-Ez…
-Bizony – bólogatott Tom. Jost a parkolóban maradt. Vigyázott a buszra.
-De miért jöttünk ide? – kérdezte Bill.
-Majd megtudod – mondta a raszta, majd beviharzott a pláza ajtaján, a fiatalabbat a csuklójánál fogva rángatva. Amint elértek egy kicsit felszabadultabb sarkot, ott Tom a fiú felé fordult, de egy jó darabig nem mondott semmit.
-Öhm… Tom? – legyezett előtte. – Ébren vagy?
-Ja, igen! Bocsi! – mondta elvörösödött arccal, majd megköszörülte a torkát. – Na, szóval! Mivel egész ügyes voltál eddig, jutalomból most elviszlek moziba.
A fekete hajú elhúzta a száját. – Muszáj?
-Ez egy nyeremény, ha úgy vesszük – vigyorodott el Tom.
-Szóval nincs választásom?
-Nincs – jelentette ki, majd ismét csuklón ragadva Billt, elkezdte a mozi felé vonszolni. Miközben sorban álltak a kasszához azon gondolkodtak, mit nézzenek.
-Csillaghullás!
-Rendíthetetlen!
-Csillaghullás!
-Rendíthetetlen!
-Csillaghullás! Csillaghullás! Csillaghullás!
-Olyan vagy, mint egy ovis!
-Te, meg mint egy rossz szülő – fonta keresztbe maga előtt a karját Bill, majd visszafordult a film plakátjához, hogy tovább bámulja azt.
-Jó napot! – köszönt a raszta az eladónak, kihasználva Bill figyelmetlenségét egy pillanatra. – Két jegyet a Rendíthetetlen 2- re, ha lehet.
-Elmúlt már 16 éves? – mérte végig gyanakvó tekintettel a nő.
-Hát, persze! Hogy, ne… - bólogatott bőszen Tom, miközben a szorongatástól meggyűrődött pénzt a pultra tette.
-Hát, rendben – morogta az eladó, majd pár pillanat múlva a raszta jegyekkel a zsebében távozott. – Jó szórakozást!
-Meglesz! – intett, majd megkopogtatta Bill vállát, aki teljesen belemélyedt a plakát alján levő szöveg tanulmányozásába. – Megvannak a jegyek.
-A Csillaghullásra? – kérdezte bizalmatlanul, miközben megpördült, hogy az idősebb szemébe nézhessen.
-Igen, arra… - forgatta a szemét Tom.
-Tényleg? – hüledezett vigyorogva.
-De, csak mert szeretlek – mondta, majd zsebre vágott kézzel elindult a büfé felé. Színésznek kéne mennie, gondolta. A büfénél sorban állva Bill épp azt ecsetelte, hogy milyen aranyos a film, amit szerinte megnéznek, miközben egy újabb dolgozó lépett a második büféablakhoz. Tom abban a pillanatban ott termett, csuklójánál fogva a fiatalabbat.
-Mit adhatok? – kérdezte barátságos mosollyal a lány. Egész fiatalnak tűnt.
-Én egy 4 literes popcorn- t kérek és egy nagy kólát – mondta Tom, majd Billhez fordult. – Te?
-Hogy tudsz ennyit megenni? – vonta fel a fél szemöldökét, majd végignézve a kínálaton hümmögött egy sort. – Nem tudom. Válassz te nekem!
-Magadtól nem tudsz választani? – nevetett fel Tom, mire a fekete hajú halál komoly arccal válaszolt.
-Nem!
-Öhm… oké – fordult vissza a lányhoz. – Akkor még egy csomag csokis mogyoró lesz!
-De én nem szeretem a csokit – nyafogott Bill, mire a raszta hatalmas szemeket meresztve fordult hozzá.
-Most csak szívatsz…
-Nem! – mondta, még mindig komoly tekintettel. – Én tényleg nem szeretem a csokit.
-Akkor most megeszed! – nyomta a fiú kezébe a zacskót, ami tele volt fehér és tej csokival bevont mogyorókkal. Az ember szájában összefutott volna nyál, de Bill csak bizalmatlanul szemlélte a golyókat, miközben besétáltak a terembe és leültek a helyükre.
-Na? – nézett Tom vigyorogva a fiatalabbra.
-Öhm…
-Ne már! – nyögött fel. – Csak kóstold meg!
-Muszáj?
-Ez is a nyeremény része – nézett diadalittasan a fekete hajúra.
-De…
-Na, de azért már komolyan! – morogta Tom, majd kivett egy darabot a zacskóból és Bill szájába dobta. A fiatalabbnak esélye sem volt kiköpni, mivel a csoki bevonat már elkezdett olvadni a szájában. Egy darabig ízlelgette, kóstolgatta, majd grimaszolt egyet.
-Nem ízlik? – nézett rá döbbenten Tom, mire a fiú ránézett, elvigyorodott, majd még egyet a szájába vett. – Na, de csak azért!
Bill épp akart erre reagálni valamit, amikor a terem hirtelen elsötétült.
-Kezdődik! – suttogta izgatottan.
-Nem mondod… - nevetett fel halkan Tom.
Először levetítettek pár előzetest és reklámot, majd elkezdődött a film is. Bill figyelmét először a felirat, majd az ordibálás és a lövöldözés ragadta meg.
-Ez nem is a Csillaghullás! – fordult a rasztához, aki válaszul csak vigyorogva a szája elé emelte a mutatóujját, majd visszafordult a filmhez. – Baszd meg!
A film feléig jutottak, amikor elfogyott a popcorn, a kóla és még a csokis mogyoró is, amiket végül közösen fogyasztottak el. Amikor aztán vége lett a filmnek és a tömeg kiözönlött a folyosókra, Tom a fiatalabbhoz fordult.
-Na? Milyen volt? – mondta vigyorogva.
-Ezt a filmet már láttam – morogta.
-Mi? Hogyan? – kerekedtek el a raszta szemei. – Hiszen tegnap volt csak a premier…
-De minden egyes képkockáját láttam már egy másik filmben. Feláldozhatók, Kelly hősei, Piszkos tizenkettő, A szarvasvadász, A zongorista, A tengeralattjáró, A szakasz, Csatahajó, Schindler listája…
-Te ennyi filmet láttál? – pislogott nagyokat a raszta.
-Ezek mind háborús filmek voltak csak – rántott vállat a fekete hajú, majd kiérve az épületből, elindult a parkoló felé. – Viszont azt hiszem rájöttem, mi hiányzott eddig az életemből!
-Én? – nevetett fel Tom, mire Bill vigyorogva oldalba lökte.
-A csokis mogyoró, buta!
Este lett, mire a Bill hazaért. Tudván, hogy mi vár rá odabent, csak be akart futni a szobájába. Amikor viszont gyorsan ki akarta nyitni az ajtót, az nekicsapódott valaminek. Az a valami pedig egy alacsony, viszont annál izmosabb férfi volt. Az anyja legújabb ügyfele.
-Te! – kiáltott rá, majd behúzott neki egy hatalmasat, amitől a fiú egyből összeesett. Utána még rugdosta egy darabig, majd felkapta és begyömöszölte a kocsija csomagtartójába.
-Mindjárt jövök, csak elintézek valamit – mondta kaján vigyorral, majd eltűnt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó