azt mondtad, hogy Billnek hívják és hogy pasi?

-De, miért? – pislogott a nő.

-Odanézz! – mutatott a nemrég leparkolt telepjáró felé, amiből egy rendkívül vékony, hosszú, raszta hajú alak lépett ki. Napszemüveget viselt, ami nem is lett volna feltűnő, mert Tomnak is volt – csak beleejtette a vízbe –, de a srácon két- három nyaklánc is volt és megszámolhatatlan mennyiségű karkötő. Amint meglátta őket elmosolyodott, integetni kezdett, majd gyors léptekkel megindult feléjük.

-Szia – kiáltott feléje Agata, majd visszafordult Tomhoz. – Légy vele kedves!

-Nem ígérek semmit –morogta, de nem mondhatott többet, mivel Bill odaért hozzájuk.

-Jó napot, Bill Kaulitz – nyújtotta a kezét Agata felé, majd mosolyogva kezet rázott vele. – Önnel beszéltem telefonon?

-Igen – bólintott Agata. – Bill, ő itt Tom – mutatott a mellette álló férfira. – Ő fog neked segíteni, amíg itt vagy. Reggelre ott lesz nálad. Főz, takarít, bevásárol, és megtesz mindent, hogy boldogulhass.

-Köszönöm, de… tud németül? – mutatott Tomra ügyetlenül.

-Igen, tud – morogta Tom, ingerült pillantásokat vetve az előtte álló fekete hajúra.

-Ne haragudj! – fordult felé Bill és már nyújtotta is a kezét. – Bill Kaulitz.

-Nem vagyok süket – vágta zsebre a kezét Tom, mire Billnek lehervadt a mosolya. – Tom Trümper. És csak hogy elkerüljük a felesleges kérdezősködést, én is Németországból származom, úgyhogy igen, tudok németül annyira, mint te.

Bill nyelt egyet, majd bólintott. Kicsit megijedt a férfi heves válaszától. De miért? Elvégre neki kellene az ő kedvében járnia, elvégre ő a vendég, nem?

-Na, de szerintem ennyi elég is volt bemutatkozásnak – állt közéjük Agata, mielőtt még Tom nekiesik az írónak. Habár nem Tom volt az az agyatlan, verekedős, agresszív fajta, de jobb volt vele elővigyázatosnak lenni. – Pakoljuk fel a csomagjaidat a hajóra, és már mehettek is!

A férfi még vetett pár nem túl barátságos pillantást Billre, majd elindult, hogy átpakoljon mindent. A nap már elindult lefelé, és még sötétedés előtt ki kellett érniük a szigetre. A tervek szerint az első két napban Tom is ottmarad éjszakára, de csak amíg az új bérlő meg nem barátkozik a környezettel.

-Ha majd megismered, rájössz, hogy nem is olyan rossz – lökte oldalba Billt Agata, mikor az említett már hallótávolságon kívül volt. – Csak nem szereti az újdonságokat. Meg aztán elég pesszimista is szegény…

Bill sóhajtott. – Hát, rendben. Majd megpróbálok barátkozni vele. Van téma, amit kerülnöm kéne?

-Nem tudok róla – rántott vállat a nő. – De légy vele megértő. Elég hirtelenharagú lesz veled először. Majd ha megszok téged, kedvesebb lesz. Nagyon rendes fiú és szorgalmas. Az egyetemre gyűjt.

-Mi szeretne lenni?

-Kérdezd meg tőle! – mosolyodott el Agata.

Miután Tom intett, hogy felrakodott minden csomagot, Bill felegyensúlyozott a kis vitorlás fedélzetére, majd elbúcsúztak Agata- tól, aki megígérte, hogy majd meglátogatja Billt, majd kihasználva az átmeneti szelet, elindultak a szigetre.

Az út nagy része csendben telt. Bill egyik történetében szerepelt egy ilyen karakter, mint Tom, ezért tudta, hogyha zavarják koncentrálás közben, az nem segít rá a pozitív kapcsolat kialakítására.

Úgy tűnt a férfi örült Bill csendességének, ugyanis egyszer csak előre mutatott.

-Látod azt a kis földbuckát előttünk? – kiáltotta. Amit Tom földbuckának hívott, arra Bill inkább ráaggatta volna a „külön földrész” jelzőt. Egy jó nagy sziget volt, amit egy fasor szegélyezett. A fák fölött kikandikált egy háztető és annak mindkét kéménye. Mást nem igazán lehetett látni a fák takarása miatt.

-Jól néz ki – mosolyodott el Bill. A lemenő nap arany fénnyel világította meg a homokot a vízparton. Bill fejében már el is kezdtek pörögni a szavak, amik leírhatnák a látványt, de egyik sem igazán illett oda.

-Tök mindegy, hogy tetszik- e vagy sem – rántott vállat Tom. – Mert ez lesz az otthonod három hónapig.

Amint kikötötték a vitorlást az egyik fához egy borzalmasan hosszú kötéllel, fogták Bill csomagjait és elindultak a fák felé. Közvetlen út nem vezetett sehova, maximum valamiféle kitaposott ösvény volt imitt-amott. A fák közt átvágva Bill álla szabályosan leesett az ámulattól.

Egy hófehér deszkázott ház állt előtte. Kétemeletes volt, aranyos ablakokkal. Az átlagosnál kisebbek voltak, de nem voltak túl kicsik. Olyan… aranyosak. Volt egy terasz és egy kavicsos út vezetett egy szintén fehér körpavilonba, ahonnan tökéletesen be lehetett látni a ház mellett elterülő tavat. Az egész olyan békés volt és gyönyörű egyszerre.

-Ez a hely gyönyörű – mondta Bill, még mindig teljes ámulatba esve. Tom nem szólt semmit, csak ment tovább és a bejárati ajtóig meg sem állt. Ott elővett három ugyan olyan kulcsot.

-Egy a tiéd, egy az enyém, az egyik pedig megy ez alá a deszka alá pótkulcsnak – mondta, majd felhajtotta a lépcső egyik deszkáját és becsúsztatta alája a kulcsot. Bill csak hallgatott, mint a csuka. Hagyta, hogy Tom kinyissa az ajtót és beérve körbevezesse.

A két emelet funkcionálisan volt elkülönítve. Alul volt a konyha, a nappali, az előszoba és a dolgozószoba. Fent pedig három hálószoba és egy fürdő.

Miután Bill felráncigálta a Tom által kijelölt szobájába a csomagjait, ledőlt az ágyra, majd ujjaival megdörzsölte a szemeit.

-Remélem gyorsan megszok, mert ettől a folyamatos kussolástól agyfaszt kapok…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.